Ne féljünk mindent odaadni

Boldog Brenner Jánosra emlékeztek Szombathelyen

0
336
Fotók: Szombathelyi Egyházmegye

A Szombathelyi Egyházmegye december 11-én Boldog Brenner Jánosra emlékezett. Az egész napos programsorozat a székesegyházban délelőtt 10 órakor bemutatott szentmisével vette kezdetét, melynek szónoka és főcelebránsa Schönberger Jenő szatmári megyés püspök volt. A főpásztor áldozatvállalásra és a még buzgóbb, példamutatóbb keresztény életre ösztönözte a híveket – adta hírül a Szombathelyi Egyházmegye.

Schönberger Jenő prédikációjában kiemelte, Boldog Brenner János emléknapja bizonyos értelemben a „végek” találkozója is volt: a történelmi Magyarország legnyugatibb és legkeletibb része, Szombathely és Szatmár között. Ezt követően ráirányította a figyelmet az 1956-os eseményekre és azok következményeire, a megfélemlítésre és a terrorra, az ateista kommunista diktatúra embertelen cselekedeteire. Brenner János fiatal rábakedhelyi káplán is a kommunista gyűlölet célkeresztjébe került. Bár elmehetett volna szolgálati helyéről, ő mindvégig kitartott. A szónok rámutatott: „A szenvedés taktusa égeti a szívbe a szeretet ritmusát – írta Brenner naplójában. – Uram, adj nekem szívet, add, hogy a Te Szíved alakuljon ki bennem. Nem elég irtani hibáimat, fel is kell vennem a Te formádat. Elhatároztam Uram, hogy felveszem és bárhová hívsz, követlek. Ez azonban csakis a szenvedés tisztító tüzében lehetséges. Az ormokra fel! Ragadj Uram és adj erőt. Tudom, hogy a domboldalon igen sok és nagy kínok várnak, mert hiszen minél magasabbra tör egy lélek, minél nagyobbra hivatott, annál többet kell tisztulnia a szenvedésben. Nem számít. Uram, most már vágyom a szenvedést, mert szereteted mindent megér. Igaz, hogy csak világos perceimben gondolkodom így, és ez ritka, azért kérlek, hogy ezeknek az óhaját tekintsd, mint enyémet.” 

„Nagy szavak ezek, és könnyű kimondani békeidőben. De, hogy Brenner János számára, amit lelki naplójába írt, nemcsak ifjúkori fellángolás volt, vértanú halála rá a bizonyíték. 1957. december 15-ére virradóra valakik Zsida határában megölték a fiatal káplánt, kegyetlen és kíméletlen brutalitással, 32 késszúrással. És ez nem mintha nem lett volna elég, gyilkosai esztelen dühvel a torkát is megtaposták. Elképzelhetjük, mekkora döbbenet lett úrrá mindenkin, aki csak hallott az esetről. És ki ne hallott volna? – mutatott rá Schönerger Jenő, majd a boldog története kapcsán felvetette a kérdést – Be kell vallanom nektek, hogy egyre gyakrabban merül fel bennem a kérdés, vajon mi nem vagyunk-e felelősek azokért, akik ma ezeknek a gyilkosoknak a nyomdokain járnak, csak nem késekkel, hanem sokkal kifinomultabb módon, a média csatornáin keresztül álhírekkel és rágalmakkal, névtelen gyalázatos kommentálásokkal, internetes zaklatásokkal mintegy gyilkolnak? Vajon nem vagyunk mi is felelősek értük?” 

„Boldog Brenner János szívében is ilyen szeretet lakott, és ma is ugyanaz a szeretet tölti be, vagyis Isten, aki maga a szeretet. Ezért biztosan remélhetünk közbenjárásában, és nemcsak mi, akik tiszteljük őt, hanem azt kell mondanom, hogy még azok is remélhettek, akik megölték. Ezt jelenti kereszténynek lenni, ezt jelenti Krisztus nyomában járni, ezt jelenti egészen Hozzá hasonulni. […] Adja Isten, hogy legyen bátorságunk, ha kell az életünk megváltoztatása árán is az életszentségre törekedni. Ne féljünk mindent, de mindent odaadni, hiszen ezt jelenti az életszentségre törekedni, és ne féljünk ebben a törekvésünkben testvérekként egymást bátorítani. Isten azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön! Számunkra sem lehet ennél szebb kihívás és feladat, minthogy egész életünkkel az Ő üdvözítő tervét szolgáljuk.” – zárta gondolatait Schönberger Jenő megyés püspök.

Kép és szöveg: Szombathelyi Egyházmegye