Átadták az egyházmegyei érdemérmet a nagyváradi székesegyházban

0
357
Átadták A hit szolgálatában elnevezésű érdemérmet. Fotók: a Nagyváradi Egyházmegye Facebook-oldala

Ötvenegy év kántori szolgálat és a tasnádi egyházközségben végzett áldozatos munkájának elismeréseként adta át Böcskei László megyés püspök A hit szolgálatában elnevezésű érdemérmet Czumbil Antalnak és családjának február 21-én, Boldog Bogdánffy Szilárd születésének 111. évfordulóján.

Az ünnepi alkalom a vértanú püspök emlékére és tiszteletére énekelt vesperással kezdődött. Homíliájában a főpásztor többek között azt emelte ki, hogy nem kell a világ távoli részein keresni azokat a személyiségeket, akik „naggyá lettek, mert erős volt a hitük, és ez erősítette őket a tanúságtételben, de még a megpróbáltatások elviselésében is”. Ilyen ember volt a kommunizmus egyik áldozata, Boldog Bogdánffy Szilárd püspök is, akinek nyomdokain járunk, aki életével a mai időkben is tanít bennünket.

A Ferenc pápa által meghirdetett szinodális úttal kapcsolatba hozva a főpásztor arra hívta fel a figyelmet, hogy az együtt haladásban is nagyszerű tanítónk lehet Szilárd püspök. Példája arra bátorít, hogy járjunk együtt a hivatásunk útján, hiszen minden hívő ember életében megmutatkozik a hívó szó: keressük Istent és vigyük el őt másokhoz is. „Nagy felhívás Szilárd püspök részéről, hogy tudatosítsuk magunkban ezt a kiváló hivatást: Istennek szüksége van ránk.”  Bogdánffy Szilárd püspök követendő példa abban is, hogy járjunk együtt és kitartóan a kihívások, a nagy megpróbáltatások útján! Ő „mindvégig együtt járt azzal az egyházzal, azzal a közösséggel, amely itt, a mi vidékünkön szenvedett, elszenvedte az üldöztetést. És bár nem sokat tehetett a börtönben ezért az egyházért, mégis kitartásával és helytállásával építette azt az egyházat, amelyet nem tudtak megdönteni az ellenséges hatalmak. Így maradt ő hűséges az együtt járásban: nem adta meg magát a megalkuvásban, hanem kitartott hivatásában, küldetésében, hitében, hívei iránt és a szentatya iránt is.”

Az ünnepi vesperást követően Pék Sándor esperes, egykori tasnádi plébános mutatta be az idei kitüntetett, felolvasta Ozsváth József jelenlegi plébános erre az alkalomra írt levelét, majd néhány személyes emléket idézett fel, amely Czumbil Antal tasnádi kántorhoz és családjához, valamint általuk az egész tasnádi közösséghez kapcsolja. Megköszönve az éneket, a munkát, szolgálatot, derék erőfeszítéseket, egyszerűséget, alázatot, az imát, a hátralévő időre nagyon sok erőt és egészséget kívánt, hogy „amíg az Úristen akarja, tudjátok a tennivalókat megtenni, szolgálni egymást”.

A kitüntetettet felesége, Mónika és a családja kísérte előre az érdemérem átvételére, majd nevében lánya, Bernadette mondott köszönetet.

Czumbil Antal és családja

Czumbil Antal tasnádi hívő, a helyi római katolikus egyházközség kántora ínséges időkben, 1947. január 17-én Mezőpetriben született, földműves családban. Gyulafehérvárra került kántoriskolába, majd frissen végzett kántorként a tasnádi plébánián alkalmazták. Itt szolgált 1970-től 2021-ig. Az alkalmazása évében épült Tasnádon az új, modern plébánia. A kántor a munkásokkal együtt tolta a talicskát, és az akkori plébános, Matos Ferenc azt mondogatta neki: „Tónika, ez csak most van így!” Sokszor emlegette ezt Czumbil Antal kántor, huncut mosollyal kiegészítve az azóta elhunyt atya szavait: „Ez csak azóta van így!” És valóban… Hiszen az orgonánál, a plébánia irodájában vagy éppen a templomkertben, a máterben és a filiákban, házszenteléskor és halottak napján, hétköznap és ünnepnap, favágáskor vagy éppen a temetőkápolna építésekor, ez pontosan így volt. És nem csak számára…

Czumbil Antal 1976-ban kötött házasságot Majer Mónikával, aki 1955. május 12-én Tasnádon látta meg a napvilágot. „Ellopva” a szakmát, a postai munkahelye mellett Czumbil Mónika állandó segítője, helyettesítője lett férjének. „Kántor családként” ismerte őket mindenki. A kommunizmus éveiben is hűséggel vállalták a szolgálatot, sőt gyermekeiket is erre nevelték, elviselve az akkori politikai rendszerben előnytelen helyzetüket.

Két lánygyermekük született: Bernadette, 1977. december 1-jén és Mónika 1981.október 23-án, aki Németországban él és neveli a Mátyás nevű unokát. De bővült a „kántor család” olyan értelemben is, hogy Detti, aki a kolozsvári zeneakadémián magas tudományos fokozatokkal zongorát oktat, vasárnapról-vasárnapra és sok más alkalomkor szolgált a tasnádi orgonánál, a passió vagy kórus szervezésében, de a pályázatírás és a közösségi szolgálat sem idegen számára. Férjével, Katona Péterrel Péter és Máté nevű fiaikat hitre, egyházhűségre nevelik, és ott is vannak a legények az oltár mellet ministrálni. (Nagyváradi Egyházmegye)

Forrás: Serbán Mária/Nagyváradi Egyházmegye