Ferencesekkel az élet – a Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum csapata

0
927

A Hivatások nyomában országos hittanverseny a vírushelyzet miatt idén is projektnap keretében került megrendezésre. A két fő téma a ferences és a jezsuita rend, amelyek közül mentorközösséget kellett választani, és részt lehetett venni az életükben, lehetőség adódott megismerkedni velük. Úgy kellett mentorközösséget választani, hogy ha az ferences lelkiségű, a csapat videós munkái a jezsuita lelkiségre, Loyolai Szent Ignácra irányuljanak. A nagykárolyi csapat beszámolója a 2022-es Hivatások nyomában projektnapról.

Közösen járva az Úr útján!

Puvak Marián ferences testvér vagyok és papként szolgálok a kaplonyi plébánián. Még tavaly felkeresett egyik hittanosom, Csongrád Dorottya egy kéréssel! Elmondta, hogy ő és pár társa: Snelemperg Barbara, Budai Petra, Széri Kincső, Botos Péter, akik végzős diákok a Kalazanci Szent József Iskolában, valamint a vezető tanáruk, Vinkler Valter, mivel egy versenyre beiratkoztak, részt szeretnének venni plébániánk különböző programjain.

Hogy milyen hatást fejtett ki bennük a programokon való részvétel, vagy hogy milyen gyümölcsei voltak vagy lesznek, azt nehéz elmondani, de kívülről nézve elmondhatom, hogy lelkesen és aktívan vettek részt a következő programokon:
– adventi időben részt vettek a kaplonyi polgármesteri hivatal előtt megszervezett, utolsó gyertyagyújtáson, közös beszélgetéssel, melyet a forró tea és forralt bor izzított fel.
– A Szent József-templomban részt vettek a vasárnapi szentségimádáson, amely délután 3 órákor van és az időpont miatt is áldozathozatalt követel.
– Egyik keddi napon részt vettek a szentmise előtti rózsafüzéren és az azt követő szentmisén (ők olvasták az olvasmányt és a könyörgéseket).
– Egy másik áldozatot követelő program a reggeli zsolozsmán való részvételük volt (korán volt, de bekapcsolódhattak a mi szerzetesközösségünk és a jámbor nénik közös imájába, mely egyben az egyház hivatalos imája is).

– Egy másik nap ellátogattak a Szent Antal-templomba, ahol Asztrik atyával készítettek interjút, majd mindezek után Zoltán testvér vezetésével megismerkedtek a templom történetével, meglátogatván a templom híres kriptáját és könyvtárát.
– Nem utolsó sorban részt vettek az ifjúsági hittanórán, amelyet péntek este szoktunk tartani és amelynek elsődleges célja a közösségépítés, közös beszélgetés és játék által.

Botos Péter: Számomra a Hivatások nyomában verseny igazi felüdülés volt. Nagyon jó volt egy kicsit kiszakadni a mindennapok mókuskerekéből, és inkább a lelki dolgokra koncentrálni. Idén már második éve vettem részt a Hivatások nyomában versenyen, és meg kell mondanom, nem okozott csalódást. A feladatok idén is kreatívak voltak, olyan dolgokat próbálhattam ki, melyek még csak eszembe sem jutottak (gondolok itt például az e-book készítésre). A közös munka során igazán megerősödött kis csapatunk, mindenki a legjobb tudása szerint próbált hozzájárulni a folyamathoz. Sok szép emléket szereztem az együtt eltöltött hetek alatt, amikre szívesen gondolok majd vissza a jövőben is. Mindemellett lelkileg is feltöltődtem. Felemelő volt a különböző szentek életéről tanulni, megismerkedni az általuk képviselt értékekkel. Bepillantást nyerhettem a ferences rend mindennapjaiba, történetükbe, munkájukba. Közös szentségimádáson, zsolozsmán, hittanórákon vehettünk részt, ami segített elvonatkoztatni a rohanó világtól. Összegzőként kijelenthetem, hogy nagyszerű élmény volt ez a verseny, amelyre szívesen gondolok vissza, és igazán sajnálom, hogy nem vehet részt rajta többször. (Megj.: tizenkettedikes diák)

Budai Petra: Én most voltam először ezen a versenyen, nekem nagyon tetszett. Tetszettek a programok és a csapatmunka. Szépen együtt tudtunk működni, egyetértés volt a csapatban, nem bántam meg, hogy részt vettem a versenyen.

