Magyar állami kitüntetéseket adtak át Csíkszeredában

0
1148

Áder János magyar köztársasági elnök által a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából adományozott állami kitüntetéseket adtak át Csíkszeredában március 31-én. Az elismeréseket ünnepélyesen a Mikó-vár Bástyatermében Tóth László főkonzul adta át a díjazottaknak. A kitüntetetteket Kerekes László gyulafehérvári segédpüspök is köszöntötte.

A kitüntetettek: Incze Benjámin címzetes esperes, nyugalmazott plébános, Magyar Érdemrend Lovagkeresztje; Polgár László, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke, Magyar Érdemrend Lovagkeresztje; Borbáth Erzsébet nyugalmazott pedagógus, a csíkszeredai József Attila Általános Iskola alapító igazgatója, a Csángómagyar Oktatási Program felügyelőbizottságának volt tagja, Magyar Arany Érdemkereszt; Szombatfalvi József nyugalmazott unitárius lelkész, esperes, Magyar Arany Érdemkereszt; Sárközi Sándor piarista szerzetes, a csíkszeredai Piarista Tanulmányi Ház vezetője, a Márton Áron Főgimnázium és a Csíkszeredai Csángó Kollégium önkéntes tanára, Magyar Arany Érdemkereszt; Ferencz Éva, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének volt oktatási vezetője, Magyar Ezüst Érdemkereszt; Nagy Éva M. Vera énektanár, a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek- és Ifjúsági Kar karnagya, a Boldogasszony Iskolanővérek közössége szovátai missziójának alapítója és vezetője, Magyar Ezüst Érdemkereszt; Geréb Péter Csanád Ámos, a székelyudvarhelyi Benedek Elek Líceum egykori matematikatanára, a Romániai Magyar Cserkésszövetség volt csapatalapítója, Magyar Ezüst Érdemkereszt. A kitüntetettek közül Nagy Éva Vera iskolanővér betegség miatt nem volt jelen az ünnepségen, kitüntetését a jelenlevők közös tapssal köszöntötték, a díjat később veszi majd át. Az ünnepség végén a Székelyföldi Kamarazenekar zenélt.

Laudációk

Nagy Éva Vera 1965. február 9-én született Kecskeméten. A kecskeméti Kodály Iskola 12 éve után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karvezetés szakán diplomázott. A Boldogasszony Iskolanővérek közösségének tagjaként a budapesti Patrona Hungariae, a szegedi Karolina és a debreceni Svetits Iskolában tanított, majd szerzetesrendje megbízásából énekes missziót indítottak Erdélyben 17 éve. Ketten érkeztek, Czakó Gabriella kiváló kórusvezetővel együtt. Azóta a sóvidéki és felső-nyárádmenti gyerekeket tanítják munkatársaikkal együtt – köztük egykori első tanítványaikból lett zenepedagógus-társakkal. Kezdetben vándortanítóként járták a falvakat, délutáni és hétvégi mozgó zeneiskolaként. Kórusukkal számos turnét tettek Magyarországon és a Kárpát-medencében, dalosversenyeken és nemzetközi kórusfesztiválokon léptek fel, megbecsülést és rangos díjakat szerezve. Szerzetesrendjük, az egykori Szegény Iskolanővérek, mai nevükön Boldogasszony Iskolanővérek lelkiségében régen is fontos helye volt a nemzeti kultúra, nemzeti identitás őrzésének, ezt ápolták számos iskolájukban Budapesttől a délvidéki Nagybecskerekig, Temesváron és Kolozsvárt, Makón és Debrecenben, immár pedig Szovátán. Vera nővér kitartó munkával létrehozta a Mariánum Házat, amely otthona a nemzetközileg is elismert, Magyar Örökség díjas Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek és Ifjúsági Karnak, kórusműhelyüknek, és a Kodály Zoltán Népfőiskolának. A misszió fő törekvése a kultúraátadás, a közösségépítés, illetve a szociális és lelki segítségnyújtás. Nemcsak tanára tanítványainak, hanem nyitott szívvel fordul szükségleteik felé, fáradságot nem kímélve segítenek családokat. Szaktáborokat, képzéseket, lelkiségi és közösségi programokat szerveznek. Kiadványokat jelentettek meg: emlékkönyveik mellett hangversenyeik legszebb darabjaiból válogatva CD-lemezeket (Kodály Zoltán, Bartók Béla, Kocsár Miklós, Bárdos Lajos és az európai kórusmuzsika remekeiből), illetve a Kodály Zoltán műveltségi társasjátékot. Szerteágazó munkáját elismerik („Év Kórusa” díj, Szeged, 1996, 1999.; „Szeged kultúrájáért” művészeti díj, 1999.; „Éneklő Ifjúság” karnagyi díjak: Jagamas János díj, Kolozsvár, 2008; Kardos Pál emlékérem, Szeged, 2011; Pro Urbe díj, , Szováta, 2013; Kórusok Országos Tanácsa díja, Budapest, 2018; Bonis bona díj Budapest, 2019, Nagy István díj, EMKE, Kolozsvár, 2021) Vera nővér a remény embere. Szívügye a Kárpát-medencei magyarság összetartozásának erősítése. Jelmondata: „Boldogok, akik álmodni mernek, s álmukért kemény pénzzel fizetnek, hogy testet öltsön az emberek életében.” (Suenens bíboros) Még egy idézet tőle: „Évekkel ezelőtt ketten indultunk énektanárok, mára egyre több önkéntes munkatárs segíti munkánkat: iskolanővéreken kívül más szerzetesek, volt tanítványok, egyetemisták, anyaországi és székelyföldi tanárok, tanítók, papok, szülők, barátok, rokonok. Hálásak vagyunk, mert társaink vannak, akikkel már nemcsak álmodjuk azt, hogy Erdélyből Tündérkert legyen, hanem tenni is akarunk érte.”

