Szent Benedek életpéldája ma is időszerű – búcsúünnepet tartottak Sepsiszentgyörgyön

0
582
Fotók: Tusa Csilla Cecília

Hazánkban kevés templomot ajánlottak Szent Benedek védelmébe, az egyik a sepsiszentgyörgyi (állomás negyedi) plébániatemplom, amelynek búcsúünnepét március 21-én, hétfőn tartották nagyobb nyilvánossággal, nagyobb részvétellel és nagyobb lelkesedéssel a koronavírus miatti szigorítások enyhítése után.

Különleges alkalom volt ez a közösség számára, hiszen a Covid-járvány miatt a legutóbbi két búcsúünnepet nem tudták a megszokott nyilvánossággal megtartani, Hajdú János főesperes-plébános úgy fogalmazott: különösen jó érzés volt a kihagyások után újra együtt imádkozni a paptestvérekkel és a hívekkel, illetve közösen kérni Szent Benedek közbenjárását, bátorítását, pártfogását az életükre. Az ünnepi alkalmon Miklós Szilárd a brassói Belvárosi Templom segédlelkésze tett evangéliumi szolgálatot ünnepi szónokként. Bevezetésként kiemelte a mai emberiséget fenyegető veszélyt: a természetes, maradandó értékek fölé helyezzük a hamisat, természetelleneset. Miklós Szilárd úgy fogalmazott: az öncélú embereket csak kiváltságai vezetik, vágyaik, igényeik, ösztöneik szerint élik mindennapjaikat. Hozzátette: ez az életforma csábító, kényelmes, de felszínes, eltereli a figyelmet a lényegről, az igazi értékekről.

„Valójában sötétségben élünk és annak érdekében, hogy meglássuk a fényt, Isten megajándékozott egy törvényhozóval, Szent Benedekkel. Bár több mint másfél évezreddel ezelőtt élt, a ma embere számára is követendő példa. Életpéldája mindig időszerű, a lelki élet tanítómestere lett. A neve összekapcsolódik az elmélkedéssel, az erős hittel, a fényűzésről való lemondással, az alázatos, odaadó szolgálattal” – emelte ki a szónok. Hozzáfűzte: egyike volt azoknak, akiket Jézus kiválasztott, eltávolodott a világ zajától, visszavonultan is őrizte az Úr Jézus tanítását, és habozás nélkül követte az ő szavait. Jézus iránti szeretete vezette egész életében. Szent Benedek, bár jómódú családból származott, s minden világi örömöt megengedhetett volna magának, mégis elfordult a csábító bűntől, az erkölcsi romlás veszélyeitől, inkább a magányt, a szerénységet választotta. Teljesen lemondott a kényelemről, de fizikai magányában még sem volt sohasem egyedül, hiszen az Úr mindig ott volt mellette.

„Isten iránti szeretetéért kapta cserébe a bölcsesség és az alázat erejét is. Mindezeken túl az igét is hirdette, hogy elvezesse a népet a hitre és az Isten házába. Az önmegtagadás, a tiszta élet lett irányelve. Vajon mi mit tanulhatunk az ő életpéldájából? Elsősorban Isten és embertársaink iránti önzetlen szeretetet, alázatot. Benedek önként lemondott a világ fényűzéseiről, minden kiváltságról. Mi miről vagyunk képesek lemondani az Úrért? Alázattal, önzőségünk, kiváltságaink, bűnös vágyaink háttérbe szorításával, elindulhatunk az Isten felé vezető úton” – összegezte prédikációjában a brassói plébános.

Az ünnepi szentmise befejezésében Hajdú János főesperes, az Úr áldását és Szent Benedek tanítását adta útravalóul a híveknek, amely a templom homlokzatán is olvasható: „Ora et labora!”, azaz: „Imádkozzál és dolgozzál!”.

Tusa Csilla Cecília