Kettős jubileumot ünnepelt a BBTE Római Katolikus Teológia Kara

Közelebb hozni a teológiát – nemzetközi szimpózium

0
747
Ballagás a teológia karon. Illusztráció

„A teológia kar jelenléte az egyetemi szférában a hittudomány szolgálata, a szent tudomány szolgálata, ugyanakkor egyidőben egyházszolgálat is” – fogalmazott Vik János, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Karának dékánja a kar kettős jubileuma alkalmából szervezett nemzetközi szimpóziumon. November 12. és 13. között Közelebb hozni a teológiát címmel neves előadók tartalmas előadásaival ünnepelte a teológia kar az intézmény 25 éves fennállását és a BBTE intézményi elődje, a kolozsvári Jezsuita Akadémia 440 évvel ezelőtti alapítását. Bár több hónapnyi rákészülés és szervezés előzte meg a konferenciát, a járványhelyzet végül az online térbe szorította a résztvevőket, így a személyes találkozás, az ünnepélyes szentmise és ünnepi fogadás helyett a képernyőn keresztül történő közös „együttlét” teremtette meg az emlékezés és a jövőbe tekintés közegét. Akik előzetesen regisztráltak az eseményre, a Zoom felületén keresztül kapcsolódhattak be a konferenciába, ahol angol, román és magyar szinkrontolmácsok segítették a könnyebb megértést, ugyanakkor a kar Facebook-oldalán a nagyközönség is élőben követhette az előadások közvetítését. A három részben közvetített konferenciát ITT, ITT és ITT nézhetik vissza.

A szimpóziumot megelőző 25 napban, október 18-tól november 11-ig a teológia kar a Romkat hírportálunkkal együttműködésben minden nap egy teológusévfolyam egy-egy tagjával készült interjú során idéztük fel az elmúlt 25 évet, illetve arra kerestük a választ, hogy mit jelent kereszténynek lenni a 21. században. 2007-től a papi szolgálatra készülő teológushallgatók is a BBTE keretei között végzik egyetemi tanulmányaikat Gyulafehérváron. Ők is bekapcsolódtak az emlékezésbe, így október 29. után naponta két interjú segítette a múltidézést, illetve a jövőre tekintést.

A november 12. és 13. között megtartott jubileumi rendezvényen részt vett Miguel Maury Buendía bukaresti apostoli nuncius, Kovács Gergely gyulafehérvári érsek, Böcskei László nagyváradi, Schönberger Jenő szatmári és Német László SVD nagybecskereki megyés püspök, Kerekes László gyulafehérvári segédpüspök, a teológia kar tanárai, egykori és jelenlegi diákjai, doktoranduszai. A nyitónapon, pénteken a köszöntőbeszédeket követően díszelőadást tartott Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, illetve Daniel David, a BBTE rektora. Szombat délelőtt négy előadást követhettek az érdeklődők, majd délután a jubileumi ünnepség keretében a doktoranduszok számára szervezett konferenciát Tamási Zsolt iskolaigazgató előadása nyitotta meg.

Köszöntőbeszédek

Daniel David, a BBTE rektora köszöntőjében november 12-én, pénteken üdvözölte a résztvevőket és a szimpózium témáját, kiemelve, hogy a teológia választ ad a mai társadalom és az emberek elvárásaira, igényeire, illetve kitért a földrészen egyedülálló sokszínűségre az egyetemen működő négy teológia kar szoros együttműködését taglalva. Elmondta, hogy bár manapság sok egyetem STEM típusú, vagyis a Science, Technology, Engineering és Mathematics angol kifejezésekből származó mozaikszó alapján a természettudomány, technológia, mérnöki tudomány és matematika köré épülnek, a BBTE mégis inkább STEAM típusú egyetemként tekint magára, ahol az előzőek kiegészülnek az Art, vagyis a művészet területével, amelybe a teológia is betagolódik.

