Erdélyi ferences népmissziók – doktori védés a teológia karon

Több szempontból is „első” volt Jonica Xénia doktori védése, amelyet február 3-án, csütörtökön délután tartottak. Ez volt az első nyilvános doktori védés a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kar keretein belül a 2018–2019-es tanévben elindult önálló katolikus doktori iskolában. Ugyanakkor Xénia az első olyan doktorandusza Csiszár Klára doktorátusvezetőnek, aki elnyerte a doktori címet. Továbbá a védést követő ünneplésen tréfásan az is elhangzott, hogy ez Xénia első doktorátusa (szerk. megj.: egy is bőségesen elég).

Olvasóink néhány éve már közelebbről is megismerkedhettek Jonica Xénia munkásságával és személyével, ugyanis ő az a lelkes fiatal, aki a ferences lelkiségtől átitatva elkezdte összegyűjteni az Erdélyi Ferences Rendtartomány nemlétezőnek vagy megsemmisítettnek vélt iratanyagát, így ma már huszonkét kolostor anyagát és közel háromszáz ferences szerzetes hagyatékát gondozza az ezekből összeállt Erdélyi Ferences Gyűjtőlevéltárban, Kolozsváron. Doktori kutatása is ennek a primer forrásnak egy speciális területére fókuszált, közel 1300 levéltári forrást használt fel vizsgálódása során, dolgozatának címe: 20. századi erdélyi népmissziók pasztoráltörténeti vizsgálata, különös tekintettel a ferencesek lelkipásztori gyakorlatára.

A doktori védést a szokásnak megfelelőn közös imádság keretezte. A járványügyi helyzet miatt a teológia kar Márton Áron-dísztermében a jelöltön kívül csak a doktori bizottság egy része, illetve a stáb volt jelen, az érdeklődő népes társaság a Zoom felületén keresztül kapcsolódott be, online. Talán jobb is volt így, ugyanis megközelítőleg hatvan felhasználó csatlakozott a védéshez, azonban sok helyen többen ülték körbe a számítógépet, így nem is biztos, hogy az érdeklődők mind befértek volna a díszterembe.

A doktorjelöltet a bizottság elnöke, a teológia kar dékánja, Vik János egyetemi docens mutatta be. Jonica Xénia Kézdivásárhelyen született, de gyermekkorát Ozsdolán töltötte. Középiskolás évei alatt a dévai Szent Ferenc Alapítvány kovásznai otthonában nevelkedett, miközben számos versenyen mutatta meg tehetségét, a történelem, a vallás és az irodalom iránti szeretetét. A jelenleg 26 éves Xénia a 2013-as sikeres érettségijét követően iratkozott be a teológia karra, illetve a BBTE Történelem és Filozófia Karán történelmet tanult párhuzamosan. 2014-ben egy bécsi és budapesti levéltár-látogatást követően levéltár szakra is beiratkozott, így három alapszakos egyetemi diplomát szerzett. A teológia kar mesterképzését követően 2018-ban iratkozott be az akkor induló Vallás, Kultúra, Társadalom Doktori Iskolába, amelynek keretei között most került sor doktori dolgozatának megvédésére, amelyben az erdélyi ferences népmissziókat kutatta.

A népmisszió fogalmának tisztázása során Xénia doktori dolgozatának kivonatában azt írja, hogy „a misszió a néptömegek lelkigyakorlata, amire mindig és mindenütt szükség van, sikere pedig a helyi plébánostól és adott esetben valamilyen egyházi szervezet aktív működésétől is függ, akik közös erőfeszítéssel tartják fenn a missziós lelkesedést a hívekben. A népmisszió alapvető célkitűzése a bűnbánat, a szentségekhez való járulás gyakorisága, ezekből pedig sorra következnek a keresztényibb mindennapok megélése. Ezek segítő »mankói« az ima, a szentelmények és a glosszák elmondása és azok lelkületének alkalmazása a mindennapokban. A tapasztalt népmissziósok különbséget tettek a városon, a falun vagy a szórvány vidéken végzett népmissziózás között, hiszen – állítják –, hogy mindegyik élethelyzet más és más missziós hozzáállást, beszédtervet és tartalmi üzenetet igényel magának.”

A kutatása első részében a doktorjelölt a 20. századi erdélyi misszió és népmisszió helyzetképét készítette el, míg a második részben a ferencesek népmissziós gyakorlatát tárta fel a levéltári források alapján, míg a harmadik részben kortárs kitekintőként a ferences népmissziók 21. századi relevanciáját tanulmányozta kortárs erdélyi ferenceseket kérdezve a téma kapcsán. A források alapján elkészítette a ferencesek missziós arcképcsarnokát, amelyben egy kreatív kategorizálás segítségével, jellemző tulajdonságaik alapján csoportosította és mutatta be a 20. századi ferences népmissziósokat. Külön említést érdemel Lukács István, P. Mansvét (1892–1958) ferences testvér, aki élete során több mint 500 népmissziós alkalmat tartott, és aki 1931-ben kiadott egy kis füzetet Népmisszió. Útmutatás a népmissziót rendező főtisztelendő papság részére címmel, illetve 1939-ben és 1940-ben három kötet jelent meg missziós kéziratából Kövess engem – népmissziós beszédek címmel.

Csiszár Klára doktorátusvezető a jelölt munkáját értékelve elmondta, hogy „a múlt és a jelen járnak táncot Jonica Xénia dolgozatában, ezzel együtt pedig a teológia két szakterülete is: a doktori értekezés ugyanis az egyháztörténelem és a pasztorális teológia határmezsgyéjén helyezhető el”. Hangsúlyozta, hogy a jelölt innovatív és hagyományos módszereket is használt a kutatás során, rendszerező szemlélete átjárja a dolgozatot, ugyanakkor különös értéket képviselnek a primér források alapján készült részek.

A doktori bizottság tagjaként Gárdonyi Máté, a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora kiemelte, hogy a jelölt jól felépített dolgozatot készített, amelyben a szöveg stilisztikailag sem hagy kívánni valót, a disszertációhoz csatolt mellékletek pedig teljesebbé teszik a tudományos munkát. Varga Imre Kapisztrán OFM, a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola professzora a bizottság tagjaként az elismerés hangján szólt a dolgozatról, kiemelve, hogy a témát a doktorjelölt hívő szakemberként, belülről mutatja be. Méltányolta a komoly forrásanyag felkutatását, hangsúlyozta, hogy feltáró munkáról van szó. Marton József, a BBTE Római Katolikus Teológia Karának emeritus professzora a bizottság tagjaként a téma aktualitásának fontosságát azzal indokolta, hogy sokan nem ismerik vagy helytelenül ismerik a népmissziót, így a fogalom helyes értelmezéséhez járul hozzá a dolgozat.

Miután Jonica Xénia doktorjelölt megválaszolta a doktori bizottság tagjainak a kérdéseit, a bizottság egyhangú döntése nyomán magna cum laude (nagyon jó) minősítéssel megítélték számára a doktori fokozatot. Az elkészült dolgozatot néhány módosító javaslat megfogalmazása mellett kiadásra javasolták a bizottság tagjai.

Jonica Xéniával korábban készült interjúnkat két részletben itt olvashatják: