Tóth Krisztián: megnyugtató látni, amikor valaki szülőföldjén tudja kamatoztatni tudását

Közelebb hozni a teológiát: 25 év, 25 évfolyam

0
805
Tóth Krisztián a huszadik évfolyam tagja volt a teológia karon

A huszadik évfolyam tagjaként 2015 és 2018 között járt alapképzésre a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Karára Tóth Krisztián. A didaktikai teológia alapképzési szakot követően 2018 és 2020 között a pasztorális tanácsadás mesterképzési szakot is elvégezte. Emellett a Történelem és Filozófia Karon alapképzésen levéltártan szakon tanult, illetve mesterin a kulturális örökség kutatása és hasznosítása szakot is elvégezte. A mesteri képzés befejezése után nem volt kérdés számára, hogy szeretné-e folytatni az egyetemi képzést a doktorátusi tanulmányok révén. Így jelentkeztem 2020 őszén a vallás, kultúra, társadalom katolikus doktori iskolába, ahol Holló László tanár úr vezetése mellett készíti doktori disszertációját az Erdélyi Római Katolikus Státus 1873–1948 közti autonómiájával kapcsolatos tematikában.

Mit adott számodra a teológia?

Először is kulcsszavakban szeretném röviden összefoglalni, hogy mit kaptam a teológiától: fogódzókat, válaszokat, lehetőségeket, szakmai kapcsolatokat, megtartó közösséget és természetesen nem utolsósorban barátokat. A kulcsszavak két jól elkülöníthető csoportba sorolhatóak. Egyesek azon részei a teológiának, amelyek az intézményes részhez tartoznak, a másik fele pedig az emberi kapcsolatokhoz illeszthető.

Kettős évfordulót ünnepel idén a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Kara. Az egyetem 440 évvel ezelőtt alapított intézményi elődjére, a kolozsvári jezsuita akadémiára tekint vissza, illetve a kar fennállásának 25. évfordulóját ünnepli. Ebből az alkalomból november 12–13. között Közelebb hozni a teológiát címmel nemzetközi jubileumi szimpóziumot szervez a kar, az elmúlt 25 évet pedig a 25 évfolyam diákjaival készült interjúkkal idézzük fel.

2015-ben, amikor felvételiztem a Római Katolikus Teológia Karra, illetve a Történelem és Filozófia Karra, akkor kevés úgynevezett „teológiai háttértudással” rendelkeztem, mivel a középiskolai tanulmányaimat a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban végeztem, ahol nagyon jól felkészült hitoktatóim voltak, de nem mérhető össze a vallásosztályok nyújtotta többlettel a heti egy hittanórán elsajátított tudás. Ezért nagyon hálás vagyok egyetemi tanárainknak, akik fogódzókat adtak számunkra az olykor nehéz és szofisztikált teológiai kérdésekhez, egyrészt azáltal, hogy ha kellett, többször is elmagyaráztak egy adott részt, vagy megfelelő szakirodalmat adtak nekünk, amely révén megérthettük a komplexebb kérdésköröket is.

Ugyanakkor nagyon sok lehetőséget is biztosított a karon eddig eltöltött hat év. Lehet, hogy az előttem megszólalók is említik, de nem hagyhatom ki én sem az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány által nyújtott magánösztöndíjat, amely révén két szak ingyenes elvégzése is lehetséges, ezzel két lábon tudunk állni, amikor munkahelyet keresünk. Emellett az egyetemi képzés alatt számos ösztöndíj segít, hogy ne csak tudást, hanem rengeteg tapasztalatot is szerezzünk, így most csak egyet említek meg, és ez nem más, mint az Erasmus+ program kereteiben megpályázható tanulmányi, illetve nyári gyakorlati ösztöndíjas képzések. Nekem is volt szerencsém két hónapot eltölteni a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumban Budapesten. Ezen rövid idő alatt is értékes tapasztalatokat szereztem. Ezenkívül az egyetemi élethez kapcsolódnak a konferenciák is, diákként kihagyhatatlan az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia (ETDK), ahol megmérettethetjük magunkat a szakterületünk többi hallgatójával, rendszerint értékes eszmecserék zajlanak ezeken az eseményeken. Emellett volt szerencsém diákszenátorként is munkálkodni három évig, ezalatt megtanulhattam a felelősségteljes részvételt az egyetemi életben. Továbbá nem elhanyagolható a szakmai kapcsolatoknak a kiépítése, amit ugyancsak a teológiai képzésnek köszönhetek.