Kovács Gergely érsek, a Gyulafehérvári Főegyházmegye főpásztora köszöntőjében háláját és köszönetét fejezte ki a gondviselő Istennek a teológia kar meglétéért, kiemelve, hogy az elmúlt 25 évet a 440 éves periódus részeként kell szemlélni. Elmondta, hogy büszkék lehetünk arra, hogy az ország legnagyobb és legrégebbi akadémiai hagyománnyal rendelkező egyetemének alapköve egy egyházi nagykollégium. Ugyanakkor a jövőre irányította a figyelmet és két reményének adott hangot. Egyrészt kifejezte azon reményét, hogy a teológia kar folyamatosan meg tudjon újulni és hogy a teológia tudományos szinten való oktatása és művelése hatékonyan és érezhetően megjelenjen a társadalomban, a közéletben. Másfelől a Batthyáneum és a Marianum példáját felidézve kifejezte, hogy értetlenül áll azelőtt, hogy bár a katolikus egyház évszázadokon át kivette részét a színvonalas tudományos életből, addig napjainkban tudatosan megfosztják ennek lehetőségétől.

Miguel Maury Buendía pápai nuncius, a Vatikán romániai nagykövete köszöntőjében kiemelte azt a fontos oktatói missziót, amelyet a Római Katolikus Teológiai Kar ebben a negyedszázadban végzett számos hallgató javára, akik ma különböző vallási és szociális oktatási területeken tevékenykednek Romániában és külföldön. Hangsúlyozta az egyetem különleges jellegét, amely a kultúra és a hit találkozóhelye, ahol a különböző felekezetek és vallási rítusok harmonikusan élnek együtt, és ahol a teológiai tanulmányok és kutatások szorgalmas végzése során csendben megvalósítják a „közösség és testvériség szimfóniáját”. Befejezésül köszönetet mondott a teológiai kar vezetőségének és oktatóinak, valamint az egész akadémiai családnak a fiatalok érdekében odaadóan végzett fontos munkáért.

Soós Anna rektorhelyettes a BBTE magyar tagozata nevében köszöntötte a résztvevőket. A 25 éves évforduló kapcsán „eljátszott” a huszonötös szám különböző jelentéseivel. Mivel az ő szakterülete a matematika, ezért előbb matematikai érdekességeket emelt ki a huszonötös számmal kapcsolatban (pl. az öt négyzete, az első öt páratlan szám összege…), majd a huszonöt Bibliában való előfordulásaira adott példákat, amiket ekként összegzett: „Úgy tűnik tehát, hogy a Bibliában a 25 a kezdet vagy az új kezdet, a megújulás, esetleg a szolgálat kezdetének a száma”. Kiemelte, hogy ennek a szimbolikus jelentésnek üzenete van az ünneplő közösség számára is, hiszen maga a járvány is megújulásra kényszerítette az oktatást, de a visszatéréskor, a járvány lezárulásakor is újra kell majd gondolni a szemtől szembeni oktatás mikéntjét, módszereit, előnyeit és hátrányait is. A BBTE-en, és ezen belül a teológia karon is szolgálatot végeznek, fogalmazott a rektorhelyettes: „Ez a szolgálat az idők jeleire való folyamatos figyelmet és a megújulás lelkületének követését teszi szükségessé”.

Puskás Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja köszöntőjében a budapesti és a kolozsvári teológia karokat összekötő szálakra irányította a figyelmet. Elsőként Pázmány Péter személyét hozta fel példaként, aki a kolozsvári Jezsuita Akadémia növendékeként katolizált 1583-ban, és aki megalapította a dékán által képviselt kar jogelődjőt, illetve akiről a nevét kapta az egyeteme. A két kar közötti együttműködés példáinak bemutatásán túl kiemelte, hogy a közös küldetés is összeköti az intézményeket: a teológia és a teológus mindig időszerű hivatása. „Az Igazságnak, személyes életünk és a létezés végső, átfogó értelmének a szenvedélyes keresésére, a Krisztusban megtalált Igazság örömére, mind mélyebb megértésére és örömteli átadására hívjuk hallgatóinkat és minden jószándékú embert.”

Vízi Elemér SJ, a jezsuita rend magyar rendtartományának provinciálisa köszöntőjében a jezsuita rend alapítója, Szent Ignác megtérésének 500. évfordulóját és szentté avatásának 400. évfordulóját is felidézte. Ugyanakkor emlékeztetett, hogy „az évfordulók ünneplése elsősorban nem a múltról, hanem a jelenről és a jövőről szól. Lehetőség a megújulásra, hogy számot vessünk életünkkel, és újra Krisztust helyezzük a középpontba, tőle új gondolkodást és cselekvési mintákat sajátítsunk el.” Elmondta, hogy a mai fiatalok egy olyan új világ és antropológiai átalakulás főszereplői, amely új történelmi korszakot nyit az emberiség előtt korunk digitális kultúráján keresztül. Azt kívánta, hogy az ünneplő intézmény „az oktatásban és nevelésben ne csak okosabb, de bölcsebb embereket, Istenre és a világra egyaránt tekintő, a teológiai ismeretekben elmélyült és a világot ellenőrzött tudással megismerő embereket tudjon formálni az örömhír szolgálatára.”

Péntek a díszelőadások napja volt

Erdő Péter bíboris, prímás, esztergom-budapesti érsek a köszöntőket követő díszelőadását A teológia karok szerepe és jövője a 21. századi egyetemek világában címmel tartotta meg. A téma szempontjából különösen is érdekes, hogy az előadás egy olyan egyetemen kerül bemutatásra, mondta a bíboros, ahol számos teológia kar működik állami intézmény keretében: ez a helyzet nem egy nyugati régió mintáját követi, hanem sajátos vonások jellemzik, amit akár délkelet-európai modellnek is nevezhetnénk. Értekezésében átfogó képet nyújtott a katolikus teológiai oktatás történetéről, a teológiai fakultások, hittudományi intézetek kialakulásáról, továbbá a különböző felekezetű hittudományi karokról. Előadása összegzéseként a bíboros kifejtette, hogy „mindent meg kell tennünk teológiai fakultásaink tudományos színvonalának megőrzéséért és emeléséért, mégpedig lehetőség szerint korunk tudományeszményének megfelelő módon. (…) Ma a természettudomány hatására annál nagyobb tudósnak tekintenek valakit, minél több és minél nagyobb újdonságot produkált az igazolt ismeretek körében. A katolikus teológiában azonban a Jézus Krisztus személyéhez és tanításához való viszony, az egyház tanítóhivatalának és hagyományának hűséges és kreatív feldolgozása jelentik az alapvető szempontokat.” Adja Isten, fogalmazott Erdő Péter bíboros, hogy a BBTE továbbra is méltó helyet adjon a teológiának, ezzel is elősegítve a különböző tudományok közti párbeszédet, a kultúrák találkozását, a népek őszinte alkotó együttműködését.

Daniel David, a BBTE rektora román nyelven megtartott díszelőadásában arra a kérdésre kereste a választ, hogy Szüksége van a modern egyetemnek egy humántudományi platformra? Ahhoz, hogy erre válaszolni lehessen, először is meg kell válaszolni, hogy mit értünk humanizmuson, mondta a rektor. A humanista három ismérvét különböztette meg előadásában: 1. a közjó előmozdításáért, a közösség javáért végzett munkát feltételez; 2. intellektuális felkészültséget igényel, amit racionalitás, kreativitás, reflexív és autoreflexív magatartás jellemez; 3. az embert és az értékeit helyezi a középpontba. Daniel David előadásában a mai egyetem három küldetését jelölte meg az oktatásban, a kutatásban, illetve a társadalommal való kapcsolatban. Meglátása szerint ha egy egyetem humántudományi platformot szeretne, akkor nem elég az önmagában vett szakmaiság, fontos, hogy jó állampolgárokat is neveljen, ami egyben feltételezi a humanizmus leírásánál használt három feltételt. A BBTE olyan opcionális kurzusokat indított, amelyek ezt segítik. A rektor kifejtette, hogy a munkaerőpiac számára „hasznos tudással” szemben meg kell védeni a humántudományi területeket.

