Bereczki Attila-Szabolcs: fedezzük fel a mindenkiben elrejtett Isten-arcot

Közelebb hozni a teológiát: 25 év, 25 évfolyam

0
888
Bereczki Attila-Szabolcs a gelencei Szent Imre-plébánián szolgál

A papi szolgálatra készülő teológusként a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Karának keretei között Gyulafehérváron kezdte egyetemi tanulmányait 2012-ben Bereczki Attila-Szabolcs, aki 2019 augusztusától a gelencei Szent Imre-plébánián szolgálja Istent és az egyházközség híveit. Balánbányán született és ott is végezte elemi tanulmányait. Ezt követően Gyergyószentmiklóson kezdte el líceumi tanulmányait, de a tizenegyedik osztályt már a gyulafehérvári kántoriskolában indította. 2012-ben az érettségit követően jelentkezett a teológiára, ahol 2019. június 29-én szentelték pappá.

Mit adott számodra a teológia?

A teológián eltöltött éveimről elmondhatom, hogy elsősorban megerősítettek jellemben, emellett lehetőségem volt igazán elmélyíteni a hitemet, az Istennel való kapcsolatomat. Hiszen teológiai tanulmányaim előtt sok kihívás és megpróbáltatás volt életem szakaszaiban, amikor mindig arra kerestem a választ, hogy miért pont velem kell ez vagy az történjen, miért pont engem tesz próbára az Isten. Ezekre a kérdésekre igazán a teológiai éveim alatt kaptam választ, ezek az évek ébresztettek rá arra, hogy rossz szemüvegen keresztül nézem a világot és a saját életemet. Amikor ezt beláttam, akkor fedeztem fel igazán, hogy az Isten mekkora szeretettel gondoskodik rólam, és hogy valójában a tenyerén hordoz engem. Egyre jobban elmélyült a hitem a teológiai évek alatt, amit elsősorban Istennek köszönhetek, és egyben a tanáraimnak, akik példájukkal, magatartásukkal, hozzám intézett szavaikkal megtanítottak arra, hogy életünk során akkor válunk igazán keresztény emberré, ha mindennap a mennyei Atyára figyelünk, ha teret engedünk önmagunkban arra, hogy szava átjárjon minket, tőle tanuljunk és így tegyünk tanúságot hitünkről, ahogyan maga Jézus Krisztus is tette.

Kettős évfordulót ünnepel idén a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Kara. Az egyetem 440 évvel ezelőtt alapított intézményi elődjére, a kolozsvári jezsuita akadémiára tekint vissza, illetve a kar fennállásának 25. évfordulóját ünnepli. Ebből az alkalomból november 12–13. között Közelebb hozni a teológiát címmel nemzetközi jubileumi szimpóziumot szervez a kar, az elmúlt 25 évet pedig a 25 évfolyam diákjaival készült interjúkkal idézzük fel. 2007-től a papi szolgálatra készülő teológus hallgatók is a BBTE Római Katolikus Teológia Karának keretei között végzik egyetemi tanulmányaikat Gyulafehérváron, ők is bekapcsolódnak az emlékezésbe.

Mit jelent 2021-ben kereszténynek lenni?

A mai, talán sokszor zűrzavaros világban számomra nem mást jelent kereszténynek lenni, mint Istennel élni. Tanulva a Megváltónktól a tanúságtételt Isten szeretetéről, jóságáról és irgalmáról. Minden keresztény ember erre kap meghívást Istentől, és egyben erőt is. Ám úgy érzem, hogy elsősorban minden keresztény ember az önmaga hitét kell megtartsa és megerősítse azáltal, hogy felfedezi a mindenkiben elrejtett Isten-arcot. Mindezt csak akkor tudja igazán az ember, ha átadja magát, saját érzelmi világát, mindennapi életét a Megváltónak, hogy ő maga formálja, alakítsa, és akkor igazán így tehet tanúságot a hitéről, az evangéliumról, a testvéri szeretetről, a másra való figyelésről. Kereszténynek lenni ma nem mást jelent, mint szerető, elfogadó, megértő, irgalmas testvérnek lenni embertársaink számára, ahogyan Jézus Krisztus, és ezt igazán akkor tudjuk tettekre váltani, ha az ő életét magunkévá tesszük az evangélium által.

Milyen útravalót adnál a teológia elkövetkező nemzedékeinek?

Isten hangját és meghívását felfedezve bízzanak nevelőikben és önmagukban. Legyenek igazán Krisztus-hívők, akik figyelnek az isteni szóra és akik egymásra mindig testvérként tekintenek. Hiszen ezáltal tudják igazán elmélyíteni a hitüket, ezáltal tudnak megerősödni és helytállni a mindennapok kihívásaiban, és felfedezni az Isten szeretetét és gondoskodását. Szánjanak időt az imára, a lelki életre, mert ez teszi, formálja igazán emberré és jó pappá őket.