Kulisszatitkok az önkéntességről a Caritasnál

0
289

Így látja az önkéntességi szolgálatot Fekete Gyöngyvér, a Gyulafehérvári Caritas Maros régiós önkénteskoordinátora

Kezdetek
„Ámulatba ejt: milyen letisztult célokkal jönnek ma hozzánk az önkéntesek: »azért akarok önkéntes lenni, hogy tapasztalatot szerezzek«, »szükségem van egy igazolásra az Erasmus programhoz«, vagy »embereken szeretnék segíteni«. Amikor becsöppentem a katolikus egyetemi lelkészségre Kolozsváron, én még nem voltam ilyen céltudatos. Láttam, hogy hasznos programokat szerveznek, amelyekkel jó célokat szolgálnak, barátságos a közösség, családias a hangulat, ezért csatlakoztam. Akkor még nem is neveztük önkénteskedésnek. Ez mostanában lett ilyen trendi kifejezés” – kezdte önkéntestörténetét Fekete Gyöngyvér, a Gyulafehérvári Caritas Maros régiójának önkénteskoordinátora, és máris rátért a részletekre: „Csapatösszerázó és tanulási célokat szolgáló játékesteket szerveztünk olyan egyetemisták számára, akik a plébániai közösséghez szerettek volna tartozni. Emellett irodai szolgálatot is vállaltunk hetente, megadott órarend szerint, és információval szolgáltunk a betérő érdeklődőknek. Nagyon sok tapasztalatot és barátot szereztem itt. Életemnek meghatározó időszaka volt, amelyre szeretettel gondolok vissza.”

Így érez
Amint tovább beszélgettünk, Gyöngyvér elmondta, mennyire örült, amikor tudomást szerzett a Caritasnál meghirdetett önkénteskoordinátori állásról, és milyen boldog volt, amikor megkapta, mert lehetőséget látott benne az egyetemi éveiben megtapasztalt önkéntességi munka folytatására. Egyre jobban elragadták érzelmei, és máris beavatott munkája legjavába: „Felemelő érzés, amikor önkéntesekkel dolgozom. Mindegy, hogy kerítést festünk egy táborban, kézműveskedünk egy jó cél érdekében, vagy éppen képzést, csapatösszerázót szervezünk, mert a munka, amelyet végzünk, a beszélgetések, amelyekben részt veszek, és az élettörténetek, amelyeket megismerek, jó változásokat indítanak el mindannyiunk életében. Örömet lelek a munkámban. Úgy érzem, jó helyen vagyok. Akkor vagyok a legboldogabb, amikor megtapasztalom, hogy egy önkéntes elkötelezetté válik.”

Gyöngyvér bepillantást engedett munkája árnyoldalába is: „Frusztrál, amikor túlságosan sokat kell adminisztrálni, különösen, amikor a belső hangom azt súgja: jobb volna az önkéntessel foglalkozni. Főleg a pályázatokkal való munkára gondolok: ötletelésre, írásra, menedzselésre, elszámolása. Elvégzem, persze, hiszen ezek a feladatok is hozzátartoznak a program fenntarthatóságához, és próbálom tudatosítani magamban, hogy a munkám szép részének ez az ára.”

Önkéntesség születik
A Caritas mindig fontosnak tartotta, hogy önkéntesekkel dolgozzék, mert felismerte: érdembeli segítséget a meglévő munkatársak mellett csak önkéntesek bevonásával tud az embereknek nyújtani. A szervezethez csatlakozó önkéntesek száma évről-évre nőtt, amíg 2007-ben megszületett a tevékenységüket összefogó Önkéntesség elnevezésű program, amelyet Molnár Judit (Juckó) vezetett kilenc évig. Ő hangolta össze a Kovászna, Hargita és Maros megyei önkénteskoordinátorok és csapataik munkáját – tudtam meg Gyöngyvértől.

Önkéntes koordinátorok
„Az önkénteskoordinátorok elsődleges feladata a toborzás” – tért ki a koordinátorok szerepkörének ismertetésére Gyöngyvér, majd így folytatta: „Iskolákkal és egyetemekkel vagyunk kapcsolatban. Mindenhol van egy-két tanár, aki fontosnak tartja az önkénteskedést, az ő segítségükkel jutunk be osztályfőnöki órákra, ahonnan sok önkéntes jelentkezik. Nyílt napokat is szervezünk, plakátokat helyezünk ki, egyetemekre megyünk be, és ismertetjük az önkénteskedési lehetőségeket. Egyik munkatársunk a Caritas azon programjait szokta bemutatni, amelyekben önkénteskedési lehetőségek rejlenek, én koordinátorként az önkéntes munkáról, közösségről, tevékenységekről beszélek, egy bennünket kísérő önkéntesünk pedig saját tapasztalatairól mesél. A három ismertető ötvözése jól átadja a fiataloknak az önkéntesség lényegét, de a leghatékonyabb toborzási módszer az, amikor egy meglévő önkéntes szólít meg egy fiatalt.”

