A megújulás jegyében – ételszentelés Sepsiszentgyörgyön

0
434
Fotók: Tusa Csilla Cecília

Április 17-én első ízben szervezték meg Sepsiszentgyörgy főterén a húsvétvasárnapi ételszentelést, a MERT Egyesület és a Székely Polgári Egyesület kezdeményezésére, Sepsiszentgyörgy önkormányzatának támogatásával, a sepsiszentgyörgyi katolikus plébániák közös részvételével. Mintegy ezren sorban, ünneplőben, a havaseső ellenére hagyományt indítottak el a háromszéki városban.

Önkéntesek és egyesületi tagok irányították a kosarakkal érkező híveket, ezzel biztosítva a fegyelmezett sorokat, az ételszentelés lebonyolításához szükséges rendet. A sepsiszentgyörgyiek és környékbeliek ünneplőbe öltöztek, sokan népviseletet öltöttek és rendezett sorokba helyezték ünnepi ételeikkel teli, díszes terítővel letakart kosaraikat maguk elé. Mintegy ezren vettek részt a szabadtéri ételszentelésen. A havaseső, valamint a korai időpont ellenére sokan tartották fontosnak, hogy húsvétvasárnap megszenteltessék a hagyományos húsvéti ételeket, megőrizve és Háromszéken is megteremtve így egy régi keresztény hagyományt.

Az ételszentelési szentmisét Ilyés Zsolt, a sepsiszentgyörgyi Szent József Egyházközség plébánosa celebrálta, beszédében bemutatva az ünnep lényegét. Felhívta a figyelmet az áldozatra, amit értünk tett Jézus Krisztus, hogy megszabadítson a bűneinktől, hogy üdvözítsen, valamint az örömhírre, hogy Jézus feltámadt. Az ő feltámadása hozta meg minden keresztény számára a megújulást, a reményt.

A húsvétreggeli misére a hívek letakart kosarában bárányhús, sonka, tojás, kenyér, kalács és bor volt. Ezek a megszentelésre váró ételek összefüggésben vannak az ünnep történéseivel, hangsúlyozta a plébános. A kenyér, a kalács az utolsó vacsorával köthető össze, a bárány Krisztus-szimbólum, Jézus keresztáldozatát jelképezi, a bor a Megváltó vérét idézi, a tojás pedig a feltámadást, az új életet szimbolizálja. A szentbeszéd után az egyházak papjai a sorokat végigjárva hintették meg a kosarakat szentelt vízzel, majd a füstölővel is végigjárva adtak áldást a kosarakra, a benne levő ételekre. A szentelt ételnek különös jelentősége van, mert megvédi a híveket a hosszú böjt utáni mértéktelenségtől, a betegségtől.

Útravalóul a plébános kiemelte: ahogy ez az étel áldás, amely táplálja a testünket, úgy legyünk mi is áldás családjaink, környezetünk számára, amely a lelket táplája, örömöt, békét és reményt hoz. Az ételszentelés a keresztényi közösségiség mellett kicsit a nemzeti összetartozás érzését is erősítette a résztvevőkben, akik közül sokan népviseletben jelentek meg, népi motívumokkal díszített terítőkkel, szőttesekkel borították le kosaraikat, az alkalom befejezéseként pedig a Magyar Himnuszt és a régi székely himnuszt is elénekelték.

Tusa Csilla Cecília