Hála a Teremtő iránt, felelősség a teremtményekért

0
284
Fotó: Pásztor Péter

Rosta Gergely és Vecsei Miklós az Átfogó ökológia fórumsorozat mai, április 7-iki, a szegénységről szóló alkalmának meghívottai. Az Átfogó ökológia a magyar jezsuiták teremtésvédelmi és fenntartható fejlődési programja, nyolcrészes tudományos fórumsorozata. Az előadók keresték és keresik a választ a Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájában felvetett kérdésekre. A Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia teremtésvédelmi fórumsorozatának egyik első előadója Nevelős Gábor SJ volt. A Laudato si’ enciklikáról és hatásairól vele beszélgetett Barta István, ezt a beszélgetést adjuk közre.

A fórumsorozat ötödik, 2022. április 7-én (csütörtökön) 18.00-20.00 óra között rendezett alkalmának címe: Szegénység. A szegénység meghatározó jelensége korunk összetett, társadalmi-ökológiai válságának, különösen Európa keleti perifériáján. Előadók: dr. Rosta Gergely (PhD, egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem), Vecsei Miklós (szociálpolitikus, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke).

Aki Jézus példáját követve szemléli a teremtett világot, annak szívében hála ébred a Teremtő iránt és felelősség a teremtményekért” – vallja Nevelős Gábor SJ.

Mérnökként mi motivált, hogy teológiai diplomádat a Laudato si’ pápai körlevélből írd?

A Budapesti Műszaki Egyetemen is foglalkoztatott a napenergia hasznosítása, és végzés után ezen a területen dolgoztam. Ezután beléptem a jezsuita rendbe, de megmaradt a természettudományos érdeklődésem és a műszaki dolgok iránti nyitottságom. Sokáig nem láttam, hogyan fog mindez összeérni azokkal a szellemtudományokkal, amelyeket jezsuitaként tanultam és a szolgálattal, amelyre meghívást kaptam. A jezsuita lelkiségben való elmélyülésem során azonban egyre inkább ráéreztem, hogy a lelki élet nem maradhat elvont. Hiszen Jézus Krisztus, az Isten Fia megtestesült. Nem üzenetet küldött a földre, hanem ő is felvette az anyagi természetet. A Laudato si’-ben számomra összekapcsolódik mindaz, amit a hitemről tartok, és ahogyan szeretném megélni a gyakorlatban: szeretve, tisztelve, gondozva azt a csodával teli világot, melynek részei vagyunk.

Voltak azért alternatíváid a diplomamunka témájára?

Foglalkoztatott például a művészet és a hit kapcsolata. Rómában találkoztam Marko Rupnik jezsuitával, aki mozaikkészítő művészetéről és az általa létrehozott teológiai műhelyről híres. A szentatya is arra hív bennünket, hogy egységben lássuk a világot, és ne pusztán kicsi valóságmorzsákat vegyünk észre. Ezt szolgálja a művészi megközelítés is.

Jezsuitaként témaválasztásodban mennyire motivált, hogy jobban figyeltél a rendtárs pápára?

Diplomamunkámban az enciklikát a jezsuita lelkiség fényében vizsgáltam. Ahogyan elmélyedtem a dokumentumban, és néhány forrást is elolvastam, megerősödött bennem, hogy – bár a szentatya nem említi közvetlen hivatkozásként – erősen áthatja a szöveg dinamikáját a jezsuita lelkiség. Emiatt is nagyon közel tudott jönni hozzám.

A pápához fűződő közvetlenebb kapcsolat az egész rendre igaz?

Valóban: a jezsuitákat a jelenlegi pápa írásai erősebben megszólíthatják az átlagosnál. Jézus Társasága 2019-ben négy preferenciát határozott meg, amelyek közül az egyik a teremtett világ gondozása. Emellett a rendben tisztelettel tekintünk Ferenc pápára, és örülünk neki, hogy a mi lelkiségünkből is sok kincset megjelenít az egész egyház számára.

Szokták mondani, hogy ez tudományos, de azt is, hogy szociális enciklika. Van, aki a teremtésvédelmi vonalat emeli ki, más ferences érzületet lát benne.