A toborzáson kívül az önkénteskoordinátoroknak az is feladatuk, hogy kapcsolatokat ápoljanak az önkéntesség iránt érdeklődőkkel vagy az önkéntességre jelentkezőkkel, ismertessék a programot, szervezeti szabályzatot, megkössék a szerződést. Nekik kell összefogniuk, közösséggé kovácsolniuk az önkénteseket, segíteniük megbirkózni a kihívásokkal, megtalálniuk a képességeiknek megfelelő feladatokat, és besorolniuk őket a Caritas különféle programjaiba, a munkatársak támogatására – tudtam meg Gyöngyvértől.

Önkéntes mentorok
A Talentum Alapítvány egyik képzésén szembesültünk először azzal az igénnyel, hogy az önkéntesnek a koordinátor mellett szüksége van egy mentorra is, aki szakmailag támogatni, emberileg kísérni tudja, miután a koordinátor már bevezette őt a szervezetbe. Ennek hatására 2019-ben kidolgoztunk egy mentori rendszert, amely által egyrészt nyitottá szerettük volna tenni munkatársainkat az önkéntesekkel való munkára, másrészt mentornak szerettünk volna kiképezni minden programból egy-egy kollégát. Nem ifjúsági mentorokra gondolok, amilyenek például Bojoievschi Éva és Székely Áron az Iránytű projektben, hanem önkénteseket segítő mentorokra. Olyan támogatókra, akik ismertetik az önkéntessel a szervezeten belüli programokat, utat mutatnak a feladatok végzésében, és igyekeznek olyan bizalmi légkört kialakítani, amelyben szabadon kimondhatóak a problémák, jelezhetőek az elakadások, és amelyben helye van építő jellegű kritikának és dicséretnek egyaránt” – magyarázta Gyöngyvér, majd az önkéntesek számára szervezett tevékenységekről kezdett beszélni.

Young Caritas, Tusványos
„Évekkel ezelőtt elindítottunk egy Young Caritas nevű mozgalmat, amelyet a linzi Caritastól vettünk át azzal a céllal, hogy az embereket minél fiatalabb korban nyitottá tegyük a segítségnyújtásra, és arra buzdítsuk, hogy kipróbálják az önkénteskedést. Osztályokba jártunk be, diákokat szólítottunk meg, népszerűsítési akciókat szerveztünk, és pályázatokat írtunk ki. Ilyen volt például a Hagyj nyomot!, amelyre sok fiatal jelentkezett, akikkel szép eredményeket értünk el. Egy évben például, amikor részt vettünk a Tusványoson, az önkéntesek Hagyj nyomot! pecséttel járták a város utcáit azzal a céllal, hogy minél több ember kezét lepecsételhessék, és szó szerint nyomot hagyhassanak maguk után. Ismertették az emberekkel az önkénteskedési lehetőségeket, szórólapokat osztogattak, végül „megpecsételték” az ismeretséget. A Tusványoson minden évben részt szoktunk venni figyelemfelkeltés és az önkéntesség népszerűsítése céljából” – mesélte Gyöngyvér.

Önkéntesek gálája, Összefűzők, tábor
„2015-ig minden évben megszerveztük az önkéntesek gáláját kezdetben országos, később csak régiós szinten, így a különböző régiók önkéntesei már csak a nyári táborban találkozhattak. Sajnálkoztak is, amiért évente csak egyszer jöhetnek össze, ezért kitaláltuk az Összefűzőket. Ezek lényegében csapatösszerázók: szép helyeken gyűlünk össze, kirándulunk, játszunk, beszélgetünk, de tanulunk is közben, mert minden Összefűzőt valamilyen téma köré építünk. Gyerekekkel, romákkal való munka, rendezvényszervezés, önismeret, elsősegélynyújtás témában szerveztünk eddig képzést, és azt láttuk: mindegy, mi a téma, az önkéntesek szeretik az Összefűzőket, mert jó a hangulat, és megtapasztalhatják a közösség összetartó erejét” – részletezte Gyöngyvér, majd a táborról kezdett mesélni.

