Tankó-Molnár Emőke: példaértékű életünkkel inspiráljuk a környezetünket

Közelebb hozni a teológiát: 25 év, 25 évfolyam

0
929
Tankó-Molnár Emőke a tizennyolcadik évfolyam tagja volt a teológia karon

A tizennyolcadik évfolyam tagjaként 2013 és 2016 között járt alapképzésre a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Karára Tankó-Molnár (szül.: Tankó) Emőke. A gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Teológiai Líceumban érettségizett, ezt követően került Kolozsvárra, ahol a teológia kar mellett a Pszichológia és Neveléstudományok Karára vezetett az útja. Az alapképzés befejezése után úgy döntött, hogy a kincses városban marad és mesterizik a teológia karon, illetve a Szociológia és Szociálismunkás-képző Karon. Mindezzel párhuzamosan hitoktatóként besegített a Szent Mihály-plébánia munkatársainak. A két év eltelte után hazatért és Csíkszeredában jótékonykodással, beteg gyermekek támogatásával foglalkozott a Juventutti Alapítványnál. Ez év áprilisától a gyimesközéploki római katolikus plébánián tevékenykedik, pasztorális kisegítőként dolgozik. A hívekkel, gyermekekkel, fiatalokkal való munkában nagyszerűen tudja hasznosítani az öt év alatt elsajátított ismereteket és ez, illetve az, hogy itthon van erre lehetősége, nagy öröm számára. Legfontosabb céljai között szerepel a közösségépítés, a gyermekek, fiatalok lelki életének a terelgetése. Fontos számára, hogy ott legyen, jelen legyen és mellettük álljon a válaszkeresések útján.

Mit adott számodra a teológia?

Vidékről, a hegyekkel körülzárt Gyimesből kerültem fel Kolozsvárra. Az óriási, akkor labirintusnak tűnő városba három évfolyamtársammal felvételiztünk sikeresen. Csak őket ismertem és ők is csak engem. Mindez izgalmas és ugyanakkor ijesztő is volt: teljesen új helyzet, idegen emberek, idegen város, előttünk az ismeretlennel. Szerintem mindannyiunk nevében mondhatom: fogalmunk sem volt, mibe vágtuk a fejszénket, s talán nem is tisztult volna a kép, nem is enyhült volna a félelem, ha az akkori másodévesek meg nem hívnak egy-egy teára, nem ülnek le velünk beszélgetni és nem nyugtatnak meg, hogy rájuk mindig számíthatunk. Attól a perctől érezhettük a figyelmet, a támaszt, a mankót. Mindvégig számíthattunk arra az évfolyamra, ugyanúgy, mint a tanárainkra, vagy Gyöngyvérre és Magdi nénire is, akik mindig igyekeztek ott lenni, jelen lenni, segíteni nekünk. Ez a fajta emberség rengeteget jelentett ott a kihívások, a napi rohanások, a felnőtté válásunk közepette. A teológia attól kezdve támaszt, közösséget, lehetőségeket, barátságokat, példaképeket is nyújtott nekem az öt év alatt. Lehetőséget arra, hogy megtapasztalhassam, milyen diákképviselőként dolgozni a közösségért, a diákokért. Lehetőséget, hogy jobban nagyító alá vegyem képességeimet, határaimat, és tanuljak, épüljek, csiszolódjak a megpróbáltatások, kihívások során. Lehetőséget arra, hogy olyan emberekkel legyek körülvéve, akik inspirálnak, akik hasonló értékrendszerrel rendelkeznek. Az ott töltött évek alatt számos olyan személlyel találkoztam, aki hozzátett ahhoz az emberhez, aki ma vagyok.

Kettős évfordulót ünnepel idén a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Kara. Az egyetem 440 évvel ezelőtt alapított intézményi elődjére, a kolozsvári jezsuita akadémiára tekint vissza, illetve a kar fennállásának 25. évfordulóját ünnepli. Ebből az alkalomból november 12–13. között Közelebb hozni a teológiát címmel nemzetközi jubileumi szimpóziumot szervez a kar, az elmúlt 25 évet pedig a 25 évfolyam diákjaival készült interjúkkal idézzük fel.

Olyan barátságok alakultak, amelyeket még mindig ápolunk, és még mindig tudnak pluszt nyújtani a hétköznapokban. Hálás vagyok ezekért a kapcsolatokért, ahogyan azért is hálával tekintek vissza, amiért olyan szakemberektől tanulhattunk, akik közül többen is külön odafigyeltek a diákok igényeire, hogylétükre, akiknek nemcsak az elsajátított anyag volt fontos, hanem az is, hogy vagyunk és hogyan éljük meg ottlétünket. Számomra ők voltak az igazán profi tanárok és mindig büszkén emlegetem őket, illetve köszönettel tartozom nekik.

Mit jelent 2021-ben kereszténynek lenni?       

Ha a keresztény életre és önmagamra gondolok, egy nagyon egyszerű gondolat jut eszembe: számomra 2021-ben (is) a keresztény életről a példaértékű, tisztességes élet jut eszembe. A példamutatás. Úgy élni, járni-kelni, munkálkodni, hogy az Istennek tetsző és a környezetemnek inspiráló, példaértékű legyen. Igyekeznünk kell, hogy napjainkat átszője az empátia, az erőszakmentes kommunikáció, az erőszakmentesség, az odafordulás, a segítségnyújtás, mindazok a tettek, amelyekkel hozzájárulhatunk, hogy embertársainknak egy picivel is, de jobb legyen. Feladatunknak tartom, hogy egymást segítve, tisztességesen jussunk előbbre.

Fontos az ima, a templomba járás, az ott töltött idő, de az ilyen jellegű tetteinknek is fontos szerepe kell legyen.

Felnőttként már tudom, hogy nem lehet mindenkit megmenteni, mindenkin segíteni, de hiszem azt, hogy kitartó munkával igazi keresztényekként példaképek tudunk lenni a fiatalok, gyermekek számára 2021-ben is, és bízom abban, hogy termőföldbe kerülnek a magok, meghallgatásra a szavak.

Milyen útravalót adnál a teológia elkövetkező nemzedékeinek?

Ha visszagondolok az ott töltött öt évemre, de nemcsak az enyémre, hanem az évfolyamtársaiméra is, a kagyló jut eszembe. Szerintem senkinek nem teljesen aszfaltozott és viharmentes az útja, amit megtesz a három vagy öt év alatt, de a végén egy erős, fejlett, érett emberként kerül ki onnan.

Kedves jövendőbeli teológiás diákok!
Én azt javaslom, hogy használjátok ki az ott töltött idő minden percét: tanuljatok, ismerkedjetek, jelentkezzetek és vegyetek részt az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferenciákon (ETDK), a KMDSZ Diáknapokon, éljetek az Erasmus program nyújtotta lehetőségekkel, vigyázzatok az énidőkre, és legyetek hálásak azért, hogy ott lehettek, mert a teológia kar egy jó hely, kiváló szakemberekkel és nagybetűs Emberekkel.