Ugyanakkor mindaz, amit fentebb felsoroltam, nem valósulhatott volna meg egy megtartó közösség, illetve barátok nélkül. Emberi szavak nem is elégségesek kifejezni azt a hálát, amit érzek azért, mert megismerhettem fantasztikus csoporttársakat, életre szóló barátságokat kötöttünk, ugyanakkor a felsős évfolyamok támogatása is nagy segítség volt az elsőév rázós első hónapjaiban. Soha el nem felejthető emlék, amikor a „teo őrség” tagjai lettünk a gólyabálon. Hasonló hálát érzek tanárainkért is, akik első perctől kollégákként tekintettek ránk a tanulási-tanítási folyamatban.

Mit jelent 2021-ben kereszténynek lenni?

Ha egy szóval kellene válaszolni a kérdésre, akkor az én válaszom az lenne, hogy kihívást jelent. Meglátásom szerint párhuzam húzható az egyház első századainak története és a jelenlegi állapotok között. A kezdeti időkben a tanítványok köre annak ellenére, hogy folyamatosan szélesedett, attól még a társadalomban kisebbségi szerepkörben volt és ezáltal peremterületen helyezkedett el, hiszen kulturális, vallási és törvényi szempontból is nagy mértékben különbözött a többségi társadalomtól. Jelenleg is fontos tudatosítani, hogy az igazság nem mindig a többség által megfogalmazott vélemény, és ezért fontos az alapos utánajárás, főleg az igen kényes kérdésekben. A mai rohanó világban ezt sokan nem is tudják elképzelni, pedig igen nagy szükségünk van az elcsöndesedésre. Bátorításként azt tudnám megfogalmazni, hogy nem szabad félnünk megélni katolikus hitünket, akár ezáltal szembemenve a társadalom egy részével, felvállalva akár azt is, hogy a kisebbségi lét minden hátrányával együtt kell élni. A legjobb bátorítás pedig a Szentírásban olvasható: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,19–20).

Milyen útravalót adnál a teológia elkövetkező nemzedékeinek?

Először is azt kívánom a következő nemzedékeknek, hogy legyenek bátrak. Merjenek kérdéseket feltenni tanáraiknak, ne csak passzív szemlélői legyenek az oktatási-tanulási folyamatnak. Legyenek vállalkozó kedvűek is, készüljenek konferenciákra, használják ki az ösztöndíjak adta lehetőségeket, találkozzanak szakmabeli és nem szakmabeli társakkal egyaránt, legyenek nyitottak a párbeszédre, sajátítsák el a vitakultúra alapjait.

Ugyanakkor nagyon fontos, hogy legyenek kitartóak. Az egyetemi élethez hozzátartozik, hogy olvasni, kutatni kell. Ezt tegyék/tegyétek elhivatottsággal, mert majd amikor a diplomamunkák elkészülnek, akkor lehet igazán megtapasztalni, hogy mennyire megérte a befektetett energiát.

Végül azt kívánom, hogy legyenek közösségi emberek mindannyian, vegyék ki részüket a Római Katolikus Teológia Karon zajló életből, de ugyanakkor otthoni közösségeiktől se szakadjanak el teljesen, hiszen megnyugtató látni, amikor valaki sikeresen vissza tud térni az egyetem elvégzése után szülőföldjére és ott tudja kamatoztatni tudását.