„Az egyhetes nyári táborunk célja, hogy az önkéntesekkel megízleltessük a fizikai munkát, és tudatosítsuk bennük: az önkénteskedés nem csak buli, – bár szórakozásra is bőven van lehetőség –, hanem olykor komoly fizikai erőbedobást igényel. Közben azt is meg szeretnénk mutatni a közösségnek, akiért éppen dolgozunk, hogy összefogással kevés pénzből is lehet egymáson segíteni” – fogalmazott Gyöngyvér.

Régebb pályázatot hirdettek polgármesteri hivatalok számára, akiktől olyan település-fejlesztő ötleteket vártak, amelyek kivitelezéséhez önkéntesek segítségére volt szükség. Több önkormányzat pályázott, és sok sikeres együttműködés született. Amikor a gyergyószentmiklósi tábor után a helyi közösség évről-évre kalákát szervezett, hogy elvégezhessék a különféle felújítási munkálatokat, az önkéntesek úgy érezték: elérték céljukat. Ma már célzottan szólítják meg a polgármesteri hivatalokat, valahányszor tudomást szereznek arról, hogy segítségre van szükség, és a helyi közösség is nyitott, hogy önkéntesekkel dolgozzék. Ilyenkor az adott településen szervezik meg az önkéntesek táborát. Miután látják az igényeket, és felmérték hány önkéntesre lenne szükség, meghirdetik a tábort – tudtam meg Gyöngyvértől.

„A program gyakorlatilag úgy néz ki, hogy az önkéntesek megérkeznek, és beköltöznek a település sportcsarnokába, a tábori szálláshelyre. Napközben hat-hét órát dolgoznak: kerítéseket festenek, játszótereket újítanak fel, gyerekprogramokat szerveznek, idősek háza táján takarítanak, meszelnek, szőnyegeket tisztítanak, fát vágnak. Egy évben cserepeket cseréltünk egy épületen, tavalyelőtt egy régi épületet bontottunk le, tavaly pedig egy falumúzeum területét tisztítottuk meg. Volt, amikor a csíksomlyói Jakab Antal Ház előtt a régi betontömböket szedtük fel. Egy alkalommal a Gyimesekben temetőtérképet készítettünk, mert nehéz volt eligazodni a sírok útvesztőiben. A térkép úgy született, hogy drónnal lefotóztuk a temetőt, aztán szakembereket vontunk be, akikkel elkészítettük a térképet” – mesélte Gyöngyvér.

Önkénteskedési lehetőségek a gyerekeket, fiatalokat és időseket támogató programokban
Önkéntesekre elsősorban a Caritas belső programjaiban van szükség. „Ha például a Caritas nappali foglalkoztató központjaira gondolok, akkor az önkéntesek bejárhatnak programokat szervezni az időseknek, vagy rendezvények lebonyolításában segédkezhetnek. Búzásbesenyőben van egy idős önkéntesünk, aki az adminisztrátor jobbkeze, és van egy doktornő, aki bejár, hogy megvizsgálja a betegeket. Régebb volt egy lány, aki hetente járt ki, és lelki gondozást végzett. Volt, amikor a betont festettük újra az udvaron, hogy barátságosabbá tegyük az idősek környezetét. A búzásbesenyői munkatársak évente egyszer állatkert-látogatásra hozzák az időseket, amikor minden mozgásában korlátozott embert egy-egy önkéntes kísér. A Teréz Anya Idősek Nappali Foglalkoztató Központja évente két-három kirándulást is szokott szervezni, és ilyenkor kimondottan orvostanhallgató önkéntest kérnek kísérőnek, aki segíteni tud, bármilyen egészségügyi probléma adódik.

Vannak középiskolás önkénteseink is, akik olyan idős személyeknek vásárolnak be, akik valamelyik nappali központunk vagy otthonunk ellátottjai. Sajnos nincs arra kapacitásunk, hogy ezt a szolgáltatást a város idősei számára is biztosítani tudjuk” – részletezte Gyöngyvér.

Az önkéntesek a kisiskolásokat a délutáni tanulásban segítik az erre a célra kialakított nappali központokban. Vannak, akik magyarból, románból, angolból vagy matekból korrepetálnak fiatalokat az Iránytű a munka világába programon belül.

Tartalmas beszélgetésünk után megkérdeztem Gyöngyvért, mi az önkénteskoordinátor elégtétele. „Ha látja, hogy a munka, amelyet az önkéntesekkel közösen végez, maradandó” – válaszolta.

Forrás: Gyulafehérvári Caritas, Orbán Júlia