Az enciklika nagyon összetett, több szinten és megközelítésből lehet értelmezni. Sokan nevezték zöld enciklikának, mivel a szöveg egy része a kereszténységből következő környezetvédelmi gondolkodást tárja elénk. Ferenc pápa azonban a szociális enciklikák sorába illeszti, mert benne az emberrel való törődés és a legszegényebbek iránt érzett felelősség jelenik meg kitágított módon.

Az enciklika melyik gondolata a személyes kedvenced?

Számomra a legértékesebb része, a középpontja, amikor Ferenc pápa annak lelki magjára mutat rá, hogyan bánjunk a teremtett világgal. Ahogy a természettel viselkedünk, az visszahat ránk is, de legérzékenyebben a szegényeken és a kiszolgáltatott embereken csapódik le a hatása. A pápa ökoszociális enciklikáról beszél, de megközelítése mélyén lelki irányulás van: az Isten felé fordulás.

Hol lehet ezt az irányulást legszemléletesebben tetten érni?

A körlevél címe: Laudato si’, mely Szent Ferenc himnuszában úgy folytatódik, hogy „mi Signore”. Azt jelenti: „Áldott légy, Uram!” Tehát az egész írás Istenre irányul. Arra hív, hogy Isten dicséretét egész életünkkel, embertársainkhoz és a világhoz való hozzáállásunkkal fejezzük ki. Tekintsünk rá, szemléljük és ismerjük fel, hogy mekkora kincset ajándékoz nekünk Isten minden nap. Ez a befogadás keltheti fel a hála érzetét és alapozhatja meg a döntést, hogy Jézus társává szegődjünk ebben a teremtő folyamatban.

Római tanulmányaid alatt láttál az enciklika tanításából kinövő példamutató kezdeményezéseket?

Igen, magánszemélyek és kisebb közösségek körében is. Több okból is adódhat, hogy Olaszországban nyitottság érzékelhető a Laudato si’ lelkiségének komolyabb megélésére. Szent Ferencnek – mint az ország védőszentjének – a lelkisége áthatja az olasz néplelket is. Az egyházon belül Laudato si’ közösségek, munkacsoportok alakultak, amelyekben arról beszélgetnek és gyűjtik a jó gyakorlatokat, hogyan lehet ezt a szemléletet a hétköznapokban is Istennek tetsző módon megélni. Ezek a kis közösségek és a hálózatuk inspiráló lehet hazánk számára is.

Hogyan ítéled meg ehhez képest a magyar helyzetet?

Fontos látni, milyen történelmi utat járt be hazánk, és hogy más háttérből érkezve kezdtünk foglalkozni ezzel a témával, mint Olaszország, Németország vagy az Egyesült Államok. Sok szempontból tanulhatunk azoktól az országoktól, ahol már évtizedekkel ezelőtt fölmérték, hogyan is állnak a teremtett világgal, és milyen kisebb-nagyobb lépéseket tudnak tenni a gondozásáért. Nálunk is elkezdődtek folyamatok, például a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia keretében, ahol próbáljuk ráirányítani a figyelmet arra az ajándékra, ami bennünket körülvesz. Még ha gyerekcipőben jár is ez a folyamat Magyarországon, sok örömöm fakad abból, hogy nyitottságot és lelkesedést tapasztalok minden korosztályban.

Emlékszel olyan prédikációra, ami kifejezetten a teremtésvédelemmel foglalkozott?

A teremtett világgal való kapcsolatunk a személyes istenkapcsolatunkra épül rá. Az egyház elsődleges feladata, hogy az evangélium magyarázatán és a liturgián keresztül Isten dicséretére hívja fel a figyelmet, rámutasson, hogy Isten országa közel van, és ő jó, jót akar nekünk. Erre épül, hogyan bánunk a teremtett világgal. Emlékszem, Böjte Csaba egy prédikációjában felidézte, ahogyan Erdélyből jövet rácsodálkozott, milyen gyönyörűen zöldell tavasszal a természet és nyílnak a virágok. Ez a rácsodálkozás és hála segíthet abban, hogy Istenre is hálatelt szívvel tudjunk tekinteni, és ne csak a nehézségeink, a panaszaink határozzák meg a lelki életünket. Csaba testvér is ugyanarról beszélt, mint a Laudato si’, ezért is gondolom, hogy az enciklika mondanivalója már régóta része az egyház hagyományának.

Adott Jézus az evangéliumokban mintát arra, hogyan éljünk ökológiai értelemben megtért emberként?

