A szeretet életmódja. Nagyhét Gyulafehérváron

0
673

Gyulafehérváron nagycsütörtök este az utolsó vacsora emlékére Kerekes László segédpüspök mutatott be szentmisét, amelyen jelen volt Kovács Gergely érsek, Jakubinyi György nyugalmazott érsek és a szeminárium elöljárói. Urunk szenvedésének napján is Kerekes László segédpüspök végezte a liturgiát, Kovács Gergely érsekkel, Jakubinyi György nyugalmazott érsekkel és a szeminárium elöljáróival együtt. A liturgiát megelőzően a segédpüspök keresztutat végzett a székesegyházban.

Kerekes László segédpüspök nagycsütörtök esti szentbeszédében két dologra irányította a hívek figyelmét: először Krisztus szolgai alakjára, amikor szeretetének legnagyobb jeleként leveti felsőruháját és megmossa tanítványai lábát, példát adva számunkra is. Az utolsó vacsora legnagyobb meglepetése, amikor Jézus – aki készül a halálra, a mi üdvösségünk megszerzésére – leereszkedik Péternek, Júdásnak a szintjére és megmossa a lábukat. A tanítványok lábának megmosása olyan gesztus, amit talán sose fogunk emberi értelemmel megérteni. Nem magával törődik Jézus, hanem másokkal. Ott is példát akar mutatni, nem megjátszva egy szerepet, nem színészkedve; amennyiben az ő útján akarnak járni tanítványai is, hasonlóképpen kell cselekedniük. A Mester nem személyválogató, hanem odamegy Júdáshoz és Péterhez egyaránt, odamegy a félénk tanítványokhoz is, hogy követendő példát mutasson számukra.

Másodszor pedig a szeretet jeléhez kapcsolódik az este legnagyobb elmélyülésre vezető pontja: amikor Krisztus kezébe veszi a kenyeret, és azt mondja: „vegyétek és egyétek, ebből mindnyájan, mert ez az én testem, mely értetek adatik”, majd a bort: „vegyétek, és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”

Nemcsak jelet hagy, hanem a szeretet életmódját: a szolgáló szeretet mellett magát a tápláló szeretetet. „A mai estén, amikor visszagondolunk az utolsó vacsora termében történt eseményekre, ne úgy gondoljunk rájuk, mint lezárt és megtörtént eseményekre, hanem tudjuk, ez ma is átalakít minket. Hagyjuk, hogy Jézus letérdepeljen és megmossa a mi lábunkat is, hiszen Jézus nem személyválogató. Elénk térdepel, bár tudatában van, hogy néha nem egyenes úton járunk. S mégis, ma is felkínálja szent testét és szent vérét, mert táplálni, éltetni akar bennünket” – hangsúlyozta a püspök.

Ferenc pápát idézte: „az egyház igazi képe az, ha tud szolgáló egyház lenni” – és a nyomán Kerekes László kiemelte, az egyház hiteles képe az, ha tud tápláló egyház lenni. Világunkat látva megállapíthatjum, mennyire megkísérti a hatalmi harc. „Bennünket is megkísért az, ami világunkban történik, s a mi életünkből is hiányzik a szolgáló és tápláló szeretet. Gyakran látszatkereszténység a mi életünk. Olyan, mint a virág, mint a márvány s a hitünk is olykor ilyen művi. Imádkozzunk ma, hogy a szolgálat legyen a jellemzőnk, maga a tápláló és szolgáló egyház, ahogyan Krisztus is szolgált és táplált bennünket. Imádkozzunk, hogy hiteles keresztény életünkkel, mi is Jézus nyomába térdepelhessünk, megmosva egymás lábát és táplálva életét” – zárta szentbeszédét a püspök.

Nagypénteken a passiót követően Kerekes László segédpüspök homíliájában rávilágított: a néma csendben történő kivonulás által ráhangolódunk a szertartásra. Tudjuk, hogy a keresztút olyan megtörtént esemény, amely ma is hatással van az életünkre.

„Utad, Jézus, veled járjuk” – imádkozzuk a keresztút alatt. Csatlakozzunk ma mindannyian jóságos Jézusunkhoz – kérte a püspök. Láttuk Krisztust keresztútja során, ahogyan a gerinctelen Pilátus halálra ítéli; az embereket, ahogy Jézus keresztre feszítését kérik; azt a képet, amikor vállára vette a keresztet; amikor megfosztották ruháitól, és keresztre szegezésének is tanúi vagyunk. A tömegben ott látjuk az édesanyja vigasztaló tekintetét; Veronika segítőkészségét; Cirenei Simon segítségnyújtását; a jeruzsálemi asszonyok együttérző sírását; halála után Arimateai Józsefnek és Nikódémusnak a jóakaratát. „Jézus nyomába szegődve, a mi életünkben is megtalálhatjuk az ő keresztútját. Megtapasztalhatjuk, hogy elítélnek az emberek, ha komolyan vesszük hitünket. Azt is megtapasztalhatjuk, hogy senki sem áll ki mellettünk, sőt, olykor még a hozzánk közelálló barátok is eltávoznak tőlünk. Ilyen helyzetekben talán életünk nehéz keresztjei, bűnei lehúznak bennünket és az újrakezdés kemény erőfeszítést igényel tőlünk. Mégis megtapasztalhatjuk, hogy ott vannak azok az emberek is az életünkben, akik kitartanak mellettünk, családunk, barátaink, akik mindvégig kiállnak mellettünk és segítenek az út során. Netán azok az ismeretlen emberek, akiket nem ismerünk, mégis segítségünkre sietnek imádságukkal és segítőkészségükkel. Ezzel a hittel boruljunk le ma, nagypénteken, Jézus keresztjénél. Higgyük, hogy mi is tudjuk járni azt az utat, amelyet ő is végigjárt s mondjuk: imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!” – zárta nagypénteki homíliáját a segédpüspök.

Fotó: Nagy Emil

Forrás: SIS