A keresztény elkötelezettség összekapcsol

0
280
December 18-a a nemzeti kisebbségek ünnepnapja Romániában.

A nemzeti kisebbségek ünnepnapját december 18-án tartják Romániában. Ennek főként szimbolikus jelentősége van a kisebbségek számára – mondja lapunknak Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa –, hiszen minden kisebbségnek megvan a maga nemzeti ünnepe. Ezt általános elismerési formaként lehet értékelni szemben az alkotmánnyal, ami viszont azt mondja ki, hogy Románia nemzetállam, és a szuverenitás letéteményese az etnikai értelemben vett román nép. Kiss Tamás szerint a vallási elköteleződés inkább összekapcsolja a románokat és a magyarokat.

Főként a magyar közösség, illetve a romák problémáival foglalkoznak a kisebbségkutató intézetben. Kiss Tamás a magyarokat érintő nagy trendekről elmondta, hogy a demográfiai fogyás egy alapvető trend, ami viszont nemcsak a magyar közösségre jellemző, hanem Romániában és Kelet-Európában általános jelenség. A másik általános trend a társadalmi marginalizáció, nőnek a társadalmi egyenlőtlenségek. A romániai magyarok ebben inkább a vesztes oldalon állnak, tájékoztat a szakember. Például a magyarok alulreprezentáltak a magasan képzettek között, illetve olyan régiókba koncentrálódnak, mint a Székelyföld vagy a Partium Nagyváradtól északra levő területei, amelyek gazdasági szempontból periférikusak. Ezen területek és a dinamikusan fejlődő régiók között egyre nő a különbség. A harmadik általános trend az etnikai párhuzamosodás: a magyarok egyre inkább egy kisebbségi intézményrendszeren belül élik a mindennapjaikat, és egyre kevesebb kontaktusuk van a román többséggel. Továbbá újra megerősödött a szociológus szerint a magyar elit politikai integrációja, ahol nincsen formális etnikai hatalommegosztás, de a magyar elitek informális politikai alku keretében részesülnek a végrehajtó hatalomból.

A romáknál más mechanizmusok termelik az egyenlőtlenségeket. A roma–nem roma viszonyt nevezhetjük akár etnikai kasztrendszernek, mondja Kiss Tamás, ahol merevek az etnikai határok. Ennek fő oka, hogy a többség kizárja a romákat bizonyos társadalmi terekből. Másrészt romának lenni egy státusjelzés, egy társadalmi stigma. Ezt sok esetben a romák is elfogadják, nem reflektáltan, hanem habituálisan: úgy viselkednek, ahogy egy romának „illik”. Ez a kasztrendszer kezd felbomlani, mert egyre több roma van, aki ezt nem fogadja el: egyrészt ideológiai okokból (teret nyer az antidiszkriminációs és emberi jogi diskurzus, ami egy egyenlőbb viszonyrendszert tekint normának), másrészt erodálódnak ennek a gazdasági alapjai is. Korábban a romákat alávetett szerepbe szocializálták, de ez már egyre kevésbé van így: sok roma külföldön dolgozik, ami nemcsak anyagi előrejutást jelent, hanem azt is, hogy a kasztrendszert egyre kevésbé fogadja el.

Bár első ránézésre úgy tűnik, hogy a vallási dimenzió tovább erősíti a román többség és a magyar kisebbség közötti törésvonalat, hiszen ha nominálisan nézzük, van egy ortodox többség a románoknál és egy protestáns–katolikus többség a magyaroknál, de nem szabad lebecsülni a hasonlóságokat, figyelmeztet a szociológus. Egy európai értékrendvizsgálat szerint Romániában mindenfajta mutató szerint magas a vallásosság szintje. Az erdélyi magyarok ebben a felmérésben a román többséghez hasonlítottak. Az istenhit konszenzuális, alig van egy-két százaléka az erdélyi magyar és a romániai népességnek, amelyik ateistának tartaná magát. A templomlátogatás gyakorisága is sokkal nagyobb, mint más, akár kelet-európai országokban. Szinte mindenki valamilyen felekezethez tartozik, ami más országokra nem jellemző.

Konzervatív értékrend jellemzi a romániaiakat: pl. a családdal kapcsolatos értékrendben a románok és a magyarok között nincs különbség. A szakértő szerint az értékrend azon dimenzióiban, amit a vallás határoz meg, sokkal jobban hasonlítanak az erdélyi magyarok a románokra, mint a magyarországi magyarokra. Miközben Európában a szekularizáció hatására a vallás egyre inkább kiszorul az élet különböző területeiről, addig Romániában egy deszekulariációs trend figyelhető meg 1989 óta, mondja Kiss Tamás. Olyan terekben és társadalmi dimenziókban, ahol korábban a kommunizmus alatt, de akár a kilencvenes, kétezres években nem volt vallásos tartalom, most megjelenik: pl. az oktatásban van vallásóra.

Annak ellenére, hogy van egy éles felekezeti különbség, és az etnikai, illetve felekezeti határok erősítik egymást, a keresztény elkötelezettség – és ehhez kapcsolódóan egy konzervatív értékrend – Romániában mégis inkább összekapcsolja, mintsem szétválasztja a magyarokat és a románokat, vallja Kiss Tamás.

Az írás megjelenik a Vasárnap 2021/51-es számában.