Kolumbán Rita: pozitívabb, empatikusabb és barátságosabb lett az istenképem a teológián

Közelebb hozni a teológiát: 25 év, 25 évfolyam

0
1532
Kolumbán (szül.: Fodor) Rita a tizenhetedik évfolyam tagja volt a teológia karon

A tizenhetedik évfolyam tagjaként 2012 és 2015 között járt alapképzésre a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Karára Kolumbán (szül.: Fodor) Rita, majd 2015 és 2017 között a mesterképzést is a karon végezte. Az egyetem elvégzése után beiratkozott a szociológia kar doktori iskolájába, majd Székelyudvarhelyen telepedtek le és a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítványnál dolgozott. Emellett a Fessünk Álmokat program megalkotójaként ismerhették meg többen. Házas, egy gyönyörű kislány édesanyja, jelenleg ez az elsődleges szerepköre, amit áldásként él meg.

Mit adott számodra a teológia?

Számomra a teológia kar legfőképpen közösséget adott, barátokat. Sok mindent tanultam az egyetemi éveim alatt, a legtöbbet talán magamról. Megtanultam kérdéseket feltenni, kitartónak lenni és megtanultam azt, hogy a befektetett munkának beérik a gyümölcse. Ámulattal figyeltem tanáraink szaktudását, élethez való hozzáállását. Különösen motiváló volt Illyés Magda tanárnő és Nóda Mózes tanár úr élethez, emberekhez való viszonya. A teológiás éveim alatt sokat változott az istenképem is, pozitívabb, empatikusabb és barátságosabb lett, ez ma is érték és meghatározó számomra a mindennapokban.

Kettős évfordulót ünnepel idén a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Kara. Az egyetem 440 évvel ezelőtt alapított intézményi elődjére, a kolozsvári jezsuita akadémiára tekint vissza, illetve a kar fennállásának 25. évfordulóját ünnepli. Ebből az alkalomból november 12–13. között Közelebb hozni a teológiát címmel nemzetközi jubileumi szimpóziumot szervez a kar, az elmúlt 25 évet pedig a 25 évfolyam diákjaival készült interjúkkal idézzük fel.

Mit jelent 2021-ben kereszténynek lenni?

Kereszténynek lenni számomra azt jelenti: elfogadónak lenni, szeretettel odafordulni másokhoz és bíztatni, reményt adni. Mindezt teljes hitelességgel. Ez szerintem nagyon fontos összetevője a keresztény életnek. Arra gondolok ezalatt, hogy hiába tölt el valaki hosszú órákat templomokban imával, ha hazaérkezve családjában romboló a magatartása, az autóban értelmetlenül ráül a dudára vagy éppen az üzletben morog az előtte ballagó nénire. Kereszténynek lenni számomra azt jelenti, hogy minden nappal jobb feleség, anya, barát és jobb ember akarok lenni azért, hogy a körülöttem élők is jobban legyenek. A „jó kereszténység” egy örömmel elkészített reggelivel, egy kedves szóval, egy utcán álló nénitől vásárolt dísztökkel kezdődik nálam. Az apró hétköznapi tettekkel, gesztusokkal, amiből szeretet sugárzik, kedvesség és a jó szándék.

Milyen útravalót adnál a teológia elkövetkező nemzedékeinek?

Azt mondanám minden kezdő teológushallgatónak, hogy minden lehetőséget használjanak ki, amit az egyetem ad. Járjanak konferenciákra, kezdeményezzenek vitákat, mélyüljenek önismeretben, építsenek közösséget, járjanak ki jó nagyokat kávézni/sörözni az évfolyamtársaikkal (bár ez mostanában nehézkes). Végül pedig azt, hogy járjanak kari misékre, mert nekem az hiányzik szinte a legjobban.