Százmilliók hallgatják a Vatikáni Rádiót

0
730
XXIII. János pápa beszél a Vatikáni Rádióban

XI. Piusz pápa 91 éve, 1931. február 12-én avatta fel Statio Radiophonica Vaticana latin néven a Vatikáni Rádiót, amelyet a Nobel-díjas Guglielmo Marconi tervezett. „Hirdessétek a háztetőkről” – kérte egykor az Úr tanítványaitól és a pápa rádióállomása ma is az evangélium hirdetése szolgálatában áll. A technika változott, de a küldetése ma is pontosan ugyanaz: Isten országának az építése! Vértesaljai László SJ jegyzete.

Szent Gábor arkangyal, a nagy hírvivő a rádió védőszentje

A Tiberis part közelében álló és az Angyalvárra néző Rádió épülete házi védőszentként Szent Gábor arkangyalt, a nagy hírvivőt tiszteli. Épületünk második emeletén a házikápolnánk az ő nevét viseli. Az oltárkép éppen az angyali üdvözlet, a híradás és a hírvétel egyszerre, hiszen az angyal, a küldött közvetítette üzenet, az evangélium a Szűzanyában azonnal életté válik, amit a méhébe rajzolt isteni magzat mutat.

A Vatikáni Rádió teológiai modellje az élet-fakasztás

Ez a Vatikáni Rádió teológiai modellje: élet-fakasztás! Ezt álmodta meg az alapító pápa, ezt tette lehetővé technikailag Guglielmo Marconi fizikus és ezt a missziót kapta P. Giuseppe Gianfranceschi jezsuita, a rádió első igazgatója. XI. Piusz pápa épp a garantált stabilitás jegyében valójában a Jézus Társaságára bízta a Vatikáni Rádió teológiai, lelki és technikai irányítását, melynek jegyében most is mintegy 25 jezsuita dolgozik a különféle szerkesztőségekben.

Február 13. a rádiózás világnapja

A Vatikáni Rádió saját születésnapja tőszomszédságában tartják a következő nap, február 13-án a rádiózás világnapját. Az UNESCO 2011. évi közgyűlésének határozata alapján 2012-től ünnepeljük a rádiózás világnapját arra emlékezve, hogy 1946-ban az ENSZ ezen a napon, február 13-án határozott saját rádiójának létrehozásáról. Az ENSZ célja a világnappal, hogy felhívja a figyelmet a rádió fontosságára, arra a tömegkommunikációs eszközre, amely a legszélesebb tömegekhez képes eljutni. A mozgalom arra biztatja a műsorszolgáltatókat, a rádióhálózatokat, a közösségi rádiókat, hogy segítsék a tiszta információhoz való hozzáférést. A rádióműsorok azonban csak a műsorszórás révén válhatnak és válhattak elérhetővé a tömegek számára. A műsorszórás a korai időkben, hasonlóan a postához és a távbeszélőhöz, állami monopólium volt, Magyarországon a Magyar Királyi Posta szolgáltatta a műszaki hátteret, a műsorszóró berendezéseket és a jól képzett személyzetet.

A rádió a korához képest jól tartja magát

Enrico Menduni olasz fizikus, az évforduló kapcsán a Vatikáni Rádió olasz adásának nyilatkozta: „a rádió egy öreg médium, de korához képest jól tartja magát és most a pandémia idején különösen jól teljesített, hiszen nem fogott rajta semmiféle megszorítás, ezért is tudta betölteni mostani sajátos erősítő és vigasztaló szolgálatát”.  

Távmunka a pandémia idején

E sorok írója visszaemlékszik a másfél évvel ezelőtti időre, amikor Róma is zárlat alá került, még az utcára sem lehetett kimenni. Gyors döntés jegyében a rádió vezetői lehetővé tették a távmunkát, ennek technikai lehetőségét megfelelő internet kapcsolattal biztosították és így adódott, hogy a Kaníziusz Szent Péterről nevezett rendházunk máról holnapra a vatikáni rádió kihelyezett szerkesztőségévé és stúdiójává vált. Emlékszem, szobáink előtt a folyosón lábujjhegyen jártunk, nehogy az egyes adásokat kívülről megzavarjuk. Gyakran hallottam a szomszédomból, Ivan Herceg szlovén jezsuita rendtársam hangját, amint éppen regisztrált, azaz felvételt készített saját házi-stúdiójában. Szent Mihály főangyal visszadugja a kardját.

