Valláskutatás Erdélyben

0
836

Három évvel ezelőtt, 2019-ben indult útjára Erdélyben a Valláskutató Intézet azzal az elképzeléssel, hogy hozzáadjon valamit ahhoz, amire neve is utal: az erdélyi magyar valláskutatáshoz. Honlapjukon összefoglalták a három év munkáját, mérlegelés céljából, azon gondolkodva, sok vagy kevés munka volt mindez. Beszámolójukat áttekintve a számunkra legrelevánsabb témákat emeltük ki, és a valláskutatás erdélyi lehetőségeinek, feladatainak tárházát tekintjük át. A Valláskutató Intézet projektjei közül legérdekesebb, mindennapi életünkre, vallásgyakorlatunkra legtöbb fényt vető a koronavírus-járvány megélésének valóságát vizsgáló, illetve a felekezetek tagságáról készült elemzéseket tartalmazó kutatás volt.

A vallás az erdélyi magyarok identitásának kiemelkedően fontos összetevője. Kutatások szerint az Európa egyik legvallásosabb országának tekinthető Románián belül az erdélyi magyarság az átlagnál is vallásosabb. Erdélyben a magyar többségű egyházak a kisebbségi társadalomszervezés fontos keretei és intézményes szereplői is. Mindezekért kijelenthető, hogy a vallás és az egyházak kutatása valláspolitikai, identitás- és társadalompolitikai szempontból egyaránt kiemelten fontos.

A hitélettel foglalkozóknak, papoknak, plébániai, egyházmegyei munkatársaknak egy-egy tágabb kitekintést nyújtó munka visszajelzés, megerősítés lehet, ha szükséges, a korrekciót is segíti.

A Valláskutató Intézet tervei, céljai

Erdélyben különböző tudományterületeken számos felsőoktatásban dolgozó szakember foglalkozik valláskutatással, kutatásaik egyfajta egybehangolását a kolozsvári Vallásszabadság Háza keretében helyet kapó Valláskutató Intézet próbálja végezni. Az intézet céljai:

  1. valláskutatások tervezése és kivitelezése az erdélyi magyarság körében, illetve Romániai népességén belül;
  2. az erdélyi magyar valláskutatás összefogása, a kutatók bevonása az intézet munkájába;
  3. a felekezetközi együttműködés elősegítése a valláskutatásokban;
  4. konferenciák és más szakmai fórumok szervezése;
  5. tanulmányok és kutatási eredmények közlése, kiadványok megjelentetése;
  6. szakmailag kapcsolódó kutatások eredményeinek népszerűsítése.

Az intézet megalakítói úgy gondolták, hogy a vallásos kérdések, témák iránt érdeklődők három csoportjának nyújtanak szakszerű segítséget: a kutatóknak, a lelkészeknek-teológusoknak- egyházvezetőknek és a vallási kérdések iránt érdeklődő „laikusok” sokaságának.

A Valláskutató Intézet három fő tevékenységi területe:

  • az erdélyi magyarok vallásosságával kapcsolatos kutatások folytatása;
  • az Erdély-szerte tevékenykedő valláskutatók összefogása és támogatása;
  • hídteremtés az akadémiai szféra e területe és az egyházak, illetve a nyilvánosság között.

Kutatások

Az intézet első projektje két olyan elemzés volt, amelyek unitáriusokról szóltak. Egy következő elemzésben az erdélyi magyar egyházak tagságának szociológiai jellemzői közti eltéréseket vizsgálták, összehasonlítva az unitárius, református, római katolikus és neoprotestáns felekezetekhoz tartozókat.

Az intézet alakulása utáni második évében elsőként a szórványkérdéssel foglalkozott unitárius felkérésre. A pandémia kitörésével más utakat kellett itt is keresni. Bár anyagi nehézségek adódtak, az intézetet nem kellett bezárni. Egy kutatócsoport azt vizsgálta, hogy a kijárási tilalom alatt milyen megoldásokat alkalmaztak a papok, lelkészek, ezekkel hogyan boldogultak, az egyházak internetes szolgálatai milyen mértékben értek célba, és hogyan éltek a hívek e lehetőségekkel. A kutatás a Hitélet Erdélyben a koronavírus-járvány idején címet kapta, több felekezet, köztük a katolikus, támogatását is élvezte, papok, hívek nagy számban töltötték ki a kérdőívet. A kutatás eredményeit nagy várakozás övezte, így publicitása is rendkívül nagy lett, portálunk is beszámolt róla más egyházi sajtótermékek közt (Online egyház? Vallásgyakorlat a karantén idején), egyházi és szakmai fórumok érdeklődtek a kutatás eredményei iránt, amelyeket az intézet képviselői és a kutatásban részt vevők bemutattak az erdélyi ferencesek éves továbbképző tanfolyamán.

