Ignáci gyakorlatiasság a rendház udvarán

Teremtésvédelem az erdélyi segítő nővéreknél

0
671
Csibi László plébános az ágdarálóval segít Csillának

Megváltozott körülmények között élünk. Nagyanyánk tudta, hogy amije van, abból mi lesz, és ha már hasznavehetetlen, akkor mi a megoldás rá: tűzre, a háziállatok elé vagy trágyadombra kerül. Mára ezekből a lehetőségekből csak kevés portán találunk legalább egyet. Viszont új lehetőségek nyílhatnak meg előttünk. A megváltozott körülmények a valóságban élés lehetőségét kínálják a számunkra. Aki a valóságban él, az proaktív és konkrét. Vannak, akik hamarabb találkoztak a megváltozott körülményekkel, és mivel jókor voltak jó helyen, így megoldási lehetőségekre mintát is találtak, kaptak. Csillag Csilla segítőnővér a csíkszentdomokosi rendház komposztládájával nevezett be a II. Csíki Komposztáló-versenyre. Őt kérdeztük.

Ferenc pápa a Laudato si’ kezdetű enciklikájában nagyon szépen fogalmaz: „Mi magunk is föld vagyunk. Testünket a bolygó elemei alkotják, annak levegőjét lélegezzük be, annak vize éltet és frissít bennünket.” Amikor a földről, a vízről gondoskodunk, óvjuk, akkor emberközpontú szemléletet ápolunk. Magunkra és a jövő generációira is vigyázunk. A nagy egészben gondolkodni, akár ignáci szabadsággal, barátkozni az élet végességével és végtelen lehetőségeivel. A búzaszem elhal… százszoros is lehet a termés.

„Isten nemcsak a földet adta az embernek, akinek – amikor rendelkezik felette – figyelembe kell vennie az eredeti szándékot, hogy mire kapta ezt a vagyont, hanem magát az embert is Isten ajándékozta önmagának, és ezért tisztelnie kell azt a természeti és erkölcsi struktúrát, amellyel felruháztatott.” (II. János Pál pápa: Centesimus Annus)

Komposztok „szépségversenye”

A Határátlépők Egyesület és a Sasfészek Kézműves Udvar második alkalommal szervezi meg a csíki komposztálóversenyt, ezzel is népszerűsítve a komposztálást. Október 10. (a komposztálás napja) és november 28. között várják a beérkező nevezéseket, ezt követően november 29-én megkezdődik a verseny Csíkszék legszebb, leghasznosabb, legnagyobb, legkülönlegesebb lakossági komposztáló díjáért.

A regisztrációs űrlap kitöltésével és a komposztról készült kép beküldésével bárki indulhat az eseményen. Külön bátorítják iskolai osztályok, óvodai csoportok és más közösségek nevezését, közösségi komposztálók létrehozását. A jelentkezési űrlap ITT érhető el. A komposztálókról készült minimum 3 fotót a következő címre várják: hataratlepok@gmail.com. A nevezési időszakban beérkezett képek felkerülnek a Határátlépők Egyesület közösségi felületére, ahol a szavazók a képek kedvelésével december 12-ig szavazhatnak a nekik tetsző komposztálókra. A legtöbb szavazatot elért első három versenyző nyereményben részesül.

Hol és mikor találkoztál először a komposztálással?

Először Csobánkán (Magyarországon) találkoztam vele. Ott voltam jelölt a ’90-es évek végén. Ennek hagyománya ott sok évvel korábbra nyúlik vissza. Hatalmas a kert, sok levéllel, kerti hulladékkal, gyümölcs- és zöldséghéjjal. Ott természetes volt, hogy nem a háztartási szemétbe dobjuk ezeket, hanem az erre kialakított helyre. Nekem ez akkor fura volt, új, mert falusi környezetből érkezve, amit az állatok megettek, azt nekik adtuk, és így került később a trágyába. Mivel itt nem volt háziállat, ez a hulladék a kertben összegyűjtöttekkel a komposztba került. E folyamat során kapott szerves anyag a második, harmadik évben kikerült a veteményes ágyasokra, illetve a gyümölcsfák tövére. Ezt a gyakorlatot később Bécsben is láttam, amint kiderült, a Csobánkán élő nővérek is innen merítették az ötletet.

Bécsben, annak ellenére, hogy ott már szervezetten megoldható volt a zöldhulladék és konyhai hulladék sorsa, mégis fontosnak láttuk azok hasznosítását, helyben komposztálását. Itt a virágágyasokra került az elkészült komposzt. A falevelekkel és ágakkal takartuk a tél előtt. Enyhébb ott a tél, de az évelőket mégis ezzel óvtuk.

Később, amikor visszakerültem a domokosi közösségbe, akkor fontosnak találtam továbbvinni a komposztálás hagyományát. Majd Vásárhelyen is elkezdtem és éltettem ezt a gyakorlatot.

Mit, miért és hogyan csináltatok Bécsben 30 évvel ezelőtt? Dönthettetek, hogy elviszitek vagy komposztáljátok?

Volt egy természetessé vált rutinunk, hogy ha megtelt a komposztnak való edény, akkor le kellett vinnünk a negyedik emeletről, és amint kiürült, akkor aki ment vissza a konyhára, visszavitte. Ha nem ért fel az edény, akkor megtartottuk összegyűjtve az abba valót az érkezéséig. Soha nem tettük bele a másik szemetesbe, ami összegyűlt. Mindenkinek természetessé vált ez a folyamat.

