Ünnep Nagyenyeden

0
649

Megszentelték a nagyenyedi katolikus temető új ravatalozókápolnáját, majd a plébániatemplomban Szent Erzsébet-búcsút tartottak november 19-én. Az eseményen jelen volt az Erdélyi Státus vezetősége, a gyulafehérvári érseki hivatal munkatársai, a gyulafehérvári kántoriskola és a papi szeminárium több tanára, Zsil-völgyi és környékbeli papok, akik Tamás József ny. segédpüspökkel koncelebráltak, a búcsús szónok Ágoston Ferenc segesvári plébános volt, a zenei szolgálatban közreműködött Schneider Arnold gyulafehérvári kántor és három gyulafehérvári kántoriskolás.

Nagyenyeden elkészült a régóta vágyott és szükséges ravatalozókápolna a katolikus temetőben, ezt a templom búcsúját megelőzően, november 19-én délután 4 órakor szentelte meg Tamás József nyugalmazott gyulafehérvári segédpüspök. Rövid beszédben a halottak tiszteletére emlékeztetett, amelybe beletartozik, hogy megszentelt földbe temetjük testüket, imádkozunk értük — a végtisztesség adásának méltó helye ez a kápolna.

A rövid szertartás végén Szász János plébános megköszönte a nagyenyediek kezdeményezőkészségét és kitartó munkáját, amivel a kápolna elkészültéhez hozzájárultak, kiemelve a tervező és a szertartáson jelen levő Sorin Cislariu nevét, valamint a Kelemen testvérek, Csaba és Zsolt buzgalmát. Ezt követően mindenkit meghívott a plébániatemplom búcsúünnepére.

A nagyenyedi plébános, Szász János korábban másfél évtizedig Caritas-igazgatóként azon fáradozott, hogy a cselekvő szeretet egybázmegye szerte megvalósuljon. Ezen fáradozása közben Árpád-házi Szent Erzsébet életpéldája mélyen megérintette, ezt jól mutatja az ünnepére hívó, életcélját jól összefoglaló plakát is. Buzgó Erzsébet-tisztelete sok paptestvérét odavonzotta az ünnepre, amelyen a megyei és városi elöljárók, valamint a Bethlen-kollégium igazgatónője is jelen volt. Tamás József ny. püspök bevezetőjében a nagyenyedi hívek mindenkori elkötelezettségét emelte ki: ők adták össze a pénzt a templomtoronyra.

A nagyenyedi katolikus pasztorációt a minorita szerzetesekre bízták, így érkezett Enyedre Jánosi Mór 1727. február 19-én Orbai János akkori kolozsvári minorita házfőnök kíséretében, majd
1745-ben Bíró Gáspár házfőnök, Boroszlai Mózes és Abos Lukács hozzákezdett a mai templom építéséhez. A 41 méter hosszú és 15 méter széles, barokk stílusban épített templom 12 évig épült, 1757-ban szentelték fel Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére.

1849-ben leégett a rendház fedele, a templom is majdnem elpusztult, 1853-ban sikerült renováltatni, a padok Schneider Katalin adományából készültek, és 1896-ban Kowrig Tivadar nagyenyedi katolikus hívő anyagi támogatásával épült meg a torony. A templom orgonája Kolonits István orgonaépítő első erdélyi munkája. 

Az ünnep szónoka, Ágoston Ferenc segesvári plébános kérdéssel kezdte beszédét: Egy szinte 800 éves szent mondhat-e nekünk újat? Vagy le kell porolni? Majd Az ég tartja a földet gondolatra, egy Erzsébetnek tulajdonított látomás nyomán született mondásra építette mondandóját, kiemelve különleges hitét, amellyel többek között Jézust tudta látni és láttatni a leprásban, a szegényben.

Arra is figyelmeztetett, milyen könnyen beszélünk a szeretet cselekedeteiről, de valójában milyen nehéz azokat hitelesen, életformaként gyakorolni.

Végül Szász János plébános a köszönetnyilvánítások után útravalóként megfogalmazta saját hitvallását, amit Szent Erzsébettől tanult, jelesül azt, hogy a szegények a mi igazi kincseink.

Fotó: Bodó Márta