2021-ben elkészült a Valláskutató Intézet honlapja, amelyen az elemzések, szakmai anyagok az érdeklődők szélesebb köre számára elérhetővé váltak. Ugyanott megtalálható az erdélyi valláskutatók névjegytára, egy online könyvtárkatalógus, valamint egy közérdekű vallási és felekezeti statisztikákat tartalmazó gyűjtőoldal, ahol olyan közérdekű felekezeti és vallási statisztikai adatok találhatóak, amelyek rendszerint nyilvánosak, de elérhetőségük helye a többség számára ismeretlen. Kutatási programként a Valláskutató harmadik évében Románia törvényesen elismert felekezeteinek tagságáról készítettek statisztikai elemzéseket. Minden felekezetről készült egy rövid elemzés, amely tartalmazza a tagság etnikai összetételét, földrajzi elhelyezkedését, korszerkezetét, iskolai végzettség szerinti összetételét, foglalkozási és foglalkoztatottsági adataikat.

A Valláskutató Intézet eddigi utolsó nagyszabású programja egy online konferencia volt Vallásvariációk – kortárs kutatások Romániában és Magyarországon címen, a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékével és a BBTE Szociológia Karával közös szervezésben, keretében 26 előadás hangzott el a kelet-európai vallási és egyházi élet számos aktuális problémáját érintve.

Hitélet a koronavírus-járvány idején a kutatások tükrében

A kolozsvári Valláskutató Intézet említett felmérése eredményei arról beszélnek, hogy az egyébként templomba ritkán vagy sohasem járók is nagy arányban kapcsolódtak be online közvetítésekbe, mégpedik az élő közvetítésekbe. A helyi közösséghez kapcsolódtak inkább, mint „a központilag sugárzott közvetítésbe”. Voltak, akik más felekezetek imaalkalmaiba is “belekóstoltak”. A válaszadók odafigyeltek egyházuk járványhelyzettel kapcsolatos intézkedéseire. A kutatás egyik fontos konklúziója: a vallásos közösségek éltek a virtuális tér adta lehetőségekkel; amit a szükséghelyzet hozott, abból lehet a járvány lejárta után is hasznosítani: az istentiszteletek/szentmisék online közvetítését, ami a betegek, ágyhoz/házhoz kötötteknek saját közösségük istentiszteleti életébe való bekapcsolódását tenné lehetővé.

Magyarországon hasonló felmérést most készített az Új Város Online arról, milyen hatással volt a világjárvány a plébániák életére. Országszerte 38 plébánost vontak be, akiket többek között arról kérdeztek, hogyan érintette a helyi közösséget a járvány, volt-e lehetőségük miseközvetítésre, vagy hogy magányosabbá váltak-e a papok. A fő kérdés pedig mindezen kérdések mögött: vajon kiürülnek-e a templomok Magyarországon. A Magyar Kuríron közzétett eredmények értelmében miután a misék újra látogathatóvá váltak, a válaszadók közel 50 százalékánál továbbra is kevesebben jártak, járnak szentmisére, mint korábban. A magyarországi kutatásra összesen tíz egyházmegyéből érkeztek válaszok, minden településtípusból került a mintába, a legfiatalabb válaszadó 33, míg a legidősebb 81 éves volt. A plébánosok több mint fele egynél több templomot lát el. Vannak köztük olyanok, akik évek óta mostani helyükön szolgálnak, és olyan is, aki a kérdőív kitöltése idején csupán pár hónapja tartózkodott új helyén. A mintába került plébániák több mint a fele megszervezte az online közvetítést a két lezárási időszakban, ahol nem, ott leginkább a közvetítéshez szükséges technikai feltételek hiánya volt a legnagyobb probléma.Az internetes közvetítések során sok helyen nem követték, hogy mennyien nézik online az adott misét, így erre a kérdésre nem tudtak válaszolni. Azonban, ahol figyelték a közvetítések során bekapcsolódók számát, a mintába kerültek harmadánál többen csatlakoztak online, mint korábban személyesen. Sok helyen az élő közvetítések visszanézhetőségével tovább tudott növekedni az adott mise nézettsége. Talán a jövőben ez is egyfajta evangelizációs csatorna lehet, főleg, ha az újítások hatását mérik és az így nyert adatokat megfelelően értelmezik is.

Felekezetek Romániában

Romániában 18 törvényesen elismert, „bevett” felekezet tagjai élnek egymás mellett. E felekezetek (román terminussal „kultuszok” [culte]) között jelentős történelmi múlttal rendelkező és a 19. század második felétől kezdődően megjelenő neoprotestáns kisegyházak is jelen vannak. Az ország vallási sokszínűsége legnagyobb mértékben az etnikai változatossághoz kötődik.

