Nincs egyetlen olyan ország sem, ahol egyidőben teljesülne az emberek jóléte és a természeti fenntarthatóság – tudhatták meg a résztvevők a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia Átfogó ökológia elnevezésű rendezvénysorozatának harmadik alkalmán, amelyet a budapesti Párbeszéd Házában tartottak március 10-én, csütörtökön. A fenntartható életmód volt a témája az online is követhető rendezvénynek, amelyen Zlinszky János, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, illetve Csiszár Klára, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Karának tanára tartott előadást, amit egy kerekasztal-beszélgetés követett.
Zlinszky János: rendszerszintű változásra van szükség
Nevelős Gábor jezsuita szerzetes köszöntötte a résztvevőket, aki felidézte, hogy a rendezvénysorozat a tudomány és a hit párbeszédében, partnerségében zajlik. Ő konferálta fel az előadókat: Zlinszky János eredeti végzettségét tekintve biológus, ökológus, aki az elmúlt húsz évben környezetpolitikával foglalkozott mélyebben. Több egyetemen tanít, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Teremtésvédelmi Intézetének vezetője.
Nevelős Gábor SJ és Zlinszky János
Zlinszky János előadása elején elmondta, hogy Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájának 5. pontjában a Centessimus annus enciklikát idézve kijelenti, hogy „a világgal való törődésre, a világ jobbá tételére irányuló minden igyekezetünk megkívánja, hogy komolyan megváltoztassuk »életmódunkat, a termelési és fogyasztási modelleket, a bevett hatalmi struktúrákat, amelyek napjaink társadalmát irányítják«”. Az előadó ugyanakkor felidézte, hogy Ferenc pápa enciklikájában az is olvasható, hogy szükségünk van annak tudatára, hogy közös az eredetünk, egymáshoz tartozunk és olyan jövő vár ránk, amelyen mindnyájan osztozunk. Ha elsajátítanánk ezt az alaptudatot, akkor az lehetővé tenné, hogy új meggyőződések, viselkedésformák és életmódok alakuljanak ki (vö. LS 202). Egy másik helyen az enciklika azt írja (LS 211), hogy szilárd erények kialakításán kell fáradoznunk, vállalva a teremtéssel való törődés kötelességét mindennapi apró tetteink által, ami nevelés révén életstílussá válhat.
Az életmód és az életstílust kapcsán az előadó – idézve a francia gondolatot – elmondta, hogy a stílus maga az ember. Az életmód az, amit a külső megfigyelő lát, amit ténylegesen megvalósítunk: „ahogy szoktam”, „amit rendszeresen teszek”. Arra a kérdésre kereste a választ az ökológus, hogy az életmód hogyan, mitől lehet tarthatatlan, kinek lehet az egyén életmódja fenntarthatatlan. Ehhez meg kell gondolni, hogy mi teszi lehetővé az életmód megélését, illetve az mi egyebet befolyásol.
Az életvitelünkhöz szükségünk van a testünkre (jól kell működnie: befolyásolja, hogy mit tudunk megtenni), továbbá más emberekre, más teremtményekre (a természetre) is szükségünk van, mindez pedig elvezet a forráshoz, Istenhez. Ezek a szükségletek az erőforrásaink, ugyanakkor mi is lehetük erőforrás mások számára. Az életmód tehát az, ahogyan az erőforrásainkat megválasztjuk és hogy azokat milyen célokra használjuk fel.
Az életmód, az életstílus akkor fenntarthatatlan, ha az erőforrásokat előbb-utóbb elfogyasztja vagy tönkreteszi, fejtette ki az előadó. Az életmód mégsem egyszerűen csak fogyasztást jelent: az életmód képes az erőforrások elfogyasztására, viszont képes azok gyarapítására is.
