Zarándokok imadélutánja Zimándújfaluban

0
398
Fotók: Temesvári Egyházmegye

Zimandújfaluban március 12-én lelkinap alkalmával találkozhattak újból temesváriak, Temesvár környékiek, aradiak, zimándújfalviak, zimándköziek, vagyis mindnyájan, akik egyazon zarándokcsoporthoz tartoznak. Hosszú kihagyás után nagy boldogság és öröm volt újra látni egymást. A barátságos ölelések, köszöntések már-már családias hangulatot teremtettek – írja beszámolójában Erdei Ágota, ami a Temesvári Egyházmegye honlapján jelent meg.

A zarándok hívekkel együtt jelen volt Szilvágyi Zsolt temesvár-józsefvárosi plébános, Miklós Csaba majláthfalvi plébános, Váncsa Csaba temesvár-gyárvárosi segédlelkész, Bakó László püspöki titkár és Heinrich József nyugalmazott óteleki plébános. A templomban Erős Miklós plébános házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket, majd Heinrich József vezetésével elimádkozták a fáradt ember keresztútját.

Ezt követően szentmisén vettek részt, amit Bakó László püspöki titkár celebrált. Szentbeszédében Miklós Csaba plébános, a szentmise szónoka az evangéliumban olvasható hegyi beszédre utalva az ellenség szeretetére szólított fel, ugyanakkor pár kérdéssel segítette a téma megértését. „Sokan feltehetjük magunknak a kérdést, hogy hogyan is állunk az ellenségünkkel vagy esetleg egy olyan személlyel, akit kevésbé szeretünk. Mi okból vált az ellenségünkké? Mivel sérthettük meg, felebarátunkat, hogy ellenségekké váltunk?” – kérdezte a szónok. A mentegetőzés és a saját igazunk bizonygatása helyett el kell döntenünk, hogy őszintén ki szeretnénk-e békülni embertársunkkal. A megbocsátást szívből kell óhajtani, nem külső elvárás miatt. Az irgalmasságra jó példa Jézus – mutatott rá a plébános. A megbocsátás lehet egyfajta keresztút is, amely tele van nehézségekkel, tele van buktatókkal, megaláztatással, mégis vállunkra vesszük a keresztünket és végigvisszük, mert Isten kegyelmében szeretnénk részesülni. A szentmisét rövid szentségimádás követte.

Ezt követően a háborúban szenvedőkért imádkoztak, majd Szilvágyi Zsolt tartott elmélkedést a békéről, mondván: „A háború miatti félelem sok embert késztetett arra, hogy elhagyja lakhelyét. Sok ember mindenét feladva indult el egy másik országba, ahol nincs veszélyben az élete. Példátlan összefogással élelmet, gyógyszereket, használati cikkeket gyűjtöttek számukra a befogadó országok.” A prédikáció és az elmélkedés egyformán a megbocsátást helyezte a középpontba. Minden viszály, veszekedés, háború, akkor ér véget, amikor az egyik fél lesz olyan bölcs, hogy feladja saját büszkeségét és enged a békesség javára. Jézus a gúnyolódás, rágalmak, sértegetések közepette is kicsi tudott maradni. Ő az, aki jó példával jár el előttünk, hozzá hasonlóvá kellene válnunk.

Erdei Ágota beszámolójában úgy összegezte a szombati napot, mint ahol megérezhették a béke örömét, az együttlét megtartó erejét, az ima fontosságát, és megtapasztalhatták a jó Isten jelenletét.

MEGOSZTÁS