Szombati előadások

Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára a szombati nap első előadását A jezsuita vezetésű Collegium Germanicum et Hungaricum növendékei a 17. századi Magyar Királyságból címmel tartotta meg. A címben megnevezett intézmény növendékei révén meghatározta a Magyar Királyságnak az egyházi, teológiai megújulását. Az MKPK titkára előadásában, miután röviden ismertette a kollégium alapítását és történetét, sorra vette a neves római kollégium erdélyi és partiumi kötődésű növendékeit, akik 1601 és 1700 között tanultak a Collegium Germanicum et Hungaricumban. Az összesített táblázatból származó adatok a személyek neve mellett rögzítették az egyházmegyét, ahonnan a diák érkezett, hogy milyen családból származott az illető, hogy ki volt az az egyházi személy, aki beajánlotta, hogy mennyi ideig tanult az intézményben, illetve hogy végül milyen karriert futott be. Volt közöttük, aki egészen a püspökségig vitte. Ilyen „lineáris életút” volt – ahogy az előadó fogalmazott – Ilyés András József életútja, aki Erdélyből, Csíkból származott és az esztergomi érsek ajánlásával 1663 és 1668 között volt a tanintézményben, később pedig erdélyi püspök lett.

Gábor Csilla egyetemi tanár Bölcsészet és teológia között: hagyományok, távlatok és egy esettanulmány címmel tartotta meg előadását, amelyet egy személyes történettel indított. Amikor 1990-ben felvételizett a teológia levelező tagozatára, amit méltán tekinthetünk a mai kar didaktikai része intézményi elődjének, Hajdu Gyula rektor – „mindenki Gyuszi bácsija” – megkérdezte, hogy miért akar teológiát tanulni, hisz van egyetemi végzettsége és állása. Két oka volt erre, mondta, egyrészt hívő emberként a kiskatekizmus színvonalán és az összeszedett olvasmányain túl szeretett volna minél többet megtudni rendszeres tálalásban arról az Istenről, aki szíven találta. Másrészt reménybeli irodalomtörténészként mint segédtudományra volt szüksége a teológiára. A szakrális és az esztétikai szerves összetartozását tárgyalta előadásában. A teológia és a bölcsészet metszéspontjából vett három hívószó köré építette gondolatmenetét: szépség, szentség, poézis.

Marton József emeritus egyetemi tanár, akinek fontos szerepe volt a kar létrejöttében is, előadása bevezetőjében megadta az egész előadás alapgondolatát, miszerint Márton Áron „született pedagógus volt, nagy pedagógiai érzékkel rendelkezett, bár ezzel a képességével sohasem hivalkodott”. Az 1948-as kultusztörvény nehéz helyzetbe hozta a romániai római katolikus teológiai képzést, mivel csak egyetlen papneveldét engedélyezett, a gyulafehérvárit leszámítva felszámolták a többi teológiai intézményt. A püspökök és a titkos ordináriusok letartóztatását követően a „közös teológia” az állami szervek bábintézetévé vált, az úgynevezett „szovrom teológiát” Márton Áron börténévei alatt az állami szervek támogatták. Amikor 1955-ben Márton Áron visszatért püspöki rezidenciájára, új tanári kart verbuvált, és bár megszűnt az állami „védettség”, az intézet újra benépesedett. 1968-ban Márton Áron a Hittudományi Főiskola tanulmányi rendjét a második vatikáni zsinat szellemében újraszervezte, s bár maga a zsinaton nem vehetett részt, annak okmányait, szellemét ő maga is kifejtette a papnövendékek előtt. Márton Áron püspök kiváló teológiai tanár volt, 1974-ig, súlyos betegségének beálltáig tanította a kispapokat, mondta el előadásában Marton József professzor.

