Láttuk csillagát… Elkezdődött az ökumenikus imahét

0
1098
Ökumené és képzőművészet. A keresztények egységéért való ima a művészi élményben való találkozással egészült ki Kolozsváron. Fotó: Bodó Márta

Elkezdődött a keresztények egységéért tartott imahét. Mottója: “Láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt” (Mt 2,2). Az idei hét anyagát és istentiszteleti rendjét a Közel-Keleti egyházak Tanácsa állította össze. Az alkalomra összeállított imafüzet bevezetőjében írják: “Azzal bocsátjuk közre az anyagot, hogy amikor csak lehet, alkalmazzák a helyi viszonyokra. Vegyék figyelembe a helyi liturgikus és vallási gyakorlatot, a társadalmi és kulturális környezetet. Ideális esetben ökumenikus körben használják. Egyes helyeken már adottak az ökumenikus keretek az anyag feldolgozásához, másutt, reményeink szerint, az alkalmazás szükségessége fogja ösztönözni e keretek megteremtését.”

Kolozsváron a Györgyfalvi negyedi református templomban nemcsak a megszokott imaalkalommal, de ezúttal képzőművészeti kiállítással nyitották meg az imahetet. Vizi Zakariás katolikus plébános és Sebestyén Ákos lelkész és közösségeik jó szomszédi viszonyt ápolnak, amely kört ezúttal Felházi Lenke Zsuzsanna kántor és grafikus az Ars Sacra kiállításon megismert művészek meghívásával tágította. Huszonhárom képzőművész munkái díszítik a Fehér-galériaként is ismert közösségi terem falait.

Az ökumenikus imaalkalmon a házigazda, Sebestyén Ákos az imahét mottójából kiindulva arról beszélt, mi, keresztények mindannyian elindultunk a napkeleti bölcsek nyomán, mert “láttuk csillagát”. Minden keresztény hajlékban rátalálni Jézusra, ma mégis sokan panaszkodnak magukra hagyottságukra. Sok a magányos ember, nem is csak az idősek körében. A fiatalok arra panaszkodnak, nincs, akit igazán érdekelne a létük.

Bár soha ilyen közel nem laktak az emberek egymáshoz, hiszen egy tömbházban egyik padlója a másik plafonja, lelkileg mégis nagy távolság van az emberek közt. A lelkipásztor arra hívta fel a figyelmet: amennyire visszatalálunk Istenhez, annyira találunk majd vissza egymáshoz. “Egy hónapja éltük meg a csodát karácsonykor: velünk az Isten”. Ő nemcsak az ünnepen, hanem a hétköznapokban is kísérni akar, valóságosan velünk marad — fejezte le beszédét a házigazda lelkipásztor. A közös ima és ének után a közösségi teremben a kiállításmegnyitóval folytatódott az ünnepi alkalom.
Felházi Lenke, a szervező szintén az ökumenikus imahét mottójához kapcsolta mondanivalóját: “Mi, művészek örök adventben élünk”, jelentette ki, s tovább magyarázta ezt a lelkiállapotot: a művész várja az ihletet, keresi azt, és ez olykor gyötrelmes út. Ám a végén megszületik a mű, az alkotás, és benne felragog, rajta átsugárzik az isteni ihletettség.

Egyed Emese: Közel: Kelet
Az elpazarolt Édenekről,
elsüllyedt kincses szigetekről,
eltűnt gályákról, elveszített
soha-soha meg nem öregedő,
szép szerelmekről, ó borokról,
hány dalt írtunk a csillagokról.
Milyen fekete keserűség,
de jóvátehetetlen bűnök,
eltévelyedés énerdőben,
ordas vágyak, elgyávulások!
(Mikor zenéltél utoljára?
Mikor róttál csak őgy, egy verset?
egy jelt – egy választ, bizonyságot?
Megosztod-e az imádságod?)
Hiszed-e alvók ébredését,
békesziget emelkedését,
világtengerből, vágyvizekből,
képből
a lelki csönd
megszületését?

Az ökumenikus esten Egyed Emese erre az alkalomra írt verseit olvasta fel, e sorok szerzője pedig Cseh Katalin és az udmurt Tatiana Csernova Laczkó Vass Róbert fordította verseit mutatta be, zenével Kostyák Levente és Felházi Lenke gyönyörködtette a közönséget, Corelli Sarabandját és a Vietoris kódex egy lassú táncát játszva blockflötén és zongorán.

Egyed Emese: Jelek
Békítsd ki a képet s a - helyét
mosd le sok szörnyű tévedésünk
elmondanám szokatlansággal
ábrázolnám csöndre figyelve.
Békítsd ki a lelkes teremtmény
és az elvontság imaképét.
Életről szóljon szó és visszhang.
Gyűrűk illesztését
keressük.