A Bibliában szépen megjelenik Jézus személye, amint szemléli a természetet, és szemlélődésre hívja a tanítványait is. Amikor azt mondja, hogy nézzétek a mező liliomait és az ég madarait, arra tanít, hogy a teremtett világunkra rácsodálkozva rengeteget tanulhatunk emberségünkről és az Istennel való kapcsolatunkról. Az aggodalom helyett az Istenbe vetett bizalom erősödjön, amely lehetővé teszi, hogy önzetlenül oda tudjuk ajándékozni magunkat másoknak, és hogy gondozzuk a világot, aminek részesei vagyunk.Tehát Jézus abszolút példát ad: az Atyával, az embertársakkal és a teremtett világgal való kapcsolatban is ő a hivatkozási pontunk.

Amikor az esti exament végzed, vagyis visszatekintesz a napodra, megjelenik a teremtésvédelem kérdése?

Valóban, az examen lelkisége ebben a témában is előre tud vinni. Ezeken az esti alkalmakon keressük, hogy miben, hogyan volt jelen Isten számunkra. A szerető figyelmesség imájának másik fontos lépése, amikor arra tekintünk rá, hol vannak a személyes vagy közösségi életünkben azok a pontok, amikor nem tudtunk hálával, szeretettel, Isten jelenlétére figyelve válaszolni. Ezeket felismerve az imában kimondjuk, hogy nem szeretnénk ebben megrekedni, hanem azt az életet szeretnénk szolgálni, amelyre Isten hív.Ilyen szempontból tartom fontosnak, hogy tudatosítsuk a teremtett világhoz fűződő kapcsolatunkat, és fedezzük fel az erőforrásokat, amelyeket ezzel kapcsolatban Istentől kapunk.

Vannak a teremtésvédelemre vonatkozó személyes sikereid?

Sok mindenért lehetek hálás. A Laudato si’-ben főleg a szívbéli megtérésről és figyelmünk irányulásáról van szó, de Ferenc pápa nem hanyagolja el a tettekre való buzdítást sem. Azt mondja: a teremtésvédelem ott kezdődik, hogy egészséges életet élünk, egészséges emberi kapcsolatokkal és rendezett környezettel. Ott kezdődhet az átfogó ökológia, hogy kitakarítok a szobámban és rendet rakok, vagy rámosolygok arra, akivel találkozom, egészségesen táplálkozom, illetve sportolok.Többször megtapasztaltam, hogy ha sikerül rendbe tenni a szobámat, az olyan békét és alapot ad, amelyre támaszkodva szívesen és jól tudok dolgozni és kapcsolatot tartani másokkal. A közelmúltban kaptam két szép szobanövényt, és azt érzem, gazdagabb lettem attól, hogy ilyen módon is kapcsolatba kerültem a természettel. Különösen a belvárosban nagyon fontos ez.

Korábban közelebb éltél a természethez.

Igen, Dobogókőn az erdő közepén – amikor esténként vaddisznókondával vagy rókával találkoztam, és a madarak énekét hallgattam – sokkal magától értetődőbb volt, hogy a természet része vagyok. Most Budapesten, a VIII. kerületben inkább azt tapasztalom meg, hogy rajtam múlik közelebb kerülni a természethez – például kimegyek futni a Duna-partra.

A nagyböjtre tudsz olyan ötletet adni, ami segít a Laudato si’ üzenetének tettekre váltásában?

Keresztény hagyományunk része a böjt, amikor el tudjuk engedni valamilyen szükségletünk kielégítését. Szép kihívás lehet, ha a hústól való tartózkodást hamvazószerdán, nagypénteken és a többi pénteken megpróbáljuk mélyebben megélni, arra való figyelemmel, hogy ez a lemondás hogyan tudja segíteni a Jézussal való bensőséges kapcsolatunk erősödését. Tudjuk, mennyi erőforrást igényel, és mekkora kincs egyetlen szelet hús a tányérunkon. Péntekenként jobban tudatosíthatjuk, hogy felajánljuk ezeket az erőforrásokat a teremtett világ érdekében, hogy tartósan tudja szolgálni Isten dicséretét és az emberek életét – beleértve az eljövendő nemzedékekét is. Ez olyan gyakorlat, amiben összefoglalható az Istenre, az embertársainkra és a teremtett világra való figyelmünk és odaadásunk.

Forrás: jezsuita.hu