Zamfir Korinna egyetemi tanár előadásában a korai egyház szolgálatait vizsgálta a szentírástudomány tükrében, alapul véve az 1Kor 12,5 verset, miszerint „a szolgálatok sokfélék, de az Úr ugyanaz”. Előadásában kitért a szolgálatok alakulására két jelentős egyháztani modell, a Krisztus teste, illetve az Isten háznépe metaforák függvényében. Továbbá a nők szolgálatát külön tárgyalta. Rámutatott, hogy a szolgálatok alakulása egy fokozatos intézményesülés irányába mutat: a korai egyházban, az első század közepén számos karizmatikus, hivatalos megbízásból fakadó vagy személyes jellegű szolgálat alakult ki, az első század végére azonban egyre inkább háttérbe szorultak a karizmatikus szolgálatok és fokozódott az egyes hivatalok szakosodása a tanításra és a közösség vezetésére. A nők idővel fokozatosan kirekesztődtek a tanításból, így Zamfir Korinna elmondta, hogy ha a második vatikáni zsinat nem értékelte volna fel a megkereszteltek egyetemes papságát és karizmáit, ő maga sem tarthatott volna előadást. Előadása végén elmondta, hogy a „Ferenc pápa által meghirdetett szinódusi folyamat jó alkalom lehet továbbgondolni a szolgálatok kérdését”.

Tamási Zsolt, a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója előadása vezette fel szombaton, november 13-án délután a doktoranduszok számára meghirdetett nemzetközi konferenciát. Az Egyházi iskolák és felekezeti oktatás az erdélyi római katolikus egyházmegyében című előadásában az 1913-as zsinati döntések előzményeit és a két világháború között megváltozott helyzetet mutatta be az 1848-as zsinati és a vegyes Státus gyűlési munkálatok, az 1869-es papi gyűlés, Gr. Mailáth Gusztáv Károly megyés püspök körlevelei, az 1913-as egyházmegyei zsinat 16. számú melléklete (ami átvette a korábbi püspöki rendelet és szokásjog helyét), illetve az impériumváltás után a püspöki körlevelek és Gyárfás Elemér, a Státus igazgatótanácsi tagja, majd világi elnöke munkásságán keresztül. A felekezeti, egyházi oktatás tematikában a vizsgált korszakban a hangsúlyok változásai mellett az erdélyi római katolikus egyházmegyében folyamatosan kimutatható a törekvés a felekezeti oktatás fenntartására.

Az iskolaigazgató előadását követően a doktoranduszok két szekcióban 19 előadást tartottak. Csiszár Klára habilitált egyetemi adjunktus a doktoranduszkonferencia lezárásakor elmondta, hogy az előadások kézirataiból konferenciakötetet terveznek megjelentetni.

A szombat délelőtti előadások végén Vik János dékán köszönetet mondott a résztvevőknek, amiért jelenlétükkel kifejezték, hogy a teológia kar múltját, jelenét és jövőjét is szívükön viselik. Ugyanakkor háláját fejezte ki mindazoknak, akik részt vállaltak a teológia kar létrehozásában, működtetésében, azoknak, akik az évek során részévé váltak a kar életének, akár tanárként, akár diákként, támogatóként vagy partnerintézmény tagjaként. Az idő mindent megszépít, idézte a népi bölcsességet, majd rámutatott arra az érett attitűdre, amely ebből a két és fél évtizedes történetből képes megragadni és életben tartani mindazt, ami érték, s elengedni azt, ami tökéletlenség.