P. Sárközi Sándor 1953. november 22-én született Kecskeméten tisztviselő családban. A négy fiú között ő volt a család Benjaminja. Dél-vidékről származó édesanyja lelkébe csöpögtette a Kárpát-medence szeretetét. Szívesen tanult. Diákkorában gyermekeket korrepetált. A kecskeméti piarista gimnáziumban érettségizett. 1974-ben lépett be a piarista tanítórendbe. 1981. február 22-én pappá szentelik. A teológia mellett az ELTE magyar-német szakára járt, ahol 1982-ben diplomázott. Élete alakulását jelmondata szerint élte: „arra kaptatok meghívást, hogy az áldás legyen az örökségetek” (1Pt 3,9). Munkahelyei változatosak voltak, bár mindvégig magyar-német szakosként dolgozott. Tíz évig a kecskeméti piarista gimnáziumban, kilenc évig Szegeden, ahol a Sík Sándor Piarista Egyetemi Kollégium vezetésével is megbízták. Innen a mosonmagyaróvári piarista gimnáziumban kap tanári és házfőnöki megbízást öt évig. Két évig a gimnázium igazgatója. Elfoglaltsága mellett a ’89-es változások nyomán a Kárpát-medence lett kedvenc nyári missziója. Főleg Kárpátaljára, Ungvárra és a környéki falvakban végez lelkipásztori kisegítést. Nagy lelkesedés töltötte el, hogy a rend egy évre elküldte Erdélybe „turnézni”, azzal a céllal, hogy keresse fel a piaristák helyeit, mérje fel a lehetőségeket. Csíkszeredába 2006 februárjában látogatott, ahová a piaristákat Ft. Darvas-Kozma József esperes-plébános hívta. Urbán József tartományfőnök és a rendi káptalan két piarista, dr. Kállay Emil és Sárközi Sándor letelepedését hagyta jóvá. Kezdetben a plébánia vendégszobáiban laktak. Időközben a plébános felújíttatta számukra a visszaszolgáltatott Róm. Kat. Főgimnázium területén fekvő gazdasági épületet, amely 2007 októberére készült el. Az itt kialakított Piarista Tanulmányi Ház lelki, szellemi és szabadidős lehetőségeket, programokat kínált és kínál a betérőknek. Emellett bekapcsolódtak a katolikus Segítő Mária és az állami Márton Áron Gimnázum diákjainak lelki gondozásába. Segítenek a lelkipásztorációban, eljárnak a város különböző iskoláiba és bentlakásaiba, segítik a fiatalok emberi és hitbeli elmélyülését, a vallásosság, a tudományok és a játkosság jegyében. 2015-től Kállay Emil betegsége miatt Sárközi Sándor magyar-német, hittan szakos középiskolai tanár maradt egyedül a csíkszeredai Piarista Tanulmányi Házban. Azonban nem unatkozik, mert 2010-ben bekapcsolódott a Krisztus világa keresztény családok folyóiratának szerkesztésébe és lektorálásába. Kedves írásai többek közt a Születésnapi csokor, Jeles napok, Székely értéktár, Budapesti értékek, Hungaricumok a Kárpát-medencében. Megszerette a Székelyföldet, ahol hivatását éli. Erről személyes hangvételű sorai tanúskodnak: „Cinkék röpködnek a ház előtti bokrokon, szól a déli harangszó, le-föl járok házunk előtt. Piaristaként a ferences Somlyó közelében. Jól megférünk, immár pár éve. Asztrik, Anaklét, Arthur, Ambrus, hogy csak az ABC elejét említsem… Szerzetes a szerzetesek közt. Már rendalapítónk, Kalazancius nagyra becsülte Franciscust, többször elzarándokolt Assisibe, a szegénység radikális szeretetét tőle tanulta. A gyerekek szeretetét pedig még otthonról, a katalán Peraltából, a nyolcgyerekes családból hozta magával. Országot váltott, de szívet nem.” Csíksomlyó erőterébe került, ahol minden papnak dobog a szíve, kivált mikor először mutat be szentmisét a kegytemplomban. Sándor atyát a hívek áhítata fogta meg. Elsőszombati liturgiák, tömegek zarándoklatai, buzgó énekei. Közben gyóntat pedagógusokat Sepsiszentgyörgyből, asszonyokat-férfiakat Gyimesekből, idegenbe készülő édesanyákat, munkanélkülieket, fiatalokat és gyermekeket, akik ide húzódnak, hogy „Mária köténye védőn takarja be” őket és közeli-távoli szeretteiket. Miközben fárad, ő is fellélegzik. Ezért is tudott bekapcsolódni a Mária Rádió helyi műsorába, ahol kedvenc szépirodalmi olvasmányairól, klasszikusokról és modernekről beszélget-felolvas Ferencz Kornéliával. Szívet megmozgató írások közepett zeneirodalom gyöngyszemei is felhangzanak. A piarista „pietas” vallásosság mellett a piarista „litterae” tudománytisztelet is szót kap. A kultúra megbecsülése, egy imádságos rádió keretein belül. Majd a délelőtti gimnáziumi órák, délutánonként a korrepetálások a Csaba testvér által létrehozott Szent István Otthonban a megalakulás heteitől. Azóta délutáni-esti tantárgyi segítések, lelki beszélgetések gyerekekkel, nevelőkkel. A Millenniumi templom alagsorában a Márton Áron Férfiak Szövetségében vagy az Oltáregylet-Nőszövetségben előadást, előadás követ. Vasárnap pedig Szécsenyben az elmélkedésben gazdag szentmise. Tizenöt év és mennyi minden van, amiről szólni kellene, szólni lehetne.