Arra körültekintően figyeltünk, hogy ételmaradék, kenyér ne kerüljön bele, mert az erjeszteni kezdi a komposztot, és a nem kívánt látogatókat is odavonzaná: madarakat, macskákat, patkányokat.

Ugyancsak ott láttam, hogy ha sok lett a hulladék és leadtuk az erre kialakított telepre, akkor cserébe kaphattunk termőföldet. Lehetett vinni letört ágakat, leveleket, füvet. Ennek láttán az fogalmazódott meg bennem, hogy milyen jó lenne, ha itthon sem égetnénk fel a tarlót, a pityókakórót, az ősszel összegyűlt gazokat, amelyek füstje káros és veszélyes a környezetre. Igaz, hogy munkával jár, de hasznosítható. Itt kapott értelmet minden ehhez kapcsolódó folyamat a számomra.

Emellett ugyanolyan természetes volt az is, hogy szelektíven gyűjtöttük a szemetet. Nem egy kukánk volt, amelybe mindent belevegyítettünk, hanem külön volt helye a papírnak, a tejesdoboznak, az üvegnek, a műanyagnak. Ez adott egy rendszerességet és tudatosságot. Ezt a munkát az a látvány koronázta meg, amikor a város szélén nem szeméttelepet láttam, hanem egy hulladékfeldolgozó üzemet, ahol újrahasznosították a begyűjtött szelektív anyagokat.

Ha benézünk az erdélyi rendházaitok udvarára, akkor mit fogunk tapasztalni?

Ezt a tudatosságot és ezt a folyamatot megtaláljuk minden erdélyi rendházunk háztáján.

Már az alapképzésetekkel magatokba szívtátok ezeket a gyakorlatokat is, mint oly sok egyéb értékes gyakorlatias tudást, amelyre itthon oly nagy szükség van. Neked személyesen miért fontos a komposztálás?

Könnyebb így tárolni a hulladékot. Hasznot tudok húzni belőle. Ily módon haszonélvezője leszek a szemétnek. Termőföldem lesz. Meg persze egyedül is meg tudom oldani az udvaron, minden különösebb cécó nélkül. 

Olyan is volt már, hogy a plébános is segített az ágdarálójával a tavaszi metszés után ledarálni az ágakat, amelyek ugyancsak a komposztunkat gazdagítják. Példák vagyunk amúgy is a faluban. Milyen lenne, ha elégetném vagy kivinném a domboldalra? Képesek vagyunk az ezeknél jobb, okosabb, bölcsebb megoldásokat megkeresni.

Miért tartod fontosnak benevezni a csíki komposztálóversenyre, amelynek egyik lényeges célja inspirálni másokat is, és a természettel összhangban élni, munkálkodni?

Igen, motiválni. Meg egyesek biztatására (mosolyog).

Manapság ilyen trendi szavakkal dobálózunk: klímaválság, környezetvédelem, sztrájk, teremtésvédelem. Ezek hallatán mi lehet a keresztény ember elkötelezett válasza?

Nem csak a komposztálással merül ki a környezetünkre való figyelés. Már több találkozónknak, képzésünknek volt a témája Ferenc pápa forradalmi enciklikája, a Laudato si’. Műanyagmentes vásárlásra tértünk át. Készítettünk szatyrokat, régi függönyökből bevásárláshoz szütyőket. Az egyéni szint mellett közösségileg is figyelünk ezekre az alapviszonyulásokra.

Az ignáci hagyomány lehetőséget kínál az aktuális témákkal való imádkozásra például egy ökológiai témájú examennel.

Az imában rendeződhetnek a viszonyulásaim, mélyebb szinten kerülök kapcsolatba a valósággal.

Hogyan illeszkedik a csíki valóságba a ti komposztálós életmódotok? (Mi van azzal, ami nem komposztálható?)

Igyekszünk kerülni az ételpazarlást, de ha mégis adódna hulladék, amely nem komposztba való, akkor igyekszünk a jó szomszédi viszonyokat ebben is ápolni, mert ami nálunk fölösleg, az máshol jó szolgálatot tesz, pl. az állatoknak. A nagyobb csoportok esetén fordulhat elő ilyen, de együttműködéssel ez is megoldható helyi szinten. 

„Ma a világban olyan szeretetre van szükség, amely konkrét tettekben nyilvánul meg” – tanultuk mi hajdan Orbán László egyetemi lelkésztől Kolozsváron. Hogyan lehet konkrét kereszténynek, nőnek lenni a 21. századi Erdélyében?

Röviden: tudatosság, rendszeresség, együttmunkálkodás.

A jó kicsiben kezdődik el, ez belenövekedhet a nagy egészbe, vagy naggyá lehet. Lépésről lépésre haladni. Kitartással, rendszeresen, következetesen. Jó, amikor találkozik az én vágyam azzal, amit például egy civilszervezet képvisel, mint most a Határátlépők. Találkozások, együttműködések lendítenek tovább. Támogatni a jó kezdeményezéseket, ennek örülök, ebben örömmel vállalok némi szerepet.

Györgypál Enikő

Az írás megjelent a Vasárnap 2021/47-es számában.