Lengyel királyok magyar rokonai

Interjú Pályi Gyula professzorral

0
197
Alsólendva 1660 körül

Pályi Gyula modenai professzor, az Olasz Nemzeti Tudományos Akadémia, az úgynevezett „Negyvenek” tagja, foglalkozik az élet eredetének kémiai aspektusaival, emellett érdekes történelmi problémákkal is, ezt a torinói lepelről írott könyvében, a tavaly megjelent Aquinói Szent Tamás magyar rokonai című tanulmányában mutatta be. A Vatikáni Rádió magyar adása interjút készített vele legújabb kutatása témájában. „Sok honfitársunkban a lengyel Piast királyok vére is buzog. Valószínűleg sokuknak fogalma sincs erről” — állítja Pályi professzor az elmúlt két évben végzett kutatásai alapján. A lengyel-magyar barátság vérségi kapcsolattal való ápolásának is tekinthetjük Piast-Sagani Margit és Bánffy Miklós házasságát. Az érdekes családtörténeti részletekről esett szó a beszélgetésben.

Pályi Gyula: Most egy újabb, középkori, családtörténettel kapcsolatos kutatásba fogtam és a járványos zárlatok következtében majd minden időmet ezzel töltöm.

Somogyi Viktória: Kérem, vázolja a probléma körvonalait.

P. Gy.: A történet Mátyás király korában kezdődik. Mátyás udvarának egyik kiemelkedő alakja volt alsólindvai Bánffy Miklós, akit a királyhoz személyes barátság is fűzött, már csak azért is, mert egy zavaros harctéri helyzetben megmentette a király életét. Bánffy fontos kormányzati tisztségeket is betöltött és Mátyás külföldi akcióiban is részt vett. Abban az időben, mikor Szilézia már a Hunyadi-birodalom része lett, Bánffy Miklós megismerkedett az első lengyel királyi ház, a Piastok egyik szépségéről híres hölgytagjával, Piast-Sagani Margittal és feleségül vette. Számos gyerekük született, akiknek leszármazottai a mai napig követhetők. Mértékletes becslés szerint is sok utódjuk van, számuk több ezerre becsülhető. Így hát sok honfitársunkban ezáltal a lengyel Piast királyok vére is buzog. Valószínűleg sokuknak fogalma sincs erről.

S. V.: Ez igazán meglepő. Úgy is tekinthetjük ezt a rokonságot, mint a lengyel-magyar barátság vérségi kapcsolattal való ápolását. Mondana erről még néhány érdekességet?

P. Gy.: Piast-Sagani Margit ősei sok generáción át jól dokumentáltan követhetők. Persze dominálnak a lengyel kapcsolatok, Margit 16 ükszülője közül heten a Piast család különböző ágaiból származnak. A magyar-lengyel kapcsolatok „átjárhatóságát” jól tükrözi, hogy az említett ükszülők egyike, Piast-Oppelni Wladislaw, akit mi Oppelni Lászlóként ismerünk és aki Nagy Lajos idejében hosszabb ideig a Magyar Királyság nádora volt. A magyar hallgató számára talán még ennél is érdekesebb, hogy a kimutatható ősök közül több tucat az Árpád-házból származik. Érdekes, hogy az Árpádok alig kötöttek hazai házasságokat, a velük való rokonság általában ilyen külföldi „kerülőkkel” mutatható ki. Ebben az esetben bőségesen, ami ugyancsak jól mutatja a két ország, a két nép szoros kapcsolatát.

S. V.: Említene néhány ismertebbet közülük?

P. Gy.: Természetesen. Köztük van Árpád-házi Szent Erzsébet, Boldog Jolán, Szent László király és Szent László lánya, az ugyancsak szentként tisztelt Piroska is, akinek bizánci császár férjétől született utódait, némi „kerülővel” találjuk meg Bánffy Miklósné ősei között. Számos egyéb nevezetesség is szerepel, például a spanyolok és a franciák nemzeti hősei, a legendás El Cid lovag, vagy Toulouse grófja, Szent Guilhem is, akik mindketten a délről érkező mór, vagy akkori nyelvezettel „szaracén” invázió visszaszorításában jeleskedtek egy bő évezreddel ezelőtt. Többször is előfordul az ősök között Skóciai Szent Margit, skót királyné, aki az adatok szerint Mecseknádasdon született és akinek édesanyja, igen valószínűen az Árpád-ház lánya volt, bár egyelőre még törik a fejüket a történészek azon, hogy vajon pontosan kinek is volt a lánya? A történelem egyik furcsa fintora, hogy az említett Oppelni László, akinek egyik ükanyja Árpád IV. Béla lánya, Boldog Jolán volt, egy olyan Kelet-Európai hölgyet vett feleségül, aki minden bizonnyal Dzsingisz kán mongol fejedelem leszármazottja volt. Így hát alig pár generáció múlva keveredett a mongol hódítók vére IV. Béláéval, akinek életét a mongolok bizony alaposan megkeserítették. Egy másik érdekes adalék, hogy a legendás emlékű frank császár, Nagy Károly utódai közel száz különböző vonalon kimutathatók Sagani Margit hercegnő felmenői között. Hallatlanul izgalmas ilyen személyes sorsokon keresztül újragondolni a régmúlt idők mozgalmas eseményeit és rokoni összefüggéseit. Ugyanakkor annak tudata, hogy számos példamutató személyiség a felmenőink között szerepel, részben felemelő érzés, részben pedig igencsak reális, jelenkori erkölcsi kötelezettségekkel is jár.

Forrás: Vatican News

Dr. Pályi Gyula a kémia tudomány doktora, címzetes egyetemi tanár
1936-ban született Budapesten. Vegyészmérnöki oklevelet szerzett, 1966-ig az Egyesült Vegyiműveknél dolgozott, majd az MTA Petrolkémiai Kutatócsoporthoz került Veszprémbe. Előbb tudományos tanácsadó majd tudományos osztályvezető, végül tudományos főtanácsosi munkakörben tevékenykedett. 1971-ben a kémia tudomány kandidátusa, 1982-ben a kémia tudomány doktora fokozatot szerzett. 1982-ben címzetes egyetemi tanári címet kapott a Veszprémi Egyetemtől. 1986-ban az MTA Fémorganikus Kémiai Kutatócsoportban alkalmazták vezetői beosztásban. Kutatásai során az átmenetifém-organikus katalízissel foglalkozott. 1987-től a Modenai Tudományegyetem Általános és Szervetlen Kémia Tanszékének professzora. Kutató munkája fémorganikus kémiával, nagy oxidáció-fokú fémklaszterekkel, majd a biológiai kiralitás eredetének molekuláris mechanizmusával és aszimmetrikus autokatalízissel kapcsolatos. 1995-ben PhD fokozatot szerzett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. 256 publikációja jelent meg, ebből 6 szabadalom, 5 szakkönyv. Tagja a Bolognai Tudományos Akadémiának, a Gioenai Természettudományi Akadémiának, az olasz Nemzeti Tudományos, Irodalmi és Művészeti Akadémiának, az Európai Tudományos, Irodalmi és Művészeti Akadémiának, valamint az olasz Nemzeti Tudományos Akadémiának. 2008-ban vonult nyugállományba. Az Egyetem Szenátusa arany diploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét. Kémiai kutatásai mellett családtörténeti kutatásokkal is foglalkozott és ezek során érdekes összefüggésekre bukkant. Egyik ilyen típusú kutatása nyomán derítette fel, hogy az itáliai középkor jeles szentjének és tudósának, az egyházdoktorként is elismert Aquinói Szent Tamásnak magyar rokonsága is lenne.