Köztudott, hogy a népesség túlnyomó többsége, 86%-a ortodox. A kommunista diktatúra idején betiltott, a rendszerváltás után újjáalakuló görögkatolikus egyházhoz főleg a még életben levő egykori hívei csatlakoztak újra, így átlag életkoruk az országosnál magasabb.

A magyar népesség felekezetei: a református, a római katolikus és unitárius. A reformátusok és az unitáriusok szinte kizárólag magyarok, a római katolikusok egy része országos szinten román nemzetiségű. Ide sorolták be a népszámlálás során magukat románnak valló moldvai csángókat, de Erdélyben is jelentős számú román római katolikus él. Más, korábbi elemzések is kimutatták, hogy az utóbbi évtizedekben a román társadalom szerkezetén belül a magyar lakosság fokozatosan teret vesztett a felső osztályokban, a középrétegekben pedig felülreprezentáltak. A három magyar többségű egyház szocio-demográfiai jellemzői ezzel magyarázhatók: az országosnál némileg idősebb tagság, a felső és alsó fokú iskolai végzettségűek kisebb (de a középfokú végzettségűek nagyobb) aránya, a legmagasabb és legalacsonyabb státuszú foglalkozási csoportok kisebb aránya, tudtuk meg a kutatásból.

Az evangélikus-lutheránus és ágostai hitvallású evangélikus felekezet tagsága vegyesebb etnikai összetételű. A 2011-ben 20 000 tagot számláló evangélikus-lutheránus egyház magyar többségű, jelentős  német és szlovák tagsággal. Az ágostai evangélikus egyház alig több mint 5 000 fős tagsága szász, azaz német többségű. Itt a tagság kivándorlás általi elöregedése jellemző. Romániában él egy körülbelül 64 000 fős iszlám népesség, ennek háromnegyedét két őshonos dobrudzsai etnikum tagjai, a törökök (41,8%) és tatárok (31,2%) alkotják, mellettük tíz százalék román nemzetiségű muzulmán is van. Emellett élnek Romániában izraelita vallásúak és örmények. Bár itt kizárólag csak zsidók, illetve örmények lehetnének e vallások, felekezetek tagjai, nem így van: az előbbiek 26%-a román, az örmény egyházhoz tartozóknak csak a fele vallja magát örménynek, 14% román, 29% pedig magyar. E kettő a legkisebb lélekszámú bevett felekezet: 2011-ben az izraeliták száma 3519, az örmény egyház híveié pedig mindössze 393 volt, és nagymértékben elöregedett. A társadalomszerkezetben elfoglalt pozíciójuk az összes felekezet közül a legelőnyösebb: az örmény egyház híveinek egynegyede vezető pozícióban van, az izraeliták fele értelmiségi foglalkozású.

És végül: az életkor előrehaladtával a vallásosság erősödik, ateistákat e kutatás során az idősek körében alig találtak. Az ateisták középkorú és főleg a legmagasabb iskolai képzettségűek közül kerülnek ki (majdnem fele értelmiségi foglalkozású).

Mire jó mindez?

Az itt említett kutatások támpontokat adhatnak pasztorális irányvonalak kijelöléséhez, a számok tükrében el lehet gondolkodni: milyen hangsúlyt kell kapjon az ifjúsági foglalkozás, mennyire kell a felnőttek számára vonzó programokat szervezni, s hogyan kell az esetleg közelről körvonalazódó elöregedéssel számolni egy-egy egyházközség, az egyházmegye egésze szempontjából.

Valláskutató Intézet eddigi tevékenységét a munkatársak így értékelték: “A sajtó kíváncsi a valláskutatások eredményeire…. Az egyházi rendezvényekre, fórumokra, vitákra szóló számos meghívás arra utal, hogy a külső, elemző perspektívára számos lelkész (…) szerint is szükség van. A különböző egyetemi karokon és intézetekben dolgozó kutatók hozzáállása a Valláskutató ötletéhez, majd a pandémia alatt az intézet iránt tanúsított elkötelezettségük azt jelzi, hogy az egymással és az egyházakkal való szorosabb együttműködést ők is fontosnak látják. A tudományos módszerekkel folytatott valláskutatásra, az egyházakkal kapcsolatos elemző, külső nézőpontból való foglalkozásra tehát a jelek szerint sokirányú igény van.”

Forrás: Valláskutató Intézet, Magyar Kurír

Fotó: Bodó Márta, Csúcs Mária, Molnár Miklós Csaba, Suciu Dorottya

Megjelent a Keresztény Szó 2022/1. számában