Huszonöt éve szentelték püspökké Tamás Józsefet

0
692

Huszonöt évvel ezelőtt, 1997. március 1-jén szentelték püspökké Tamás Józsefet, a gyulafehérvári szeminárium addigi lelkiigazgatóját, spirituálisát. Saját bevallása szerint rugdalózott az ösztöke ellen és vonakodott a püspöki kinevezést elfogadni, végül engedelmeskedett. József püspök életének 1997 óta eltelt negyed évszázadát a püspökké szenteléskor elhangzott ígéretek megélése ezüstözi be. A jeles évforduló előtt, február 26-án Budapesten a Párbeszéd Háza dísztermében vette át az idén neki ítélt Hit pajzsa-díjat. A Verbum Kiadónál a püspöki ezüstjubileumra adta ki Amikor már huszonöt évet eveztem címen a papi és püspöki szolgálata idején elmondott beszédeiből összeállított könyvét, amelyből a püspöki kinevezése, szentelése emlékeiről szóló részt olvashatják.


Köszönjük a jó Istennek ezt a 25 püspöki évet, de egyben egész életét is, mely ajándék mindannyiunk számára. Hálát adunk Istennek, hogy szolgálatán keresztül megerősített minket a hűségben, a jóságban, a kitartásban, de az irgalmasságban, szeretetben, segítőkészségben és áldozathozatalban is. Püspöki ezüstjubileuma alkalmából szeretettel köszöntjük és imádkozunk érte. Kérjük a jóságos, mennyei Atyát, ragyogja be őt áldásával, árassza kegyelmét élete minden napjára, tartsa meg nekünk továbbra is, hogy életével, mint jelmondatával, figyelmeztessen minket, hogy a „Legnagyobb a szeretet” (1Kor 13,13). Ad multos annos! (Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség)

1996. december 11-én délután két óra előtt hívattak a telefonhoz. Bukarestből kerestek, a nunciatúráról, és kérték, hogy december 12-én legyek ott a nunciatúrán. Nem mondták, miért menjek, én azonban sejtettem, hisz hosszú időn át húzódott a segédpüspök kinevezésének ügye. A nuncius úr, msgr. Janusz Bolonek nem volt otthon. A titkára fogadott, és közölte, hogy a szentatya, II. János Pál pápa kinevezett a gyulafehérvári főegyházmegye segédpüspökévé, és ha elfogadom, akkor az érsek úrral beszéljem meg a közzététel időpontját. Alkalmatlanságomat ismételten kifejezve, elfogadtam a kinevezést, kimondva a sokszor legnehezebbnek tűnő szavakat: Legyen meg a Úr akarata!

December 18-a lett a kinevezés közzétételének a napja. A kánonjogi előírások szerint a kinevezett püspök a kinevezését követő három hónapon belül köteles felszenteltetni magát. Az érsek úr által felkért szervezőbizottsággal döntöttük el a felszentelés időpontját, ami 1997. március 1., szombat lett. A felszentelés helye is közös megegyezés alapján született meg. Közrejátszott az a tény is, hogy csíki vagyok. Így Csíksomlyó lett a felszentelés helye. Fölszentelő püspököm exc. dr. Jakubinyi György érsek volt. A két társszentelő pedig: msgr. Janusz Bolonek nuncius és exc. Bálint Lajos nyugdíjas érsek. A felszentelésen elmondott beszédem az aranymise alkalmával kiadott Aranyba foglalt drágakövekkel című könyvben olvasható.

Egy református püspök avatásán hallottam az alábbi, szellemesnek tűnő, és sok igazságot is magába foglaló meg-állapítást: „Azért van szükség püspökre, hogy legyen, aki mindenért vállalja a felelősséget; legyen, akinek nem engedelmeskednek az alattvalói, és legyen, akit szidni lehet mindenért.” Bizonyos vonatkozásaiban átéltem én is az ebben a kijelentésben elhangzottakat.

Az elmúlt huszonöt év sok mozgalmas eseményben bővelkedett, hisz a politikai rendszerváltás keresztény életünk megújulásának nagy lehetőségét is magával hozta. Nehéz lenne e sokféle eseményt felsorolni. A felszentelésem után hozott döntés, hogy Csíkszereda legyen működésem székhelye, lehetővé tette, hogy állandóan a hívek között legyek, részt vegyek rengeteg egyházi, közéleti, kulturális rendezvényen, hirdetve Jézus Krisztus örömhírét, az evangéliumot. Különleges örömöm volt, hogy főegyházmegyénkben épült új templomok közül tízet én szentelhettem fel, valamint tizenhárom kápolnát, ötvenhat ravatalozót, harmincegy orgonát, ötvennégy harangot és három új plébániát én áldhattam meg. A felújított templomok, kápolnák megáldását nem tartottam nyilván, volt ebből is jónéhány. Szép emlékeim közé tartozik a főegyházmegyei zsinat megtartása, főegyházmegyénk ezeréves fennállásának megünneplése, nagy püspökünk, Márton Áron születésének századik, püspökké szentelésének hatvanadik, hetvenedik, nyolcvanadik évfordulóiról való megemlékezések, és sorolhatnék még sok más, szép egyházközségi ünnepséget is. Ezek mellett eltörpülnek a feladattal járó küzdelmek, sikertelenségek, bosszúságok, szenvedések.