Ez a kép akkor lesz teljes, ha hozzáteszem köszönettel és hálával, munkatársaim, Gedő Ágnes és Somogyi Viktória, majd besegítésként Horváth Hajnalka és Vertse Márta ugyanilyen távmunkás, otthoni elkötelezettségét. Így visszatekintve hősies időszak volt ez, ugyanakkor hálát adok a gondviselő Istennek, hogy ezt a műsort immár ismét a rádió épületében írhatom és készíthetem. Az ablakomon kinézve az Angyalvár tetején Szent Mihály főangyal bronzszobrát látom, aki a Nagy Szent Gergely pápa idejében – úgy a 600-as évek tájt – végetért pestisjárvány után hüvelyébe dugja a kardját. Tegnap óta itt Rómában, köszönöm is a Lourdes-i Boldogasszonynak, már nem kötelező a szájmaszk viselete a szabadban.

Mire való a rádió, ha nem arra, hogy örömhírt mondjon?!

A rádió előnyös fogyatékossága: továbbgondolásra indít. A rádiózás idei világnapjának a mottója: „rádió és bizalom”. Ennek kapcsán engedjenek meg egy sajátos gondolatot, mely a rádió veleszületett fogyatékosságáról mint előnyről szól. Ez a fogyatékossága abból adódik, hogy csak egyetlen közvetlen érzékszerve van: a hallás. Nagy vigasz az apostol tanítása, hogy a „hit éppen ebből a hallásból ered”. E „fogyatékos” rádióval szemben a televízió vagy a mozi ellenben audiovizuális nyelvet használ: szól és mutatja is azonnal annak tartalmát. Ez a hiány a rádiónál nyilvánvaló hátránynak tűnik, de valójában ez az az elem, ami a rádió közönségét sokkal aktívabbá teszi, mint a többi médiumét. Ha a rádió például lóról beszél, akkor a hallgatónak erre kell ráhangolódnia és képzeletében azt kiegészíteni: hogy néz ki, milyen a színe, mozog-e, netán vágtat lobogó sörénnyel… Ez már a hallgató szabadságától és képzeletének tágasságától függ. A rádiózás – túl a hallottakon – egy önállóbb értelmezése eredménye lehet! Tehát a rádió egy olyan médium, amely elgondolkodtat. A hallgatónak a hallásból kiindulva rekonstruálnia kell mindazt, ami egyébként vizuálisan hiányzik. Az a szép, hogy míg a televízióban látott ló mindenki számára ugyanaz, addig a rádióadás annyiféle lovat kínál, ahány hallgatója van. Van egyfajta tisztelet minden hallgató gondolatának tágassága és szabadsága iránt. És rádiózás közben annyi mindent mást is lehet csinálni: konyhában, lakásban, autóban vezetés közben…

Köszönet a napi egy-másfél millió hallgatónak

Végezetül egy személyes számvetésről. A Vatikáni Rádió központi vezetőségének a kérésére a magyar szerkesztőség is teljesen új felmérést készített múlt évben a napi hallgatóink létszámáról. Hivatalosan megkerestem a magyarországi és Kárpát-medencei azon magyar rádióállomásainak az igazgatóit, melyek – szinte kivétel nélkül reggel, délben és este – naponta háromszor újraközvetítik az adásainkat. Az eredmény minden elképzelésünket felülmúlta, mert kiderült, hogy napi egymillió, egymillió kétszázötvenezer hallgató követi műsorainkat, számuk hétvégén eléri a másfélmilliót. Ezúttal szeretném is megköszönni munkatársaim nevében ezt a kitüntető bizalmat. Ennek tudata nagy felelősséget ró ránk, aminek betöltéséhez hadd kérjem továbbra is segítő fohászaikat. 

P. Vértesaljai László SJ, Vatican News