130 éve született Lafranco Margit

0
429

130 éve született Lafranco Margit, a Jézus Szíve Társasága hajdani vezetője, aki két évtizeden át, haláláig vezette a Jézus Szíve Népleányai Társaságát. Gergely Katalin SJC írása idézi fel alakját, életét, tetteit.

Mindig megérint ez a szelíd tekintet, akárhányszor ránézek erre a képre. Egyszerre gyöngéd és határozott, figyelmesen hallgató és kérő, lélekbe látó és felemelő…

Lafranco Margit egész életében odaadóan kereste és próbálta megvalósítani Isten rá vonatkozó akaratát. Alázatában, hűségében, odaadásában és szeretetben megélt Istennek adott életében névadója, Árpád-házi Szent Margit volt a példaképe.

Vikária testvér – így maradt meg a Jézus Szíve Társasága tagjainak emlékezetében. A szó jelentése helynök, helyettes, ugyanis P. Bíró Ferenc SJ 1925-ben őt választotta az általa alapított női közösség vezetőjévé. Az alapító szándéka szerint a Jézus Szíve Népleányai Társaságának Vikária testvér haláláig, 1945-ig anyja, vezetője és irányítója volt.

Szülei várva várt gyermeke 1892. január 18-án, Árpád-házi Szent Margit napján született. Hivatásában az engesztelő magyar szentet példaképének tekintette. Margithoz hasonlóan már kiskorában Istennek ajánlotta az életét: a Sacré Coeur elemi iskolájának kápolnájában határozta el, hogy Istené lesz egészen. Kamaszkorában ugyan elbizonytalanodott elhatározásában, de újra és újra érezte Isten vonzását: „Lelkemben nagy ellentétek, különböző vágyak. (…) Az Úr Jézusé akartam lenni egészen, de lemondani sok mindenről nem tudtam.”

Kereste Isten közelségét; életét, jövőjét az Úrra bízta, de nem tudta függetleníteni magát környezetének hatása alól. Szülei ellenezték, hogy apácának menjen.

A bájos, kedves lányt udvarlók, barátok vették körül; jegyben járt egy fiúval – de mindvégig meggyőződése volt, hogy „Isten magának akarja”. Kérte Jézust, hogy segítsen megszabadulni a könnyelműen tett ígéret teljesítése alól, s hogy Isten küldjön valakit segítségére. Ekkor találkozott Bíró Ferenc jezsuitával, akire rábízta lelke és élete vezetését. Édesanyja miatt nem tudott zárdába menni, de vágyott a mélyebb elköteleződésre. Lelki atyja azzal vigasztalta, hogy a világban is lehet Istennek szentelt életet élni. Engedélyével Margit 1914-ben, 22 évesen szüzességi fogadalmat tett.

Továbbra is ugyanabban a környezetben élt, édesanyjával, s mivel magánfogadalmát titokban tartotta, házassági ajánlatokat is kapott. De lelki megpróbáltatásai ellenére hűséges maradt Választottjához, a szelíd és alázatos szívű Jézushoz.

1915-ben Bíró Ferenc SJ elindította A Szív újságot, melynek Margit is munkatársa lett. Ugyanez év december 8-án lelki atyja egy társaság alapításáról beszélt neki, melynek fő célja, hogy a néppel foglalkozzanak és terjesszék a Jézus Szíve-tiszteletet. Margit nyitott lélekkel imádkozott, Istenre bízva magát és a majdani társaságot. Bár nem ismerte a pontos tervet, a mikéntet, kimondta a maga igenjét: – Még aznap este bementem a templomba és lelkemet, testemet, életemet minden képességével együtt az Úr Jézus szentséges szívének és édes égi Anyánknak ajánlottam e célra. Minden gondolatom és minden vágyam most már csak ez volt: bárcsak én is tevékenyen részt vehetnék a munkában és tehetnék valamit az újonnan alapítandó Társaság érdekében. Imám tárgya volt: »Uram, segítsd meg atyát, hogy megtegye azt, amit Te akarsz általa megtenni. Könyörülj népeden, és add meg a lehetőséget a program megvalósítására!« – írta naplójában.

1916. február 16-án P. Bíró elküldte neki a társulat tervezetét; arra kérte, hogy olvassa el, imádkozzon és reflektáljon írásban. Azt is feltárta neki, hogy miért rá gondolt terve megvalósításában: a gyónásaiból megismert lélekben felfedezte a kegyelem működését, amely alkalmassá teheti Margit félénk, zárkózott természetét arra, hogy megdicsőülhessen benne Isten műve. „…Az én szívem fájdalommal kiizzadt gyöngyszeme, amelyet az Úr Jézus jó Szíve formált ki bennem – a Jézus Szíve Népleányainak Társasága. Fogadja el, igen kérem, ezt az én ajándékomat, tegye immár szintén szívébe, legyen annak haláláig anyja – nagy szeretettel az Úr Jézus szívében: öltsön magára tökéletes, szent, bensőséges anyai természetet az én gyöngyszemem iránt” – írja P. Bíró Ferenc SJ a Margitnak írt levelében, aki először megijedt, de aztán életét újra Jézusnak ajánlotta fel a születendő társaságért, kérve a kegyelmet a felmerülő akadályok elhárításához.

1920 júliusában Bíró Ferenc SJ nyolcnapos lelkigyakorlatot tartott lányoknak, mely után többen csatlakoztak a tervhez. 1921. január 1-jén megalakult a Jézus Szíve Népleányai Társasága: a Jótanács Anyja képe előtt tizenkét testvér esküvel kötelezte el magát az evangéliumi tanácsok megtartására. Margit eleinte nem lakott a közösséggel. Ám az alapító 1924-ben beválasztotta a kormányzó tanácsba, majd 1925-ben őt választották vikáriának, az alapító helyettesének. Margit eleinte tiltakozott, de Jézusért elvállalta a megbízatást.

Lafranco Margit két évtizeden át, haláláig vezette a Jézus Szíve Népleányai Társaságát. Anyai szeretettel viseltetett minden testvére és minden hozzáforduló iránt. 1938-ban ő ápolta az alapító atyát betegségében egészen a haláláig.

P. Bíró Ferenc SJ halála után Vikária testvér teljes erővel folytatta a munkát. Amíg az alapító élt, egészen a háttérben maradt, mint a Szűzanya Jézus szolgálata idején. De az atya halálát követően úgy volt jelen testvérei között, mint Mária az apostolokkal. „Mindenkit úgy szeretett, mintha az az egy volna a szíve közepében. Jó volt a közelében lenni” – írta egyik testvér a Margitról szóló visszaemlékezésében.

1945. január 3-án bombatalálat érte a házat, amelyben laktak. Súlyosan megsebesült, két napig szenvedett, január 5-én halt meg. Halálakor az őt körülvevő testvérek Margit kedvenc énekét, a Magnificatot énekelték: „Magasztalja lelkem az Urat…”

Születése 130. évfordulóján hálát adunk Lafranco Margit testvérünk életéért, akivel „nagy dolgokat művelt a hatalmas Isten”.

Vikária testvér, alapító atyánk és üdvözült testvéreink, könyörögjetek értettünk! Árpád-házi Szent Margit, könyörögj érettünk!

Forrás és fotó: Gergely Katalin SJC