Keresztény házasság: nem a gyermek és nem is a házastárs az első

0
932
Illusztráció: Pexels

A tavaly májusban kezdődött a család éve keretén belül Kézdivásárhelyen a Boldog Özséb-plébánián egy különleges kezdeményezés: nem csak családi programokat szerveznek, hanem külön-külön a férjeket és feleségeket is igyekeznek házastársi szerepeikben megerősíteni. Kertész Marika szervezővel, családpasztorációs munkatárssal nem csak az alkalmakról beszélgettünk, de kicsit igyekeztünk tiszta vizet is önteni a pohárba: milyen a jó feleség, mit jelent az engedelmesség, milyen a jó férj, ki az első egy jól működő házasságban?

Ezeket az alkalmakat egy lelkes csapat készíti elő. Kertész Marika elmondta: mindenekelőtt abban igyekeznek a házasfeleket megerősíteni, hogy érdemes a jó Istenhez tartozni és az ő igéje szerint berendezni a családi életet, de kitérnek az édesanyai, édesapai hivatásra, férj-feleség szerepkörökre is: ezekben is letisztázni, megerősíteni, bátorítani igyekeznek. S bár ajánlják, hogy minél több alkalmon vegyenek részt az érdeklődők, mert a programokon elhangzottak kapcsolódnak egymáshoz, viszont akkor is bőséggel vihetnek haza férjek, feleségek magukkal, ha csak egyszeri vagy néhány alkalommal mennek el. Előbbi azonban szinte nincs is, hiszen legtöbb résztvevő visszatérő feleség vagy férj.

Kapaszkodók

„Célunk, hogy megismerjék a szentírási tanításokat a családi, házastársi élet kapcsán. Párhuzamosan két csoport indult tavaly májusban, minden hónap második csütörtökén a feleségekkel találkozunk, a negyedik csütörtökön pedig a férjeket várja Kovács Péter plébános és Kertész Tibor. A helyszín mindig a Boldog Özséb-plébánia, a programok elsősorban az egyházközség híveinek szólnak, de ha mégis csatlakoznának máshonnan is, szívesen várnak érdeklődőket. Minden alkalommal van egy előadás, van amikor ezt tanúságtétel követi, előfordul, hogy többen is vallanak arról, hogy az adott alkalom témáját hogyan élik ők meg a mindennapokban. Van egy interaktív része az eseménynek, amely során lehetőséget kapnak a résztvevők az elcsendesedésre, majd utána az átgondoltakat kibeszélhetik párban vagy kisebb csoportokban. Minden alkalom fél órás szentségimádással zárul: a felgyűlt problémákat Jézus elé visszük, megpróbáljuk ott letenni, ugyanakkor erőt igyekszünk meríteni a legfőbb forrásból az elhangzottak megtartására” – magyarázza Kertész Marika. Legalább húsz feleség minden alkalommal jelen van ezeken az alkalmakon, nagy részük állandó visszajáró, de mindig felbukkan egy-egy új arc is. Nyitott közösség, bárkit szívesen látnak, aki pedig valamelyik alkalomról lemarad, az eseményekhez kapcsolódó Facebook-csoportban értesülhet a legutóbbi programon elhangzottakról. Az állandó visszajárók önmagukban erős visszajelzést jelentenek, de a családpasztorációs munkatárs elmondta: többnyire azt hallja vissza a résztvevőktől, hogy megnyugszanak, megpihennek ezeken az alkalmakon, közelebb kerülnek Istenhez, ha kicsit eltávolodtak a krisztusi forrástól, akkor ilyenkor a fókuszukat sikerül újra a helyes irányba terelniük, de az elhangzottakat is sokan be tudják építeni a mindennapi életükbe. Elkezdik feltenni a kérdéseket: vajon boldog-e velem a házastársam, tudom-e önzetlenül szeretni a társamat, mire kellene odafigyelnem? Töltekezés, erősödés, tanulás és fogódzók gyűjtése a mindennapi megküzdésekhez – ezekkel gazdagodnak a férjek, feleségek alkalmain a résztvevők.

A lelki életben mindenképpen megállók ezek az alkalmak a férjeknek, feleségeknek, de a visszatérők nagy része a hétköznapjaiban egyébként is rendszeresen megkeresi az időt, amit Istennel tölt el. A visszajelzésekből az is kiderült, hogy a részt vevő édesanyák, édesapák az istenkapcsolatukból is folyamatosan erőt merítenek ahhoz, hogy jól működjenek házastársként, szülőként, és mindez a töltekezés nem csak akkor történik meg, amikor együtt részt vesznek ezeken a családpasztorációs alkalmakon, hanem otthon, a hétköznapi kihívásokban is. Fontos tehát tudatosítani, hogy ezek a programok lendítenek és kapaszkodót nyújtanak, de otthon tovább kell folytatni mindazt, amit hazavisznek magukkal – hangsúlyozza Kertész Marika. De hogyan lehet valaki jó keresztény feleség avagy férj?