Csongrád Dorottya: Először veszek részt a Hivatások nyomában című versenyen. A versenyt már ismertem, és tudtam, hatalmas élmény lesz. Számomra lelki feltöltődés volt az, hogy részt vehettem. Külön boldogsággal töltött el, hogy a barátaimmal készülhettem a versenyre. A mindennapi ötletelés és agyalás, mit és hogyan kellene csináljunk, kihozta mindenkiből a maximumot. A csapatban mindenki véleménye érvényesült, és ez volt az alapja annak, hogy ilyen jól tudtunk együtt dolgozni. Ahogy a kész feladatokon is látszik, beleadtuk minden tudásunkat, és megbirkóztunk olyan feladatokkal is, ami elsőre talán nehézséget okozott. Amellett, hogy törekedtünk a feladatok pontos és szabályos megoldására, nem felejtettük ki a készülődésből a nevetést és a jókedvet. Számomra ez így volt tökéletes.

Snelemberg Barbara: A Hivatások nyomában verseny megmutatta nekem, mit is jelent a csapatmunka. Megtanított arra, hogy mennyire fontos a közösséggel töltött idő. Manapság a családdal, barátokkal töltött időt felváltja a közösségi média. A jövőképünk, céljaink kergetése falat húz szeretteink és saját magunk közé. Pont ezért az együtt töltött időnek nem a mennyiségét kell figyelembe vennünk, hanem a minőségét. Sokat tanultam a versenyre való felkészülés során, amiért rendkívül hálás vagyok. Megtapasztalhattam a kaplonyi szerzetes rend szeretetét, a fiatalság összetartó erejét és Isten kegyelmét. A feladatok elvégzése során a csapatunk összekovácsolódott. A szerzetesekkel töltött idő, az interjú, a körbevezetés egy új világot tárt elénk. Betekintést nyerhettünk a régmúlt idők eseményeibe, a Szent Antal-templom múltjába, a szerzetesrend megpróbáltatásainak nehézségeibe. Megannyi tapasztalat és munka áll a hátunk mögött, amiért fölöttébb hálás vagyok. Köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem.

Széri Kincső: Már másodjára veszek részt a Hivatások nyomában versenyen, és ez alkalommal sem okozott csalódást. Rengeteg olyan programon vettem részt általa, mely közelebb vitt engem Istenhez, és amely által erősebb lett a hitem. De nemcsak hitvilágomnak tett jót a verseny, hanem társasági életemnek is. Csapattársaimmal rengeteg szórakoztató percet tölthettünk el, mely édes emlékként fog bennem tovább élni.

A színdarab: Loyolai Szent Ignác megtérése

A felkészítő tanár, Vinkler Valter reflexiója

A mi csapatunk, a nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum diákjai a kaplonyi ferenceseket választotta mentorközösségnek. Kaplony Nagykárolytól 4 km-re található és a csapat egyik tagja, Csongrád Dorottya is Kaplonyban lakik.
Csapatunk különböző vallási és egyéb programokon vett részt a ferences közösségnél, például vasárnapi szertartásokon (szentmisén, szentségimádáson), emellett imaalkalmakon (zsolozsmán és rózsafüzéren), valamint ifjúsági hittanórán, adventi gyertyagyújtáson és idegenvezetésen a templomban, a kolostorban és a kriptában.

A lelki programok közül részt vehettünk az újév első szentségimádásán első vasárnap lévén, ennek során Asztrik atya vezetésével közösen adhattunk hálát az elmúlt év eseményeiért, és kérhettük a jó Isten áldását erre az esztendőre.

