Keresztény Szó 2022/2

0
227

Thomas Merton írja le az emberek egyik tévhitét: “Sokáig hittem abban a gyönyörű mítoszban, hogy mindaddig szabadon élvezhetjük az életet, amíg az nem sért másokat. Pedig az ember nem élhet saját kényelmének és gyönyöreinek úgy, hogy szükségszerűen meg ne sértené és károsítaná mindazoknak az érdekeit és érzelmeit, akikkel találkozik. De a természet rendjében a legkülönbözőbb események nyomán is, a legtöbb ember többé-kevésbé önmagának és a saját érdekeinek meg gyönyöreinek él, legföljebb a családjáért, vagy egy szűk kis csoportért, – ezért folytonosan szembekerül mások törekvéseivel. Így aztán akarva-akaratlanul, folytonosan megbántják és megkárosítják egymást.”

A készületi időszakok arra szolgálnak, hogy lecsendesedve, befelé fordulva megtisztuljunk, a testi fegyelmezés, böjt által érzékenyebbé és szabadabbá váljon a lelkünk. A nagyböjt egészének ez a lényege: nem öncélú önsanyargatás, hanem finomodás, ami által az ünnepre hangolódás teljesebb.

E lapszám témái az ünnepre hangolódás folyamatát szeretnék segíteni, valamint a csendes figyelem általi lelki finomhangolást erősíteni. Rátekintünk néhány, a világban és nálunk is mutatkozó szükséghelyzetre, akár a háború miatt menekülők segítése, akár helyi közösségünk körében vállalt feladataink kérdése legyen az.
Azt keressük, azt kívánjuk minden olvasónknak, a húsvéti ünnepkörben teljen el a szívük örömmel, érezzék meg, hol van a saját, senki által be nem tölthető helyük szűkebb és tágabb környezetükben, és a lelki finomhangolás maradjon meg sajátos keresztény erényük, képességük.
Áldott húsvétot!

MEGOSZTÁS