Első helyen Isten áll

A családpasztorációs programkoordinátor úgy fogalmaz: egy jó keresztény ember Krisztus tanításai szerint él a mindennapokban, és hangsúlyozza az élni szót, azaz nem csak olvassa az Igét, de a gyakorlatba igyekszik is beépíteni annak tanításait. Élő kapcsolata van az Istennel. Mindennapi döntéseit Isten igéjére alapozza. Ha pedig első helyen az életében maga az Isten szerepel, ez meghatározza a továbbiakban azt is, hogy milyen feleség vagy férj lesz valaki. Az istenkapcsolatra alapozva lehet jó házastársi viszonyt kialakítani. A Szentírás ugyanis világosan megfogalmazza, hogy mi az, amit az Isten elvár egy jó feleségtől és egy jó férjtől. Ha ehhez tartjuk magunkat, jó úton járunk a működő kapcsolat fenntartását tekintve. Időnként erről az útról mindannyian le-letérünk ideig-óráig, de van mihez visszatérnünk, egy biztos ponthoz az állandó változások között. Ha Isten igazsága az iránytűnk, akkor bár nem tökéletes, de elég jó feleségek tudunk lenni.

„Kényes téma napjainkban, hogy a Biblia szerinti engedelmesség a feleség részéről mit is takar pontosan, és mekkora az a krisztusi szeretet, amit a férjnek kellene éreznie és kimutatnia felesége iránt. Isten elsősorban a jó feleségtől azt várja el, hogy tisztelje a férjét, azaz, hogy a férj legyen az Isten után az első a nő életében. Viszonyuljunk hozzá megkülönböztetett bánásmóddal, érezze, hogy felnézünk rá, hogy őszintén érdeklünk iránta. Nem mindegy, hogy szavainkkal legtöbbször felemeljük vagy legtöbbször, megalázzuk. Vajon azt érzi-e a férjünk, azt sugalljuk-e a magatartásunkkal feléje, hogy tiszteljük őt, és az emberek között ő a legfontosabb a számunkra? Az engedelmesség pedig nem azt jelenti, hogy bármit meg kell tennünk a férjünkért – ez sokkal inkább csapatmunkáról szól. Nem azt jelenti, hogy a férj árnyékában kell élnünk, hanem mondjuk el véleményünket, meglátásunkat, de utána a végső döntést bízzuk rá. Ha a férjünk is jó keresztény férjként igyekszik mellettünk működni, akkor Krisztus-követőként gondolkodva a mi érzéseinket, észrevételeinket figyelembe véve fog döntéseket hozni” – magyarázza Kertész Marika. Hozzáteszi: emellett a jó keresztény férj a Szentírás szerint Istent elfogadja önmaga felett, ugyanakkor annyira szereti a feleségét, mint amennyire Krisztus az egyházat, így pedig átértékelődik az engedelmesség kérdése.
Gyakran érkeznek a családpasztoráció munkatársai irányába olyan visszajelzések is, amelyek arról szólnak, hogy a házastárs öntörvényűen dönt, figyelmen kívül hagyja társa meglátásait vagy szinte minden terhet a házastársára ró: ha viszont a házasságban Istent követve igyekszünk jó társ lenni, akkor könnyebben bízzuk rá magunkat a másikra engedelmességgel vagy vállaljuk épp a döntés felelősségét.

Napjainkban gyakran feszülnek egymásnak a közösségi médiában annak kapcsán, hogy a gyermek születése után mennyire változik, mennyire kell megváltoznia a házastársak egymáshoz fűződő viszonyának: ki kerül az első helyre, a gyermek vagy a férj/feleség? A keresztény válasz rögtön a kérdést is javítja: első helyre sem házastárs, sem gyermek nem kerülhet egy jól működő családban, csak az Isten és az ő szava. Istent követi a házastársi kapcsolat, majd utána kettejük közös prioritása a gyermek, hiszen a jól működő házastársi kapcsolat tudja elegendő és megfelelő szeretettel táplálni a kis családtagot. Kertész Marika felhívja a figyelmet: gyakran látni annak példáját, hogy szülők és nagyszülők szemében is első helyre kerül a gyermek, minden döntés körülötte forog, a gyermek így könnyen bálványozott tagjává válik a családnak, ami igen rossz irányba tereli a nevelését. A keresztény családban minden Istenért van elsősorban, az ő akaratát keressük, mi lehet a terve a mi családunkkal, hogyan fedezhetjük fel ezt, hogyan simulhatunk bele ebbe a tervbe, hogyan válthatjuk életre ezt minél teljesebben – ez lenne a jó felállás. A családpasztorációs munkatárs kiemeli: biztonságot nyújt a gyermek számára, ha azt látja, hogy a szülők jól kapcsolódnak egymáshoz, tisztelik, szeretik egymást, és együtt szeretik őt.