Gyöngy-Pethő Krisztina: kereszténynek lenni meghívás a mindennapok tanúságtételére

Közelebb hozni a teológiát: 25 év, 25 évfolyam

0
599
Gyöngy-Pethő Krisztina a tizenötödik évfolyam tagja volt a teológia karon

A tizenötödik évfolyam tagjaként 2010. és 2013. között járt alapképzésre a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Karára Gyöngy-Pethő Krisztina. Kézdivásárhelyen szívta magába az istenszeretetet és az emberek iránti szolgálatkészséget. Már kiskorától meghatározó volt a templom, a különböző közösségek (ministránscsoport, ifjúsági csoport, cserkészet) útján a hite felismerése, erősítése és missziós küldetésként: megvallása. Ezek után nem volt kérdés, hogy a középiskolai tanulmányai után 2010-ben a kolozsvári teológia kar didaktika szakára jelentkezik, majd 2013-tól mesterképzésen pasztorális tanácsadónak tanult. Saját megfogalmazása szerint az egyetem elvégzése után kissé elkanyarodott tanulmányaitól: elsősorban közösségszervező munkát végzett, előbb az írországi, majd az Egyesült Államokban élő magyarság körében, és végül Budapesten. Ars poeticájának állandó része mégis a keresztény értékrend megvallása és átadása bármely munkakörben és földrajzi koordinátán. A „misszióhoz” legközelebb újságíróként végzett munkássága áll, hiszen lehetősége volt keresztény értékrendet magán viselő online újságnál dolgozni. Jelenleg otthonukban a legszebb hivatást gyakorolja férjével együtt, első kisgyermeküket nevelik.

Mit adott számodra a teológia?

Az öt év teológushallgatóként nemcsak elméleti, száraz tudásanyagot adott, hanem olyan erkölcsi alapot is, amelyről bárhol a világban szívesen teszek tanúságot. Otthonról úgy kerültem Kolozsvárra, hogy a teológián egy biztos, megtartó közegre leltem, miközben ismerkedtem a nagyvárossal, az egyetemista léttel. Számomra sokat jelentett, hogy a tanáraink mosolyogva, ismerősként köszöntöttek: élet volt az órákon és nem csak a kötelezettség végzése. A kari misék és más közösségi alkalmak lehetőséget adtak, hogy lelkünk is táplálkozhasson, ne csak tudásszomjunkat oltsuk. Kellő összhangban járt a tudás bővítése és a lelki élet ápolása. Ez különösen egy-egy nehezebb élethelyzet során erőt adott akkor is, és felállásra serkentett a későbbiekben is, ha elestem. A teológián töltött évek szilárdították bennem a minden időben követendő tiszta Forrásba vetet hitet úgy, hogy közben kritikai szemlélettel is gazdagítottak.

Kettős évfordulót ünnepel idén a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Kara. Az egyetem 440 évvel ezelőtt alapított intézményi elődjére, a kolozsvári jezsuita akadémiára tekint vissza, illetve a kar fennállásának 25. évfordulóját ünnepli. Ebből az alkalomból november 12–13. között Közelebb hozni a teológiát címmel nemzetközi jubileumi szimpóziumot szervez a kar, az elmúlt 25 évet pedig a 25 évfolyam diákjaival készült interjúkkal idézzük fel.

Mit jelent 2021-ben kereszténynek lenni?

A mai, egyre inkább tébolyult világunkban a hit, a szentírási tanítás olyan fogódzó, amely egyértelmű utat mutat, ha netán minket is próbálna elragadni a vihar. És nagyon erősen tépázhat a szél! A 21. század divatjai közepette minden közösségünkben, feladatunk ellátásában és élethelyzetben keresztényként különös felelősségünk úgy élni, hogy az vonzó, példaadó legyen. Isten szeretetében kell megmártóznunk és a hit, a remény fogatára ülnünk, így kitartanunk, ha netán támadás ér bennünket akár szellemi téren, akár az emberek által. Kereszténynek lenni ma szerintem meghívás a mindennapok tanúságtételére minden lehetséges fórumon.

Milyen útravalót adnál a teológia elkövetkező nemzedékeinek?

Bízzanak magukban és a bennük lévő isteni hangban. Ha kellően figyelnek a belső hangra, életük láncszemekben fonja egymásba az áldásokat. A megpróbáltatásokról is idővel kiderül, hogy kegyelmi ajándékok, amelyekkel a jó Isten csiszol bennünket és magához vonz közelebb.

Szívjanak minél több tudást magukba a tanárok, a könyvtár, a programok, a kar, Kolozsvár adta lehetőségek által. Hamar elröpül a három vagy az öt év, de ha fontos számukra a teológiai közösség, vigyenek életet, sok mosolyt a hétköznapokba, mert ezen a karon egyik diák sem csak egy szám a rendszerben, hanem ember, akit elfogadnak, szeretnek, féltőn figyelik szárnynyitogatásukat és segítenek céljaik elérésében.