Az első alkalomra az adventi gyertyagyújtáskor került sor, aminek igazán különleges hangulata volt a község hatalmas adventi koszorújánál. Meg is vendégelték a jelenlévőket a kaplonyi szervezők egy kis harapnivalóval, teával és forralt borral.
A közös találkozást a rózsafüzér közös imádkozásával folytattuk, mely során együtt elmélkedhettünk a Szűzanya jelenlétében Megváltónk szenvedéséről és haláláról a fájdalmas olvasó titkait imádkozva. A diákok bevallották, hogy nagyon szép élményben volt részük. Ezután szentmisén vettünk részt a Szent József-templomban, amit Marián atya mutatott be. A templomról azt érdemes tudni, hogy kisebb, mint a Szent Antal-plébániatemplom, de a modernsége ellenére is gyönyörűen szép. Hétköznap voltunk a szentmisén, és ministráns hiányában a csapatunk két tagja olvasta az olvasmányt és az egyetemes könyörgéseket a jelen lévő hívek nagy örömére.
Nemcsak rózsafüzért imádkoztunk együtt, hanem a zsolozsmát is. A zsolozsmára, vagyis az imaórák liturgiájára a szombat reggeli szentmisét követően került sor. Azért is volt különleges, mert a ferences atyákkal és a hívekkel közösen imádkozhattunk: Asztrik atya, Marián atya és Zoltán testvér mellett teljesen úgy érezhettük, mintha mi is a ferences család tagjai lennénk. Annak ellenére, hogy szombati nap volt, és korán reggel kellett felkeljünk, a reggeli ima varázsát mégis megérezte a csapat, és nem bánták meg, hogy a hideg téli órákban az első dolguk volt Isten jelenlétébe helyezni magukat.
Az ifjúsági hittanóra roppant élvezetes volt a diákok számára, mert a korcsoport is hasonló volt. Marián atyával megnéztünk közösen egy előadást, pontosabban egy kisvideót, majd erről beszélgettünk röviden, utána következett a játék. Társasjáték est volt, nagyon sokféle társasjátékban lehetett kipróbálni magunkat. A közös teázás sem maradhatott el, de a gumicukorkázás is szerves része a kaplonyi fiatalok péntek esti találkozásainak. A fiatalok befogadtak minket, és örömmel a szemükben mutogatták az érdekesebbnél érdekesebb játékokat, megcsillogtatva tudásukat. Aminek különösen is örültem, hogy több egykori és volt diákommal is találkoztam ezen az estén a Szent Imre Közösségi Házban, ami a plébánia szomszédságában található. Természetesen visszavárnak minket bármikor, ha játszani van kedvünk, aminek igazán örültünk.

Az idegenvezetés abból állt, hogy Zoltán testvér elmesélte nagy vonalakban, itt-ott egy-egy érdekességet is megosztva, Kaplony történetét. Megmutatta nekünk a templomot, melyet egy földrengés majdnem teljesen lerombolt, elmagyarázta, hogy Ybl Miklós tervezte az új templomot, mely során a fő szempont az volt, hogy a régi templomot „visszaadja” a híveknek. Megnézhettük a kolostort, ahol többek között láttunk egy korabeli szerzetes szobát berendezve, a könyvtárat, ahol még mindig több mint 2000 kötet van annak ellenére, hogy a rendszerváltás előtt a kommunisták a könyvtárból is nagyon sok könyvet elhordtak és kidobtak. A legrégebbi és legértékesebb könyv is több mint 500 éves és Pázmány Péter műve. A legérdekesebb mindenképpen a Károlyi grófok családi kriptája volt, ahol gróf Károlyi Sándor is nyugszik sok családtagjával és leszármazottjával együtt. Itt is sok érdekes történetet hallhattunk Zoltán testvértől, aki nagyon szívesen vezetett körbe minket, minden kérdésünkre megpróbálva őszintén válaszolni.
Mindent összevetve ez a feladat nemcsak azért volt hasznos, mert jobban megismerhettünk a kaplonyi ferencesek életét, mindennapjait, hanem azért is, mert egymást is jobban megismertük.

A hangulat minden alkalommal jó volt, a diákok osztálytársak is, ami megkönnyítette a közös munkát. Könnyen feltalálták magukat, kreatívak voltak, és látszott rajtuk az összhang, vagyis hogy egy hullámhosszon vannak. Minden percét élvezték, legalábbis én így vettem észre, kíváncsisággal és ötletekkel vetették bele magukat a feladatokba, önállóan dolgoztak, fiatalos frissességük és energiájuk rám is jó hatással volt. De ami a legfontosabb, hogy a jó Istenhez is közelebb kerültünk az adott programokon keresztül. Mert bár szentmisén rendszeresen részt veszünk, de szentségimádáson és rózsafüzéren már kevesebbszer, zsolozsmán pedig egyáltalán nem.

A mentorközösséget is dicséret illeti, ugyanis nagyon szívesen fogadtak minket minden egyes alkalommal. Asztrik atya, Marián atya és Zoltán testvér kedvesek és nyitottak voltak velünk. A kapcsolat nem szakad meg, reméljük, hogy sikerül még eljutnunk különböző ünnepeken és alkalmakon a ferences barátokhoz!

Filmetűd: Loyolai Szent Ignác imái