Adventi lelkinap a marosvásárhelyi Szent Család-plébánián

0
629

Közös utunk Isten és egymás felé – ezzel a mottóval tartottak adventi lelkinapot a marosvásárhelyi Szent Család-plébánián szombaton 10 és14 óra között. A lelkinap szentmisével kezdődött, amelyet élőben is követhettek az interneten mindazok, akik személyesen nem tudtak jelen lenni a templomban.

A lelkinapot Portik-Hegyi Kelemen főesperes vezette. Rövid bevezető után személyes ráhangolódásként mindenki a saját jelenlegi szellemi-lelki-fizikai „batyuját” leltározta fel, és ebből egy képet osztott meg a többiekkel.
A nap vezérfonalát a János evangéliumának tizenötödik fejezetéből vett igerész alkotta: „Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!” (Jn 15,15-17) Abból kiindulva, hogy kit nevezünk barátainknak, feltehetjük a kérdést: mondhatjuk-e magunkról azt, hogy Isten barátai vagyunk. Istennek melyik arcát látjuk inkább? Fontos, hogy ne csak a mindenható, hatalmas teremtőt lássuk, hanem az ő megszentelő szeretetét is, a közelségét, a barátságát. Tudunk-e úgy beszélni vele, mint a legközelebbi barátunkkal. A Szentírásban Ábrahámról olvashatjuk, hogy Isten barátja volt, mert ő úgy beszélt Istennel, mint ember a barátjával.

Ezt követően a lelkinap vezetője vetítettképes elmélkedést tartott az adventről. Arra buzdított, hogy úgy tekintsünk az adventi időre, mint Isten eljövetelére személyesen hozzánk. Ez Isten útja felénk, de ugyanakkor a mi utunk is Istenhez, egészen a találkozásig. Az advent elsősorban az imádság ideje. De van benne várakozás és készület, megtisztulás és megszentelődés, bűnbánat és öröm. És mindez egymásba fonódik, az örömben benne van a szolgálat: Mária az Istennel való egyesülés örömétől eltöltve azonnal elindul felkeresni és szolgálatára lenni Erzsébetnek. Fontos, hogy mindezek közt egységet tudjunk teremteni a saját életünkben is. Meg kell próbálnunk követni a nagy lelkiatyák tanácsát: először azt tegyük, ami szükséges, majd azt, ami hasznos, és csak végül azt, ami kellemes számunkra.

A közösen töltött időt csoportos munka követte a kapott impulzusok alapján. A kiscsoportos beszélgetések nagyon termékenynek bizonyultak: a meghitt közelségben olyan emberek is megnyíltak, akik eddig magányosan háttérbe vonulva vettek csak részt a közösség életében, és most először kapcsolódtak be személyes megosztásokkal a kiscsoportok egymást gazdagító körforgásába.
A lelkinapot szeretetvendégséggel zárták a plébánia közösségi termében.

Fotók: Remeteszegi Plébánia facebook-oldala