Az emberiség életmódja is az erőforrásokra van utalva, és ugyanúgy igénybe veszi az erőforrásokat, többek között a természetből származó erőforrásokat is. Az emberiség a természet véges erőforrásait használja. Természeti erőforrás például a kibányászott kavics, a földgáz vagy az édesvíz, valamint ott vannak a megújuló erőforrások. Az erőforrások igénybevétele függ a népesség méretétől, hogy hány ember veszi igénybe azokat, a fogyasztás mértékétől, a használt technológiától, illetve az igénybevétel időtartamától. Akkor nevezhetnénk az igénybevételt fenntarthatónak, ha bármeddig használhatóak lennének a rendelkezésre álló erőforrások. Egy politikus már lehet, hogy akkor is „fenntarthatónak” tartana egy erőforrást, ha ez az idő csak 200 év, hiszen akkor a végén már nem neki kellene elszámolnia a következményekkel, jegyezte meg az egyetemi oktató.
Felhívta a figyelmet, hogy a meglévő erőforrások felhasználása a jelenlegi népeséggel, fogyasztási mértékkel és technológiával fenntarthatatlan, nem volna elég 500 évig, de 200-ig se (hogy meddig volna elég, az később kiderült az előadásból és a cikkből is kiderül). II. János Pál pápa és Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka már 2002-ben arról írtak, hogy szükségünk van az „életformánk megváltoztatásához fogyasztásunk és termelésünk fenntarthatatlan formáinak átalakításához”. Már 2002-ben fenntarthatatlan volt a helyzet: valamikor az 1980-as években fordult át a fogyasztás fenntarthatatlan helyzetbe – mondta az előadó.
A megújuló erőforrások éves felhasználása túllépi a természeti tőke éves „kamatát”, mondta Zlinszky. Hozzátette, hogyha a magyarországi fogyasztási mértéket vesszük alapul, ami 2017-ben megközelítőleg 30 százalékkal lépte túl a természeti tőke éves „kamatát”, akkor az ilyen mértékű túlfogyasztás 50 év alatt felére csökkentené Magyarország megújuló természeti tőkéjét. Ha ugyanezt a számítást globálisan végezzük el, akkor 60 százalékos túlfogyasztással 50 év alatt teljesen felélnénk a Föld teljes megújuló természeti tőkéjét – sokkolt az adatokkal az ökológus, biológus előadó.
És hogy hová vezet, ha a megújuló erőforrások éves felhasználása folyamatosan túllépi a természeti tőke éves kamatát? Nemlineáris természetű, egyre gyorsuló fogyáshoz, amelyet az idő előrehaladtával hatványozottan növekvő fogyasztás-visszafogással lehetne csak megállítani, majd visszafordítani – olvashatták a résztvevők a vetített-képes prezentációban.
Mi a baj a fogyasztással? – kérdezte Zlinszky János. Az egyik nagy baj, hogy igazságtalan és egyenlőtlen. Ugyanakkor az egyes jövedelmi rétegeknek az életmódja befolyásolja a felelősségük mértékét is, ugyanis például a leggazdagabb tíz százalék felelős a teljes szén-dioxid-kibocsátás körülbelül feléért, míg a világ legszegényebb fele (a népesség 50 százaléka) mindössze a szén-dioxid-kibocsátás 10 százalékáért felelős.
Ha figyelembe vesszük az emberi jólét szempontját és a fogyasztás fenntarthatóságát is, lesújtó képet kapunk. Az előadó által szemléltetett ábra szerint jelenleg nincs olyan ország a világon, amelyik egyszerre biztosítaná a jólétet és a fenntarthatóságot. Ezt a problémát meg kell oldani. Ferenc pápát idézve Zlinszky János előadó elmondta, hogy rendszerszintű változásra van szükség, mert a jelenlegi rendszer elviselhetetlenné vált az emberek számára és a Föld számára egyaránt.
