A szenvedőkben és a betegekben felismerhetjük Jézust

0
931
Schönberger Jenő szatmári megyés püspök a szentmisét a betegekért ajánlotta fel. Fotók: Szatmári Egyházmegye

A Lourdes-i Szűzanya emléknapján, a betegek világnapján Schönberger Jenő szatmári megyés püspök a szentmisét a betegekért ajánlotta fel, továbbá hálás szeretettel gondolt az orvosokra, ápolókra, önkéntesekre, házi beteggondozókra és mindenkire, akik a betegek szolgálatára tevékenykednek, háláját kifejezve ezen az estén értük is imádkozott a főpásztor. A különböző közösségek átadták szimbolikus adományaikat a püspöknek áldást kérve szolgálatukra.

A prédikációban a püspök egy történetet mesélt el, amelynek főszereplője az Istennel való kapcsolatot egy tandem kerékpározáshoz hasonlította. Az elbeszélésből kiderül, hogy amíg az ember vezeti a kétüléses biciklit, addig ismerheti az utat, ami bár unalmas, mégis belátható. De Istennek átadva a vezetést, az út megtelik élvezetes kanyarokkal, sziklás lejtőkkel, amelyeken nyaktörő sebességgel haladva csak kapaszkodás marad. A főhős ebben a szorongatott helyzetben lassanként mégis megtanult bízni Istenben, hiszen olyan emberekhez vezette, akik a számára szükséges adományokkal bírtak, mint a gyógyítás, befogadás vagy az öröm képessége. Isten a tandemet vezetve sem feledkezik meg a mögötte ülőről. Ha azt találná mondani: „félek”, Isten hátrafordul és megfogja a kezét.

„A mi életünkben is jönnek nehézségek, betegségek, fájdalom, ha engedjük, hogy Isten vezessen bennünket, ha engedjük, hogy a mi életünk biciklijén ő üljön előre, akkor csodáknak leszünk tanúi. Jön betegség, de olyan emberekhez vezet minket, akik gondoskodnak, gyógyítanak. Olyan emberekkel találkozhatunk, akikkel kapcsolatban csodálatos élményekben lehet részünk” – tette hozzá a főpásztor.

Aki tudja, mi a szenvedés – a Szentírásban is így olvasunk róla –, Jézus Krisztus. Ő elvállalta. És ha ő elvállalta, akkor az azt jelenti, hogy ennek a szenvedésnek van értelme. Amikor Isten megengedi a szenvedést, akkor az ember bízhat abban, hogy a gondviselő Atya nem a rosszat akarja neki, hanem azt, hogy a megpróbáltatás a szenvedő alany javára váljon.

Schönberger Jenő püspök a homíliában Robert Sarah A csönd ereje című könyvéből idézett, amiben a nyugalmazott bíboros betegségről, szenvedésről vall, valamint arról, hogyan kell ezeket keresztény módon megélni: „A betegség rettenetes és fájdalmas valóság” – írja a bíboros. „Föltárja az ember misztériumát, törékenységét, ugyanakkor azt a belső energiát is, amely egyre inkább segít megvalósítani önmagunkat az élet akadályait legyőzve.”

A főpásztor Robert Sarah könyvének segítségével rávilágított, hogy a betegség Isten felé vezető úttá válhat, hogy Istennel szinte tökéletes összhangban éljünk, majd hozzátette, hogy a betegség és a szenvedés egy olyan titok, amelyet az ember nem ért, de el kell fogadnia, mégis Istennel és Isten szeretetében értelmet nyerhet.

A szenvedés iskolája mindenki életében lehet tanúságos. Ebben az iskolában rá lehet ismerni Jézusra, hiszen ő ott van minden szenvedőben. Mindazok számára, akik a betegeket szolgálják – orvosok, ápolók és önkéntesek –, lehetőséget kapnak, hogy rácsodálkozzanak, hogy azok, akiket ők szolgálnak, nem más, mint Jézus Krisztus maga.

Jézus azt mondta, hogy ha őt magát látjuk azokban a testvérekben, akik valamilyen formában másokra szorulnak, akkor neki segítünk. Mi csak kiegészítjük azt a szenvedést, ami hiányzik Krisztus szenvedéséből, ha felajánljuk szenvedéseinket az egyház javára.

A betegek világnapján bemutatott szentmise egyik kiemelkedő része volt a felajánlási körmenet, amikor a különböző közösségek átadták szimbolikus adományaikat a püspöknek, mintegy áldást kérve szolgálatukra.

A betegség idején erőt és vigasztalást jelent, hogy Jézus előttünk haladt a szenvedés útján, és minden helyzetben a kiszolgáltatott, fájdalmakkal küzdő emberek mellé állt.

Arra emlékeztet, hogy a vizsgálatok idején a betegek mindig tiszteletben, megbecsülésben és szeretetteljes gondoskodásban részesüljenek.

Ahhoz, hogy egy növény napról-napra fejlődhessen, növekedhessen, a mi gondoskodásunkra, ápolásunkra, szeretetünkre is szüksége van. Gyógyító jelenlétünkkel legyünk mi is a keresztény remény hordozói azok között, akik segítségre, támogatásra, vigasztalásra szorulnak.

Arra hív bennünket, hogy a betegek gondozása, ellátása idején szavainkkal, mosolyunkkal és szeretetteljes gesztusainkkal a betegek és hozzátartozóik számára Krisztus fényének hordozói, továbbadói legyünk.

A mustármag mérete apró, mégis mekkora erőt hordoz magában. Kérjük Istentől a bölcsesség ajándékát, hogy merjünk hinni az ő végtelen szeretetében és gondviselő jóságában a lehetetlennek tűnő, tehetetlen helyzetekben is.

Add Uram, hogy napról-napra együtt haladhassunk – erőben és erőtlenségben, örömben és nehézségben, vigasztalanságban és vigaszban – betegek és beteglátogatók, gondviselő szereteted útján.

A kenyér és a bor mellé helyezzük most életünk minden örömét, nehézségét, félelmét, sebét – mindazzal, amink van, és amik vagyunk.

A szentmise végén a püspök megköszönte a szervezést a püspökség kórházpasztorációs irodájának.

Forrás: Szatmári Egyházmegye