A környezetkárosítás súlyos következményei sokszor a legszegényebbeket sújtják, miközben a mélyszegénységben felnövő gyermekek életük első ezer napjában olyan hátrányokat szenvednek el, amiket soha életükben nem lehet helyrehozni – derült ki az Átfogó ökológia rendezvénysorozat ötödik találkozóján, április 7-én. A szegénység volt a témája az eseménynek, amelyet a budapesti Párbeszéd Házában tartottak. A Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia rendezvényén Rosta Gergely szociológus, illetve Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke megdöbbentő összefüggésekre világítottak rá előadásukban.
Rosta Gergely: világunkat drasztikus egyenlőtlenségek jellemzik
Rosta Gergely vallásszociológus, a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia elnökségének tagja előadásában arra a kérdésre kereste a választ, hogy a szegénység hogyan kapcsolódik az ökológiai témasorozathoz. Az előadás kezdetén felidézte annak a tuvalui külügyminiszternek az esetét (Tuvalu egy kilenc szigetből álló szigetcsoport a Csendes-óceánban, amiből kettőt már ellepett az óceán, mondta az előadó), aki a vízben felállított pulpitus mögött térdig a vízben állva jelentkezett be online a skóciai klímacsúcsra, ezzel is jelezve, hogy az országát milyen mértékben sújtja a klímaváltozás hatása. Egy másik képen a chilei Atacama-sivatagban szemétheggyé felhalmozott, soha el nem adott ruhákat mutatta be Rosta Gergely, ahol évente 39 ezer tonna ruhát tesznek le, ilyen módon oda szállítva a fast fashion ruhaipar túltermelésének a problémáját. Egy harmadik képen a világ legszennyezetteb folyójáról, az indonéziai Citarum folyóról mutatott képet, ahol az emberi tevékenységek folytán a szeméttől nem is látszik a víz, amihez hozzáadódnak azok a mérgező anyagok, amelyek a helyi, de a nyugati világnak készülő textiltermelésből származnak. A negyedik felmutatott képpel az előadó felidézte, hogy egy hónappal ezelőtt Sri Lanka visszaküldött az Egyesült Királyságból származó 263 konténernyi (kb. 3 ezer tonna) szemetet. Ezt eredetileg úgy vették át, mint újrahasznosítható hulladékot, de hamar kiderült, hogy nem erről van szó.
Rosta Gergely szociológus
A tuvalui miniszter a vízben állva
Mi a közös ezekben a példákban? – kérdezte az előadó. Alapvetőan az, hogy olyan környezetszennyezésekről van szó, amelyek alapvetően szegény országokat érintenek. Chile talán nem a legjobb példa erre, mert az egyik legfejlettebb ország Dél-Amerikában, de ahol a ruhákból tornyosuló szeméthegy van, az ország egy szegény régiója. A példák is jól jelzik, hogy van relevanciája a szegénységnek az ökológiai témakörön belül.
Ferenc pápa a Laudato si’ enciklikában a világ ökológiai problémáit, a környezet és a klíma védelmét alapvetően szolidaritási kérdésként értelmezi (vö. pl. LS 49, 93). A pápa az enciklikában a világméretű egyenlőtlenség, a szolidaritás, a fennálló gazdasági rend problémái szempontjából tekint a környezeti problémákra. A környezetkárosítás súlyos következményei sokszor a legszegényebbeket sújtják különböző okok miatt: pl. nem lehetne olyan termelést végezni Nyugat-Európában, amelyik olyan mértékben szennyezi a környezetet, mint amiket a példákban láttunk; a halállomány kimerülése különösen a kisüzemi halászatból élőknek árt, akik nem tudják munkájukat mással helyettesíteni; a vízszennyezés különösen a legszegényebbekre hat kedvezőtlenül, akik nem tudnak palackozott vizet vásárolni; a tengerszint emelkedése főleg az elszegényedett, part menti népességet sújtja, amely nem tud máshova költözni. Az egyenlőtlenség egy fenntarthatatlan gazdasági modellnek a következménye, mondta Rosta Gergely a Laudato si’ enciklika nyomán. A megoldást nem a születési arányszám csökkentésében kell keresni. Globális szintű újragondolást javasol Ferenc pápa, ahol a szolidaritás egyéni és országos szintű érvényesülése nagyon fontos.