Csiszár Klára: fenntartható fogyasztás és egyházi gyakorlat
Csiszár Klára egyházfejlesztéssel, misszió-fogalommal és a szinodális úttal foglalkozik, mondta el Nevelős Gábor az előadó felkonferálása során. Csiszár Klára a Linzi Katolikus Egyetem Pasztorálteológia Intézetének vezetője, illetve a kolozsvári BBTE Római Katolikus Teológia Karán doktorátus vezető.
A fenntartható fogyasztás és az egyházi gyakorlat című előadása első részében Csiszár Klára Ferenc pápa missziós egyházára tért ki, ami a megtestesülés logikáját követi, amikor Isten szeretetét tesszük megtapasztalhatóvá az emberek számára.
A Laudato si’ enciklika hét célját próbálja a szemünk elé tárni az Átfogó Emberi Fejlődés Szolgálatában működő dikasztérium, mondta el az előadó. Az első cél: válasz a Föld kiáltására. Ilyen a tiszta és megújuló energia használatának növelése, a fosszilis tüzelőanyag csökkentése a széndioxid-semlegesség elérése érdekében, a biológiai sokféleség védelme és fejlesztése, a tiszta vízhez való hozzáférés biztosítása mindenki számára. A második cél: válasz a szegények kiáltására. Ilyen az emberi élet védelme a fogantatástól a halálig és a földi élet minden formájának védelme, különös figyelmet fordítva a kiszolgáltatott csoportokra, mint például az őslakos közösségek, a migránsok, a rabszolgaság veszélyének kitett gyermekek. A harmadik cél a zöld gazdaság, ami fenntartható termelést, tisztességes kereskedelmet, etikus fogyasztást, etikus befektetést jelent, valamint tőkekivonást a fosszilis tüzelőanyagokból és minden olyan gazdasági tevékenységből, amely árt a bolygónak és az embereknek, továbbá befektetést jelent a megújuló energiába. A negyedik cél az egyszerű életmód követése: körültekintően bánni az erőforrásokkal és az energiával, kerülni az eldobható műanyagot, áttérni a növényi alapú étrendre, csökkenteni a húsfogyasztást, növelni a tömegközlekedés használatát, kerülni a környezetszennyező eszközöket. Ötödik cél az ökológiai oktatás: a tantervek újragondolása és újratervezése, az oktatási intézmények reformja az integrált ökológia szellemében, ökológiai tudatosság és gyakorlat kialakítása, a fiatalok, tanárok és oktatási vezetők ökológiai elhivatottságának előmozdítása. A hatodik cél az ökológiai lelkiség: Isten teremtő víziójának felfedezése, a csodálat, a dicsőítés, az öröm és a hála szellemében szorosabb kapcsolatot teremteni a természettel, a teremtés hangsúlyozása a liturgikus ünnepeken, ökológiai katekézis ima, lelkigyakorlatok, oktatás fejlesztése. A hetedik cél a közösségi részvétel és részvételen alapuló gyakorlat a teremtett világért helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi szinten, az emberek érdekképviseletének előmozdítása, helyi területeken és szomszédos ökoszisztémákban való meggyökeresedés előmozdítása.
Hogyan próbálja megvalósítani ezeket a célokat a helyi egyház? A linzi egyházmegye példáját mutatta be az előadó. A linzi egyházmegye a liturgia, a nevelés és igehirdetés, az anyagiak és beszerzés, egyházi ingatlanok, a mobilitás, illetve az együttműködés terén döntött úgy, hogy olyan irányelveket fektet le, amelyeket kötelező módon be kell tartsanak az egyházi intézmények és az ott dolgozó személyek.
