Örökös szentségimádás az érseki kápolnában

0
1145

Gyulafehérváron az érseki kápolnában hagyományos módon január elsején örökös szentségimádással kezdődött az új év, a szentségimádási nap délután 6 órakor szentmisével ért véget, amelyet a központi papság közösen mutatott be Kovács Gergely érsek, Kerekes László segédpüspök, valamint a nyugalmazott érsek, Jakubinyi György részvételével adta, hírül a Gyulafehérvári Érsekség a közösségi médiában.

Az örökös szentségimádásnak hosszú hagyománya van a gyulafehérvári főegyházmegyében: az év minden napján reggeltől estig imádkoznak az Oltáriszentség előtt valamelyik templomban vagy kápolnában, olvasható dr. Kovács Gergely által jegyzett Az örökös szentségimádás sorrendje a gyulafehérvári főegyházmegyénkben című leírásban, amelynek végén két táblázatba foglalva az éves körforgást plébániák és dátum szerinti lebontásban is megtaláljuk – Zsebe Márta referens munkájának köszönhetően.

Az idézett dokumentumban olvashatjuk továbbá, hogy az Oltáriszentség “az egész keresztény élet forrása és csúcsa” (Lumen gentium 11), “az Eucharisztiában ugyanis benne van az Egyház minden lelki java” (Presbyterorum ordinis 5). Jézus Krisztus nemcsak a szentmise idejére jelenik meg a kenyér és bor színe alatt, hanem jelenvaló marad ebben a szentségben a szentmise után is. Éppen ezért az Oltáriszentség helye, a tabernákulum, a legszentebb tér a templomainkban és az Eucharisztia szentmisén kívüli tiszteletének, a szentségimádásnak, fölbecsülhetetlen értéke van az egyház életében.

A főegyházmegyei szentségimádás rendjére vonatkozóan Isten szolgája Márton Áron püspök 1939. december 20-án rendelkezett 8086-os számú, 16. körlevelében, amelyben így buzdítja a papokat: “Nagy haszonnal fog járni, ha T. Papjaim évenként többször szentbeszédeikben, különösen az Oltáregylet és más jámbor társulatok számára tartott előadásaikban meggyőző és vonzó módon kifejtik az örökös szentségimádás nagy jelentőségét és fontos célját.” – “Főespereseim szerető gonddal kísérjék figyelemmel kerületük szentségimádásait.” – “A szentségimádás megtartásáról minden plébános, rektor ecclesiae, a helyi plébános útján 8 napon belül tegyen jelentést főesperesének.”

Az örökös szentségimádási napok tartásának gyakorlata az évek hosszú során nagy lelki kincset jelentett, és a lelki megújulás forrása volt az egész egyházmegye számára. A hívek számának csökkenése miatt néhány templomban és kápolnában azonban az utóbbi években lehetetlenné vált az örökös szentségimádás megtartása, ugyanakkor új templomok és kápolnák épültek, ezzel új helyszínek adódtak. Ezeket szem előtt tartva a 2021/XI. érseki körlevélben Kovács Gergely érsek változásokat eszközölt egyes helyszínek vonatkozásában. A lényeg továbbra is a buzgó eucharisztikus lelkület, amellyel e szentségimádási lánccal körbeöleljük a főegyházmegyét.

A gyulafehérvári érseki kápolna évkezdő, január elsejei örökös szentségimádási napja délután 6 órakor szentmisével ért véget, amelyet a központi papság közösen mutatott be Kovács Gergely érsek, Kerekes László segédpüspök, valamint a nyugalmazott érsek, Jakubinyi György részvételével. Az örökös szentségimádást lezáró szentmisébe bekapcsolódtak az érseki hivatal munkatársai, valamint hívek.

Ma az efezusi zsinat által kimondott dogmát ünnepeljük, mondta homíliájában Kovács Gergely érsek, azt, hogy Mária nemcsak az ember Jézust szülte, hanem az Isten anyja is, hiszen Jézus egy személy, de két természet: Isten és ember.

Beszédét a béke ajándékáról való elmélkedéssel folytatta, mégpedig egy plébániai csoportnak a békével kapcsolatos hat gondolata nyomán. A béke egyik ellensége a fantáziálás: képzelgés helyett inkább beszéljük meg a gondokat. Továbbá ne várjunk a kiengesztelődéssel. A béke alapja a jó lelkiismeret. Aki haragot őrizget magában, békétlenné válik, s ez kisugárzik. Akiben béke van, még nehéz helyzetben is tovább tudja adni. A megszólás, rágalmazás, pletyka is megöli a békét. Gyermekeinket és magunkat is aktív béketeremtőkké kell nevelnünk, ez a passzív visszahúzódás ellentéte.

Bátorított, hogy legyünk a béke eszközei ebben az esztendőben. Teremtsünk békét magunkban és magunk körül, és kérjük a jó Istent, adja ránk áldását.

Befejezésként arra kért, hogy ma azon is gondolkozzunk el, mi mit tudunk, mit szeretnénk adni a másiknak a családban, a munkahelyen, a plébániaközösségben. Mi az, amivel én tudok hozzájárulni a közöshöz, a szinodális folyamat szellemében, amire a szentatya hívott meg.

Fotók: Vass Csongor, Veres Stelian