Püspöki jelmondatomat a szeretethimnuszból vettem: „Legnagyobb a szeretet” (1Kor 13,13). Azért választottam ezt, mert hiszem és vallom, hogy a szeretet az egyetlen út, amelyen az emberiség kimenekülhet azokból a problémákból, veszedelmekből, amelyeket maga kovácsol magának. Hiszem és vallom, hogy az ember akkor igazán ember, ha jó szíve van, és másokért is akar élni. A szeretetre tettem fel életemet és munkásságomat. Hogy miként sikerült mindezt megvalósítani, Isten a tudója és eldöntője, aki majd megítél. Remélek abban, hogy irgalmas lesz hozzám!

2019. augusztus 9-én, az Egyházi Törvénykönyv 411. kánonja értelmében, elérve a 75. életévemet, benyújtottam a hivatal alóli felmentési kérelmemet a szentatyának Miguel Maury Buendía nuncius által. 2019. szeptember 16-án választ kaptam, amelyben közölték, hogy a szentatya elfogadta lemondásomat, amit majd megfelelő időben tesznek közzé. A Nagybányán, 2019. szeptember 25–27. között tartott püspökkari konferencia alkalmával a nuncius úr azt ígérte, hogy november 12-én, születésnapomon ajándékképpen fogják bejelenteni felmentésemet. Ugyanakkor Jakubinyi érsek úrnak is jelezte, hogy a segédpüspökével együtt fogják bejelenteni az ő lemondásának elfogadását is, utódjának a kinevezésével. Nagy izgalommal vártuk november 12-ét. Eltelt a nap, de a bejelentés nem történt meg. Az érsek úr e-mailben érdeklődött a bejelentés elmaradása felől. A nuncius úr telefonon közölte, hogy nem rajta múlott, de reméli, hogy a kis Jézus majd elhozza karácsonyi ajándékként. 2019. december 21-én SMS-üzenetben jelezte a nuncius, hogy december 24-én, római idő szerint 12 órakor fogják megtenni a bejelentést. Ez valóban meg is történt. Az érsek úr aznap körlevélben elbúcsúzott híveitől. Telefonon megkérdezte, én írok-e ilyen levelet. Visszakérdeztem: nekem kell-e? Mivel nem kaptam egyértelmű választ, én is szerkesztettem egy levelet, amit 15 óra után a titkár feltett a papi listára, amit aztán a főegyházmegye honlapja és a Magyar Kurír is átvett. Az érsek úrnak az új püspök, dr. Kovács Gergely felszenteléséig még joghatósága volt. Nekem is adott, így 2020. február 22-ig hivatalomban maradtam. Az új érsek kinevezése után jelezte, hogy amíg nem lesz új segédpüspök, addig alkalmazásban maradok, és a szolgálatomat szükség esetén igénybe veszi. A közben fellépő koronavírus-járvány megfékezése érdekében hozott rendelkezések következtében nem került sor nagyon sok program megtartására, így nem volt szükség a segítségemre sem. 2020. május 26-án római idő szerint 12 órakor bejelentették az új gyulafehérvári segédpüspök kinevezését dr. Kerekes László, a kézdivásárhelyi Boldog Özséb-plébánia plébánosa személyében. Kinevezése után nyomban elindult nyugdíjaztatásom ügye, így véglegesen nyugdíjba vonultam. Nyugdíjasként, ahogy egészségem engedi, hol itt, hol ott segítek püspökeimnek és a lelkipásztorkodásban tevékenykedő papjainknak.

A jeles évfordulón Ölbey Irén A folyó éneke című verséből vett gondolatokkal emlékezem és ünneplek: „Folyó vagyok s egyre énekelek, zengem, Uram, örök mélységedet. A minden vizek hálaénekét, a szent zsolozsmát dalolom feléd! Mint az idő, úgy hömpölygök tova, Voltam, vagyok, s nem fogyok el soha. A forrástól egész a tengerig zsongom hálám rózsafüzéreit.”