Csiszár Klára
„Minden liturgiában megünnepeljük Isten teremtett világát és az iránta való felelősségünket”, fejtette ki a liturgiában alkalmazott szemléletet az eladó: közben figyelünk arra, hogyan beszélünk, éneklünk róla, hogyan ábrázoljuk. Szeptember 1. és október 4. között javasolja a linzi egyházmegye, hogy az emberek foglalkozzanak a teremtett világért való felelősségükkel. Az állatok és növények megáldását ajánlják számukra. Az egyházmegyében keresik az alkalmakat, amikor a természetben végezhetik a liturgikus cselekményeket. Törekednek arra, hogy a liturgiában a teremtett világ minél több érzékszerven keresztül megélhető legyen. A liturgikus eszközöknél is figyelnek azok ökológiai minőségére.
A nevelés és igehirdetés során törekszenek arra, hogy az emberek kísérletezhessenek a fenntartható életmóddal. Az oktatási intézményekbe és a plébániai hitoktatásba beépítik a fenntartható fogyasztás szempontjából releváns témákat. A plébániai csoportokban, lelkiségi mozgalmak keretében tájékoztatják és arra motiválják az embereket, hogy a teremtett világgal gondosan bánjanak. A hitoktatás kötelező részévé teszik a teremtett világgal kapcsolatos felelősséget. Ezek során arra törekednek, hogy a beszéd és a cselekvés hiteles összhangban legyen.
Az anyagiak és a beszerzés terén az egyházmegye befektetési alapjai esetében figyelnek az etikai és ökológiai kritériumokra. A beszerzések során az elégségességet (szükség van rá?), a megoszthatóságot és az újrahasznosíthatóságot tartják szem előtt. Az élelmiszerek esetében vigyáznak arra, hogy tisztességesen, regionálisan, szezonálisan és állatbarát módon kerüljenek előállításra. Környezetbarát tisztítószereket használnak. Figyelnek arra, hogy a fűtési és villamosenergiát a lehető legkevesebb szén-dioxid előállításával, a legkevesebb atomenergia felhasználásával állítsák elő. A műszaki berendezéseknél az energiahatékonyság, a tartósság, a javíthatóság és az újrahasznosíthatóság fontos szempont.
Az egyházi ingatlanok esetében biztosítják az épületek gondos ápolását, karbantartását, észszerű használatát. A felújítások során és az új épületek esetében a beszerzési elveket követik. Támogatják a közösségi lakásépítési projekteket.
A mobilitás során a leginkább klímabarát közlekedési eszközöket részesítik előnyben. A keletkező károsanyag-kibocsátást igyekeznek kompenzálni egy kompenzációs szolgáltatással. Nyilvántartják a mobilitással kapcsolatos kibocsátást, magyarázta az előadó.
A linzi egyházmegyében együttműködnek más politikai és társadalmi szereplőkkel. Előmozdítják az egyházon belüli vitákat az ökológiai kérdésekről és aktívan részt vesznek az egyházon kívüli vitákban is. Együttműködnek ökológiai irányultságú civil társadalmi kezdeményezésekkel, illetve kormányzati szervekkel és intézményekkel, ahol ez a környezetet és az embereket szolgálja – taglalta a konkrét példákat Csiszár Klára.
Minél inkább elmerülünk Isten szeretetében, annál inkább tudunk felbukkanni az embertársi szeretetben, zárta előadását Csiszár Klára. Mindez a teremtett világgal való bánásmódunkban is meg kell hogy látszódjon, tette hozzá.
Az előadásokat kerekasztal-beszélgetés követet, amelyen a két előadón kívül részt vett Nevelős Gábor jezsuita, a rendezvény moderátora, illetve Benedek József, a BBTE professzora, az Átfogó ökológia program szakmai vezetője. A beszélgetés fontos adalékokkal egészítette ki az elhangzott előadásokat. Az előadások, illetve a beszélgetés ITT nézhetők vissza.
A rendezvénysorozat első előadásáról itt írtunk:
A második előadásról itt olvashatnak:
[…] A fogyasztási rendszer elviselhetetlenné vált az emberek és a Föld számára egyaránt […]
[…] A fogyasztási rendszer elviselhetetlenné vált az emberek és a Föld számára egyaránt […]