Főtisztelendő Incze Benjamin Csímenaságon született 1938. március 10-én. Az általános iskolát szülőfalujában végezte, majd Gyulafehérváron folytatta az akkori kántoriskolában. Meghallva az Isten hívó szavát jelentkezett a Megtestesült Bölcsességről nevezett Szemináriumba. 1966. április 17-én Isten szolgája Márton Áron püspök pappá szenteli. Papi szolgálatát 1966-ban Csíkcsicsón kezdte meg, mint kisegítő lelkész, majd Csíkszépvízen és Csíkszentmiklóson végezte, mint megbízott lelkész folytatta lelkipásztori feladatait. Ezután Barótra költözött, ahol segédlelkészként szolgálta a híveket. Plébánosként Homoródkarácsonfalván, Vágásban és Zetelakán működött. A főegyházmegye öt legnagyobb templomának egyike a zetetelaki templom. 1987-ben azzal a feladattal kapott kinevezást Zetelakára, hogy a templomtetőzet meggyengült állapota miatt annak teljes kicserélését és az épületek felújítását megoldja. A 26 év szolgálat alatt ennek nem csekély feladatnak eleget tett és mindemellett a lelkipásztori szolgálatával a székely népi hagyomány ápolására és szeretetére nevelte hiveit. Bárhol volt, szívén viselte a magyar katolikus családok sorsát. Nagy szeretettel, hozzáértéssel, figyelemmel kísérte a fiatalokat, nem félve soha az akkori kommunista rendszer és diktatúra félelmetes meghurcoltatásaitól. Hamarosan elkezdi működtetni a Gyulafehérvári Főegyházmegyében a Házas Hétvége-mozgalmat, amely által több száz családot és kapcsolatot mentett és erősített meg. Mindig arra biztatta a házasokat, hogy itthon találják meg a boldogságukat, legyenek büszkék magyarságukra és anyanyelvükre, gyermekeiket pedig a szentségi életre neveljék. Ez a mozgalom oly annyira megerősödött és gyökeret vert plébániákon, hogy az elmúlt évben ünnepelte 20 éves működését. Az általa elindított mozgalomnak akkor is, és ma is összetartó ereje volt és van. Programjaik által a hívek megismerik és bátorítják egymást a „jó” melletti kitartásában, a magyarság megmaradásában, azáltal, hogy bátran mernek gyermeket vállalni. Mindezért Incze Benjamin plébánosnak jár hála és köszönet. Jelenleg nyugdíjasként Csíkszeredában él, ahol csendes visszahúzódottságában imával és munkával tölti napjait. Összeállította a főegyházmegye papi statisztikáját, amelyet napra készen frissít. Papokat és híveket egyaránt buzdít az imára, amelynek megerősítő hatása van.