Közösség, részvétel, küldetés

0
710

Mindenkit a háború ténye nyomaszt, a jóakaratú emberek tömegei igyekeznek így vagy úgy segíteni. A tettek mellett az ima, a lemondás, az áldozat is számít, különösen a nagyböjt kezdetén, hiszen ez a periódus amúgy is ezekre akar érzékenyebbé tenni. A háború árnyékában még nagyobb a jelentősége Ferenc pápa nagyléptékű kezdeményezésének, a szinodális út meghirdetésének. Homa Ildikó sss gondolatai a szinodális folyamatról.

Amikor Ferenc pápa meghirdette a „szinódusról való szinódust”, még nem gondoltam, hogy nekem is része lesz bennem, de nagy örömmel fogadtam a főegyházmegyei szinódusi bizottságba való beválasztásomat. Szociális testvérként fontos számomra, hogy nemcsak a társadalmat, de ahol lehet, az egyházat is szolgálhassam. A „járjunk együtt” mottója minden nap kihívást jelent számomra, hiszen egy közösség vezetőjeként, mindig mérlegelnem kell, hogy döntéseim mennyire szolgálják az egységet. Egy megosztott, szenvedő társadalomban, mégha parányiak is vagyunk hinnünk kell abban, hogy apró tetteink, amelyek az egységet építik, előbb utóbb kihatnak a társadalom egészére. A jó Isten mindig megáldja és megszaporítja az „öt halunkat és két kenyerünket”.

A szinodális út meghirdetése óta már számos kezdeményezés született, amely ezt az utat kívánja valósággá váltani. Egyik ilyen kezdeményezés volt az online szinodális animátor képzés, amely abból a meggondolásból fakadt, hogy „a szinodális folyamat tűze csak akkor lobban fel, ha belekap a lelkesedés szele.” A Szentlélek fúj az egyházban és a világban, de oda kell hallgatnunk. Ezt szeretné Ferenc pápa is ezzel a szinodális folyamattal, és Isten népét arra hívja, hogy figyeljen oda a Lélekre, aki jelen van a saját és mások hangjában is. Másokat csak úgy tudunk lelkesíteni, ha mi magunk is lelkesedünk, ha mi magunk is hiszünk, hogy számít a hangunk, egy óriási kórusban is. Persze ehhez alázat kell, hogy ne a saját kitűnésünket fényezzük, hanem belesimuljunk a közösen megélt élmények szépségébe.

A szinodális folyamatnak több kulcsszava is van, a logón fémjelzett hármon kívül is. A közösség, részvétel, küldetés mellett számomra az egyik legkiemelkedőbb szó és program meghallgatás. Hogyan tudunk olyan fórumokat megteremteni, ahol az emberek el merik mondani a meglátásaikat? Van-e bátorságunk szembenézni azzal, amit hallani fogunk? A hiteles vezetői küldetés számára ez a két kérdés az önreflexió alapja.

A szerzetesi hagyomány nagyon sok mindennel gazdagíthatja az intézményes egyházat, és azt gondolom Ferenc pápa a szinodális folyamat meghirdetésével ebből a hagyományból is inspirálódva kívánja vezetni az egyházat. Szent Benedek regulájában olvassuk, hogy a legkisebb testvért is meg kell hívni a tanácskozásokra, mert gyakran Szentlélek neki nyilatkozik meg. Ki napjaink „legkisebb testvére”? Vagy ahogy Ferenc pápa buzdít minket: ki van ma, itt és most a peremen?
A regula így kezdődik: Hallgasd meg, ó, fiam, a mester parancsait, és hajlítsd hozzá szíved figyelmesen. A bencés lelkiség lényege az odahallgatás: Istenre és a testvérre. A fül és a szív összekapcsolására hív minket Szent Benedeken, de Ferenc pápán keresztül is a jó Isten. A szinodális folyamat egyházmegyei szakaszában megvalósíthatjuk ezt: odahallgatunk az emberek szavaira, persze ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha a jó Istenhez hajlítjuk előszőr a szívünket, hogy befogadó és irgalmas tudjon lenni.
Világunk tele van tanítókkal és sztárokkal, de azt hiszem sokkal fontosabb lenne, ha mindannyian tanítványok lennénk, akik odahallgatnak és odahajlítják szívüket az embertestvérek felé. A szinódusi folyamat számomra ezt jelenti.

Homa Ildikó sss

Megjelent a Keresztény Szó 2022/1. számában