Hegedűs Rita Diána: legyünk nyitottak minden helyzetre, minden személyre

Közelebb hozni a teológiát: 25 év, 25 évfolyam

0
537
Hegedűs Rita Diána a 25. évfolyam tagja a teológia karon

A huszonötödik évfolyam tagjaként 2020-ben kezdte az alapképzést a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Karán Hegedűs Rita Diána, jelenleg másodéves hallgató. Magyarországon, Szolnokon született. Még általános iskolás korában költöztek édesanyjával Romániába, így már itt érettségizett. A családja, bár katolikusok voltak, a szülei mégsem gyakorolták a hitüket. Számára a hit és az Istennel való kapcsolat a dédmamájától ered, aki ragaszkodott hozzá hitgyakorló katolikusként, hogy vallásoktatásban részesítsék, illetve igyekezett átadni azt a hittel teli neveltetést, amelyet ő is kapott. Így többek között neki köszönhetően a hit végigkísérte a gyermekkorát. Már a középiskola alatt élt benne a tudat, amely egyre jobban kikristályosodott, hogy teológiát szeretne tanulni, így 2020-ban beiratkozott a teológia karra.

Évfolyama a kar történetében a 25. évfolyam, így sorozatunk most a végéhez ér, de hogy az élet a teológia karon is megy tovább, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy 2021 őszén már a 26. évfolyam indult el a tanulás és a fejlődés útján. Még sok 25 évet, Római Katolikus Teológia Kar!

Mit adott számodra a teológia?

A teológia fontos helyet foglal el az életemben. Bár a világjárvány alatt csöppentem az elsőévbe, a kar mégis melegséggel fogadott, alkalmazkodott a helyzethez. A vírus ellenére érezhető volt a tavaly is, és ebben a tanévben is a közelség, a barátságos légkör, illetve az összetartás. Az elmúlt évben talán azt tanultam meg a legjobban, hogy mennyire fontos szereppel bír a közösség ereje, és mennyire jó érzés sokszor elmesélni azt, ami éppen nyomja a lelkünket egy olyan személynek, aki hasonló helyzetben van. Továbbá megtanított a feltétel nélküli nyíltságra. Azt éreztem már a tavaly, hogy nincsenek tabuk, nincsenek korlátok. Bárkihez fordultam segítségért, mindig barátságosak, segítőkészek, illetve mosolygósak voltak.

Kettős évfordulót ünnepel idén a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Kara. Az egyetem 440 évvel ezelőtt alapított intézményi elődjére, a kolozsvári jezsuita akadémiára tekint vissza, illetve a kar fennállásának 25. évfordulóját ünnepli. Ebből az alkalomból november 12–13. között Közelebb hozni a teológiát címmel nemzetközi jubileumi szimpóziumot szervez a kar, az elmúlt 25 évet pedig a 25 évfolyam diákjaival készült interjúkkal idézzük fel.

Az említett nyíltságot a teológia egyik kulcsfontosságú összetevőjeként nevezném meg, mivel a mindennapok részét képezi mind az oktatásban a tanárok felől, mind a diákokban. Ez megmutatkozik a problémamegoldásban, az egymással való törődésben és a közvetlen kapcsolatok kialakulásában egyaránt. Talán arra a kérdésre, hogy mit adott nekem a teológia azt válaszolnám, hogy nyíltnak lenni minden helyzetre, személyre. Úgy gondolom, hogy Ferenc pápa törekvése, miszerint nem az „én”-ben – saját érdekeinket nézve –, hanem a „mi”-ben kell gondolkodunk, nálunk megvalósul, ezáltal pedig hozzájárulunk egy nyitott egyház létrejöttéhez.

Mit jelent 2021-ben kereszténynek lenni?

A kereszténység, tudjuk, hogy nemcsak azzal jár, hogy vasárnap szentmisére megyünk, részt veszünk a kötelező ünnepeken, illetve szentgyónáson. Így napjainkban a kereszténység nem egy sablonos tevékenység, hanem buzdító, szeretettel teli erő kell legyen. Úgy gondolom, hogy jelenleg nem annak van itt az ideje, hogy várakozzunk és csak szavakkal mutassuk meg hitünket. A cselekvés, illetve a feltétel nélküli nyitottság ideje van. Így ha valaki ma keresztény, az nem csupán misére jár, szentgyónást végez, hanem tesz az egyházközségéért, illetve életformája lesz, hiszen a cselekedetek által tudunk eljutni a legtöbb emberhez. A járvány, ami napjainkban pusztít, fölhívja a figyelmünket arra, hogy itt az ideje cselekvőnek lenni; ne vegetáljunk tovább, semmilyen gátló tényező hatására sem. A kereszténységet napjainkban úgy látom, mint egy élettel teli erőt, amely motivációt ad a mindennapokban, átsegít életünk viharain, illetve felszólít az egymással való kapcsolatok ápolására, építésére. Számomra egy olyan erő, ami hidat épít és megtanít az árral szemben úszni, így segítve megtartani az ember személyiségét, gátolva a világból érkező negatív ráhatásoktól. Továbbá mankóként segít tisztán látni, hogy ne engedjünk a manipulációnak és a megfelelésnek.

Milyen útravalót adnál a teológia elkövetkező nemzedékeinek?

Úgy gondolom, hogy egy szóban össze lehetne foglalni az útravalómat, ami nem más, mint a bizalom. Bízzon az elkövetkezendő összes nemzedék Istenben. Rengeteg olyan élethelyzettel találkozunk a mindennapokban, amikor kétségbeesünk és eluralkodik rajtunk a félelem. Az Istenbe vetett bizalom az, ami minden egyes helyzetben át tud minket segíteni életünk viharain, és ami bevilágítja a boldog napjainkat. Amikor bízunk Isten gondviselő szeretetében és ráhagyatkozunk, megszűnik a félelem és harmónia uralkodik a lelkünkben. Ebből kifolyólag azt tanácsolnám, hogy soha ne essenek kétségbe, ha valami esetleg nem jól sikerül, vagy úgy érzik, hogy nem képesek egy adott dologra. Ne felejtsük el, hogy mindannyian részesei vagyunk Isten tervének, így pont ott vagyunk, ahol lennünk kell! Emlékezzünk rá, hogy okkal vagyunk ott, és ha nehéznek is tűnik néhány pillanat, Isten, a belé vetett hitünk erőt fog hozzá adni!