Vass Csongor: a teológia megtanított árnyaltan tekinteni a világra

Közelebb hozni a teológiát: 25 év, 25 évfolyam

0
647
Vass Csongor a kilencedik évfolyam tagja volt a teológia karon

A kilencedik évfolyam tagjaként 2004. és 2008. között járt a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karára Vass Csongor, aki a teológia mellett a magyar nyelv és irodalom mellékszakot választotta. Az egyházi anyakönyvben a József név is szerepel, ő pedig gyermek- és fiatalkorában előszeretettel írta fel így a nevét az iskolai és a verses füzeteire. Iskolai éveit a tanulás és otthoni segédkezés mellett az irodalommal szembeni rajongás, versírás, valamint a ministrálás és a teológia iránti érdeklődés jellemezte. Tavaly óta házas. Meglátása szerint a keresztény élet úton levés, nem meglepő tehát, hogy az utóbbi években több gyalogos zarándoklat szervezője volt, Gyulafehérvárról Csíksomlyóra négy alkalommal gyalogoltak már.

Mit adott számodra a teológia?

Sok egyéb mellett tudást, közösséget, alapot, távlatokat adott. Megértést és rugalmasságot, amikor a mellékszakos órarendekkel egyeztetve készült az órarend. Most is látom magunkat társaimmal, amint loholunk a teológia és a filó (Bölcsészettudományi Kar) között, naponta akár többször is. Jó lehetőség volt egyszerre két szakirányban képzést szerezni.

Kettős évfordulót ünnepel idén a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Kara. Az egyetem 440 évvel ezelőtt alapított intézményi elődjére, a kolozsvári jezsuita akadémiára tekint vissza, illetve a kar fennállásának 25. évfordulóját ünnepli. Ebből az alkalomból november 12–13. között Közelebb hozni a teológiát címmel nemzetközi jubileumi szimpóziumot szervez a kar, az elmúlt 25 évet pedig a 25 évfolyam diákjaival készült interjúkkal idézzük fel.

Azt hiszem, természetes, hogy minden tanóra minden tételét hiába kérdezné vissza most bárki tőlünk, nem tudnánk maradéktalanul válaszolni rá. Az sem kétségbeejtő tény, hogy sok végzett nem a teológia diplomájával érvényesül, hanem a mellékszak diplomájával, legyen az történelem, nyelvek, szociális munka, vagy valami egészen mást csinál, mint amit tanult. De ott, ahol él és dolgozik, törekszik a tudatos keresztény életre. A teológia azontúl, hogy Istenről és az egyházról tanított, megtanított árnyaltan tekinteni a világra, saját hitünk alapjaira, a keresztény hagyományokra, a jelen kihívásaira, a másként gondolkodókra, önmagunkra. A tudáson túl lelkiségünket is formálta. A világiak teológusi képzésére – akkor is, ha valaki nem hittanárként működik később – nélkülözhetetlen szükség van ma is.

Amikor a kisszeminárium elvégzése után dönteni kellett a folytatásról, kézenfekvő volt a kolozsvári teológiát választani, mellékszakként pedig a magyar nyelv és irodalmat, mindemellett pedig egy kétéves könyvtárosi képzésben is részt vettem. Az utolsó négyéves alapképzés hallgatója voltam, de a mesterit már a bolognai rendszer szerint végeztem. Egyetem után, a mesteri mellett vendéglátásban kezdtem dolgozni, majd az Új Ember hazai képviseletét vezettem, aztán rövid ausztriai munka után Gyulafehérvárra tértem vissza. Meggyőződésem volt, hogy a munka, amit nap mint nap végzünk, több kell legyen egyszerű pénzkeresésnél, a keresetért nem érdemes mindent feláldozni. 2014-től a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár Érseki és Főkáptalani Levéltár levéltárosa vagyok, 2017-től pedig doktorandusz a BBTE Bölcsészettudományi Karán. Kutatási témám a kora újkori jezsuita irodalom, amelyet nem kutathatnék kellő szakszerűséggel, ha csak magyart vagy csak teológiát tanultam volna.

Mit jelent 2021-ben kereszténynek lenni?

2021-ben kereszténynek lenni lényegében ugyanazt jelenti, mint bármikor máskor: úton lenni – tudni, hogy honnan, és tudni, hogy hová. Kereszténynek lenni a zarándokléttel egyenlő. Tudatában lenni annak, hogy átutazóban vagyunk itt, minden, amit a magunkénak tudunk, csak időlegesen az. Az útnak vannak nehezebb és könnyebb szakaszai, van napsütés és árnyas idő, eső, vihar és csendesség. Mi magunk sem vagyunk az út folyamán mindig egyformán erősek, lelkesek, néha megfáradunk, a lényeg azonban, hogy ne veszítsünk célt. Minden hibánk ellenére küldetésünk van, ez pedig legfőképpen az, hogy a célhoz, teremtő Istenünkhöz megérkezzünk, de ne egyedül, hanem minél többeket segítsünk megérkezni. A keresztény közösségben gondolkodik. Ma, ideológiák kereszttüzében, különféle hitek és tévhitek, semlegesség és fanatizmus között nem figyelhet másra a keresztény, mint az útra, magára Krisztusra. A keresztény tudja azt, hogy Krisztushoz tartozik, ez pedig erőt ad a nehézségekben, az elesettségben is. Krisztus mutatta meg az örök haza felé zarándoklás legtökéletesebb módját, az idők jeleinek felismerésére és a krisztusi minta mai alkalmazására pedig képes minden segítséget megadni a Szentlélek által.

Milyen útravalót adnál a teológia elkövetkező nemzedékeinek?

Mindig jó tapasztalat volt az, ahogyan a szemináriumokon és tanórákon a hallgatóság körében jól megfért az éppen kétkedő és a szilárd meggyőződésű, ki hol tartott a maga útján. Legyenek kérdéseitek, hozzátok felszínre kételyeiteket, beszéljetek meg mindent, ami foglalkoztat. A teológia a párbeszéd tudománya is. Használjátok ki a képzés nyújtotta lehetőségeket, ösztöndíjakat, a ma divatos mobilitási programokat, legyetek tevékenyek, szakmai téren és a diákéletben egyaránt!