A világ világosságát az embereknek vinni

0
1097

Gyertyaszentelési szertartással kezdődött, majd ünnepélyes bevonulással folytatódott február 2-án Kolozsváron a szentmise, amelynek keretében a szerzeteseket, a megszentelt életformát élőket ünnepelte a közösség. A szentmise végén a jelen levő gyermekeket is megáldották.

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét, avagy Urunk bemutatását a templomban (leírása: Lk 2,22-32) (latinul Purificatio B. M. V. vagy Praesentatio Domini) a 4. századtól ünnepelték, egy korabeli leírása, Aetheria (Eteria) útinaplója szerint 385-ben ünnepi körmenetet tartottak. Jézusnak a jeruzsálemi templomban való bemutatása előírt vallásos cselekmény volt: a Kivonulás könyve előírja az elsőszülött bemutatását és megváltását a templomban.

Az elsőszülött fiúgyermeket ugyanis Istennek szentelték a szülők, megválthatták egy gerlepárral. József és Mária ez alkalommal mutatta be gyermekét a templomban és a megváltásként felajánlott áldozatot. Itt találkoznak az agg Simeonnal és Anna prófétaasszonnyal, akik személyében Krisztus az emberiséggel találkozott az értelmezés szerint: a görög liturgia a találkozás ünnepének nevezi, a nyugati liturgiában Szűz Mária tisztulásának és a fénynek ünnepe lett. Krisztus maga a fény, a világ világossága, ezért szentelik ekkor az emberi természetet jelképező gyertyákat, hogy az isteni Fény kiáradjon és eltöltse az embereket, az emberiséget is.

Kolozsváron február 2-án a Szent Mihály-templomban bemutatott ünnepi szentmisén erre emlékeztette a szónok, Urbán Erik ferences tartományfőnök és a megszentelt életért felelős érseki helynök a hallgatóságot: negyven napja is a fényt, a közénk jött fényt ünnepeltük. Akkor is gyertyával ünnepeltünk: karácsonykor a templomban és otthon is gyertyát gyújtottunk. Az ünnepeknek általában tartozéka a gyertya, a keresztény embernek kiemelten is, hiszen már élete elején ott van: keresztelésekor, nem is akárhonnan: a húsvéti gyertyáról meggyújtva. Krisztus világosságát jelképezi: ez tételesen is elhangzott a szentmise elején tartott gyertyaszentelési szertartáson, majd a szentmise evangéliumában. Jézust a szülei elvitték a templomba, a szokást betartva, és szem előtt tartva, hogy minden gyermek Istené, a szülők számára ajándék, de nem a szülők tulajdona.

Az ünnep szónoka így folytatta: „A család feladata a gyermek növekedéséhez az emberi, kulturális, szociális feltételek biztosítása, majd szabadon engedni küldetését betölteni”. Minden egyes felnövekvő gyermek feladata, hogy megkeresse azt a hivatást, amit Isten szánt neki. Az ünnep másik tartalma a megszentelt élet dicsérete, elismerése, ezért így folytatta a szónok: a szerzetesek pontosan az elmondottaknak a példái: ők megkeresték és meg is találták hivatásukat.
Urbán Erik Simeon és Anna példájából kiemelte: e két idős ember kora ellenére nem a múltat siratja vagy sírja vissza, nem is a jelenre panaszkodnak, hanem a jövőbe tekintenek. Befogadják a fiatal családot, támogatják. Amikor előtérben kell állni, elöl állnak, amikor háttérbe kell vonulni, hátralépnek.

Emlékeztetett a szerzetesi fogadalomtételnél is jelen levő égő gyertyára, amely az örök élet jelképe. A szerzetes jellemzője a tökéletesebb élet utáni vágy, a bizalom Isten erejében, mondta Urbán Erik, végül így biztatta a jelen levő, ünneplő szerzeteseket: fontos fiatalnak maradni a hivatásban, abban örömmel élni. Mert „ha hűséggel éljük, az felébresztheti a világot. A hivatás nem csak önmagunkért adatik, hanem másokért. A szerzetes feladata visszatükrözni a világ világosságát.”

Az ünnepi szentmise végén László Attila főesperes-plébános köszöntötte a szerzetesrendek képviselőit, minden közösséget bemutatva a templomban jelen levőknek. A férfi rendek közt képviseltették magukat a ferencesek és jezsuiták, valamint egy konfráter révén a piaristák, a női rendek közt legnagyobb létszámban a szociális testvérek voltak jelen, valamint az angolkisasszonyok, a Jézus Szíve társaság egy tagja, a Fokoláre közösség tagjai, a ferences harmadrend képviselői, és újakként e naptól kezdik kolozsvári működésüket a segítőnővérek. „Ajándék vagytok”, mondta köszöntésként és köszönetképpen László Attila: Jézusra mutatva, Jézust mutatva.

Az ünnepség végén a jelen levő gyermekeket áldotta meg a főcelebráns: a szülők hozták az oltár elé gyermekeiket, akik egyenként kaptak áldást. A szerzetesek köszöntése kötetlen formában a plébánián folytatódott.

Fotó: Bodó Márta, Vákár István