A kép egykor az okolicsnói ferences templom szárnyasoltárának egy részét képezte. Jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéhez tartozik. Alkotója ismeretlen. Az olaj és tojás tempera technika alapú táblakép 1500–1510 között készült, fenyőfa alapra.
Az ábrázolt jelenetet Lk 2,22–40 beszéli el, ahol a gyermeket Mária és József Jeruzsálembe viszik. Itt két személy felismeri Jézusban a Messiást. Két olyan személy, aki már hosszú ideje várakozásban él. Simeon és Anna próféta asszony.
Az általunk bemutatott kép központi szereplője Jézus, akit Simeon tart az oltáron. Az oltár mint szimbólum ezen a képen nagyon erős, hiszen az áldozat helye. A mozzanat így előremutat. Jézus mint áldozati bárány jelenik meg, és így túlmutat a politikai messiásképen.
Az oltár előtt térdre borulva látjuk Anna próféta asszonyt. Ez a cselekedet szintén túlmutat a zsidó szokásokon. A leborulás csak Istennek jár ki, így Anna nemcsak hogy felismeri a Messiást, aki engedi magát feláldozni, hanem felismeri benne magát Istent. A vörös köpenye a szeretet szimbóluma.
Az oltár jobb oldalán Mária áll a mellkasán összekulcsolt karokkal. Ő a befogadó szeretet jelképe. Ő nemcsak hogy felismer és mindent tud Jézusról, de képes is őt teljesen magában hordozni.
A gótikus festmények fontos eleme a kék szín és az arany háttér használata. Mindkettő az istenit jeleníti meg. Mária köpenye azért lehet kék, mert ő az az ember, aki a legbensőségesebben megtapasztalhatta Isten jelenlétét.
Az egész jelenetet körbeölelő arany háttér pedig kitágítja a horizontot. Ami Máriában megtörtént, az most már minden ember számára lehetséges. Minden, ami történik, Istenben történik, és mindenkinek lehetősége van bensőséges kapcsolatba kerülni Istennel.
Klarissza nővér
Az írás megjelenik a Vasárnap 2022/6-os számában.