Az előadó kitért az előadássorozatban már többször tárgyalt, az ENSZ által megfogalmazott 17 globális fenntartható fejlődési célra, amelynek az első célja a szegénység felszámolása, a második az éhezés megszüntetése, a tízedik pedig az egyenlőtlenség csökkentése. A szegénység felszámolásának alcéljai között szerepel, hogy 2030-ra mindenhol felszámolják a mélyszegénységet (napi 1,25 dollárnál kevesebből való megélhetés: ezt az értéket később 1,9 dollárra emelték, de van, aki szerint még az is kevés), ugyanekkorra felére csökkentik a szegénységben élő férfiak, nők és gyermekek arányát. 2015-ben a világ népeségének 10 százaléka élt 1,9 dollárnál kevesebből, viszont 2010 és 2019 között a 14,3 százalékról 7,1 százalékra csökkent a szélsőséges szegénységben élők aránya. A járvány ezt a csökkenő trendet ismét megfordította, és főleg a szegény országokban megnövekedett a mélyszegénységben élők aránya, pl. Dél-Ázsiában és a Szaharától délre fekvő Afrikában. Jelenleg is minden ötödik gyermek mélyszegénységben él, miközben a szegénységnek és a nélkülözésnek a korai években jelentkező hatásai egy életen át tartó következményekkel járnak. 2016-ban a világ több mint fele nem részesült a szociális védelem semmilyen formájában, részletezte az előadó.
Rosta Gergely bemutatatott egy ábrát, ami érzékletesen szemlélteti a drasztikus egyenlőtlenséget: a világ leggazdagabb egy százalékába tartozó felnőtt lakosság a vagyon 46 százalékával rendelkezik és az ezt követő 11 százaléknyi leggazdagabb a teljes vagyon 39 százalékát birtokolja, miközben a legszegényebb 55 százalék mindössze a globális vagyon egy százaléka fölött rendelkezik. Egy világtérképen bemutatta, hogy a mélyszegénység milyen egyenlőtlenül oszlik el a világban, ami leginkább Dél-Afrikát és Dél-Ázsiát érinti. Az egyenlőtlenség országokon belül is mérhető, ilyen a jövedelem-egyenlőtlenség vagy a vagyoni egyenlőtlenség, amiket a Gini-együtthatóval mérnek – ez az érték a fejlett országokban is nagy egyenlőtlenségeket mutat. A klímaváltozás országokra gyakorolt, becsült hatása szerint 2100-ra a Föld déli országainak GDP-jét érintené főként negatívan, miközben az északi országok esetében akár még növekedés is várható.
Kérdés, hogy ki a felelős és ki viseli a következményeket. 1990 és 2015 között a világ népességének leggazdagabb egy százaléka a világ lakosságának legszegényebb felénél több mint kétszer akkora szén-dioxid-kibocsátásáért volt felelős. A világ népességének leggazdagabb 10 százaléka a globális kibocsátás több mint feléért felelős. Mintegy 288 millió ember kényszerült lakóhelye elhagyására a 2008 és 2019 között bekövetkezett katasztrófák miatt, ezek felét áradások okozták. Becslések szerint az éghajlatváltozás költségeinek 75-80 százalékát a szegények által lakott területek és a fejlődő országok fogják viselni.
Magyarországi adatok szerint 2010 és 2020 között csökkent a mélyszegénységben élők száma (2010-ben megközelítőleg 400 ezer fő volt, ami 2013-ig megközelítette az 500 ezer főt, aztán jelentősen csökkenni kezdett ez a szám és 100 ezer fő körül stabilizálódott az utóbbi években a bemutatott ábra szerint). Előadásában további magyarországi adatokat is bemutatott a szociológus.
Rosta Gergely rávilágított arra is, hogy olyan magatartásformák, amiket környezettudatosnak tartanak, sok esetben önkéntelenül a szegénységgel járnak együtt: ilyen a tömegközlekedés, a kerékpár használata, újrahasznosítás, használt termékek vásárlása, a termékek eldobásának kerülése… Az alacsonyabb mértékű fogyasztás kisebb hulladékkibocsátással is jár, magyarázta az előadó.
Vecsei Miklós: a nyomorúság a túlélés pillanatába szorítja az embert
A nyomorúság hieroglifái címet adta előadásának Vecsei Miklós szociológus, szociálpolitikus, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke. Előadását azzal a felütéssel kezdte, hogy szerinte a „szegénység” szót „eladtuk egy pejoratív, negatív formának”, miközben a szegénység egy vonzó életforma is lehet, egy keresztény embernek mindenképpen. Emiatt szívesebben használják a nyomorúság szót. Amikor a szegénység szót halljuk, magyarázta, arra gondolunk, hogy „sok minden hiányzik”. A szegénységnek különböző formái vannak, nagyon relatív: Svédországban is lehetnek bértüntetések. A nyomorúság az, amikor olyan mértékű a hiány, hogy megszűnik a jövőkép: akármennyit is dolgozom, akkor sem sikerül kitörni belőle. Ez beszorítja az embert egyetlen pillanatba, a túlélés pillanatába. Aki ezt nem tapasztalta, az nem is érti igazán.
Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke
Az előadó bemutatott egy kislányról készült fotót: előbb egy olyan megszerkesztett képet mutatott róla, ahol inkább fotómodellnek tűnt, illetve megmutatta az eredeti képet is a valós kontextusában, amely Magyarország legszegényebb településén, Csenyétén készült a lányról a családja körében. Csenyétén több gyermek él, mint felnőtt, és egyetlen 65 év fölötti sem él, taglalta a Máltai alelnöke. A nyomorúság jobban öröklődik, mint bármilyen genetikus állomány, mondta az előadó.
Az első előadó által mutatott egyik ábrához hasonló ábrán mutatta be Vecsei Miklós, hogy Magyarország mely részén élnek a legszegényebbek (főként Dél-Nyugat, valamint Észak-Kelet Magyarországon), illetve mellette bemutatta azokat a területeket, ahol a legtöbb roma él: a két térkép között jelentős mértékű átfedés van. Amikor szegénységről beszélnek, akkor mindenkiről beszélnek, mondta az előadó, de a romák azok, akik a leginkább elszenvedik ezt. Az előadó, aki a 300 legszegényebb magyarországi település felzárkóztatásáért felelős, egy szemléletes ábrán mutatta be, hogy ez számokban mit jelent: a komáromi származású Vecsei a Komárom-Esztergom megye adataival hasonlította össze a 300 legszegényebb település adatait. Lélekszámban előbbi 300 ezer míg utóbbi 311 ezer, de míg előbbiben a születések száma 2700 egy év alatt, a 300 településen ez 5000, a komfort nélküli lakások aránya Komárom-Esztergom megyében 4,5 százalék, a legszegényebb településeken 23,7 százalék, s míg előbbinél 4600 az álláskeresők száma, utóbbinál 26 ezer. Előbbi esetében a lakosság mindössze 3,8 százaléka, aki a nyolc általánost sem végezte el, utóbbi településeknél viszont 15,9 százalék. Ezek a sokkoló számok voltak leolvashatók a kivetített ábráról.
Előadásában kitért Tiszabő esetére, ami a neve ellenére az egyik legszegényebb település Magyarországon. A kivetített légi felvételen látszott, hogy bár volnának megművelhető földek, az emberek ennek ellenére szegénységben élnek.
Megdöbbentő összefüggésre világított rá Vecsei Miklós néhány fényképpel, amelyek azt igazolták, hogy a mélyszegénységben élő anyák gyermekeiket sokkal többet tartják ölben, egyszerűen azért, mert a környezet nem alkalmas arra, hogy a kisgyermekeket letegyék a földre. Ha egy gyerek nem tanul meg mászni, számtalan dráma éri, hosszú távú negatív következményei vannak ennek, magyarázta. Az előadó elmondta, ha egy telepi kisgyerek (aki ilyen szegény környezetben nőtt fel) és egy középosztálybeli gyerek felé (akik között elsőre nem látnánk különbséget) eldobnának egy labdát, akkor az utóbbi jó eséllyel a labdát visszaütné, elkapná, esetleg elhajolna, miközben a telepi gyereket a labda eltalálná és nagy eséllyel felesne. Akik megtanultak mászni és jó a finommotorikájuk, azoknál később ez úgy mutatkozik meg, hogy amint jön a probléma, akkor is „elhajolnak”, megoldják azt, miközben akinél ez hiányzik, annál valószínűleg „ütni fog” a probléma. A mélyszegénységben élő gyermekek első ezer napjukban olyan mély hátrányokat szenvednek, amiket soha többet nem lehet teljesen korrigálni.
A mélyszegénységben élő anyák gyermekeiket sokkal többet tartják ölben 
Az egyik bemutatott kép egy mélyszegénységben élő család otthonát ábrázolta, ahol a falon ott lógott egy Jézus-kép, mellette Szűz Mária ábrázolásával. Amikor az előadó megkérdezte az éppen a kép előtt imádkozó nőt, hogy miként imádkozik, az elmondta, csak azért imádkozik, hogy a férje ne verje meg. Egy ilyen helyzetben mit jelent, mit ér egy Metoo-kampány? – tette fel a kérdést a szociálpolitikus. Erre nincsenek gyors megoldások, csak az élő, jó példa lassú változása segíthet.
Miközben pörgette a sokkoló képeket, egy másik fontos megállapítást tett: olyan templomot, amelybe nem járnak emberek, nem kell felújítani, mert az újra össze fog omlani… Ők nagyon figyelnek arra, hogy amikor segítenek, felújítanak, már meglévő épületet javítsanak fel, ne pedig újat építsenek, ami mellett a már meglévő összeomlik.
Előadása végén Vecsei Miklós elmondta, hogy a környezetvédelem helyett szívesebben hallja a teremtésvédelem kifejezést. Meglátása szerint ha az ember áll az első helyen, akkor az összes többi élőlénynek is sokkal jobb sorsa lehet.
Az előadásokat kerekasztal-beszélgetés követte, ahol a két előadó mellett Benedek József, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem professzora, a program szakmai vezetője és Nevelős Gábor SJ, a rendezvény moderátora mélyítették tovább a témát.
A rendezvénysorozat első előadásáról itt írtunk:
A második előadásról itt olvashatnak:
A harmadik előadás:
A negyedik előadás összefoglalója:
[…] A legszegényebbeket sújtja leginkább a környezetkárosítás […]