Nem csak a fizikai erőszak erőszak

KALOT-projekt: kisfilmekkel teszik láthatóvá a láthatatlant

0
861
Kisfilmekkel próbálja tematizálni a KALOT a nem fizikai erőszak témáját. Fotók: KALOT Egyesület

A hétfői munkanaptól való félelme miatt vasárnap már le sem hunyja a szemét az a személy, aki így vall a munkahelyi zaklatásról: „Évek óta állandóan beteg vagyok, tipikus tünetekkel. Gyomorfájás, hasmenés, fejfájás, álmatlanság (már csak kb. egy-két órát alszom), szívtáji görcsök, zsibbadás, stb.” Ilyen és ehhez hasonló vallomások inspirálták azokat a Köllő Ildikó által készített áldokumentarista kisfilmeket, amelyek révén a KALOT Egyesület a munkahelyi zaklatást és a párkapcsolaton belüli (nem fizikai) erőszakot tematizálja. A lelki erőszak létezésének tudatosítása segítheti a megelőzést, de ha már megtörtént a baj, a segítő hálózatok, az egyéni és csoportos foglalkozások, a lelkigondozói szolgálat segíthetnek megoldást találni.

Átértelmezni az erőszak fogalmát

Erőszak-megelőzés és bántalmazás / visszaélés / erőszak elleni védelem témában, címmel hirdette meg 2020 elején a Linzi Egyházmegye pályázati kiírását, amely valamilyen módon igyekszik elősegíteni az erőszak-megelőzés témájának szélesebb körben történő népszerűsítését.

Ez a pályázati kiírás hozzánk, a KALOT Egyesülethez is eljutott. Az egyesület képzései között jelen van az akkreditált lelkigondozói képzés, jelen pillanatban a hatodik évfolyam képzése zajlik. Az előző öt évfolyam lelkigondozói, megközelítőleg száz személy, nem főállásban, de önkéntesként végzik feladataikat. Ez a szakma felénk annyira még nem bejáratott, keressük a helyet és lehetőséget a tanult elméleti, illetve gyakorlati tudás közvetlen átadására. Az egyesületen belül a kollégák között ezt a kiírást felhívásként, lehetőségként értelmeztük. A kiírást lelkipásztoroknak, segítő szakmában dolgozóknak hirdették meg. A projekt elképzelése, tervezése során vezérszálként az erőszak körül forogtak a gondolataink. Azt éreztük, hogy ezzel a témával kell nekünk foglalkozni, ebben a témában lenne jó akár egy kicsit is előre lépni.

Székelyföld a 21. század elején is alapvetően rurális és hagyományos társadalom, ahol a fizikai (pl. családon belüli, nők elleni vagy gyerekek felé irányuló) erőszak még mindig hallgatólagosan a megengedett társadalmi normák közé tartozik. Ugyanakkor Székelyföld is része lett a globalizált világnak, az internet és közösségi média az itt élők számára is hétköznapi valósággá és gyakorlattá vált. Bármennyire is látványosan előtérben van a fizikai erőszak a térségben, a szakemberek számára nyilvánvaló, hogy az erőszak többi megnyilvánulása is az itt élők hétköznapi érintkezéseinek a része, a fiatalok körében pedig gátlások nélkül hódít a bullying is (erőszakoskodás, terrorizálás). A különbség egy nem hagyományos társadalomhoz képest talán annyi, hogy itt sokkal kevesebb figyelmet, tudatosítást, mediatizálást, szakemberi segítséget, megelőző és tudatosítási kampányt kapnak az erőszak nem fizikai formái. Mintha ezek eltörpülnének és jelentőségüket veszítenék pl. a családon belüli fizikai agresszió mellett, holott tudjuk, hogy a fizikai agressziónak talán pontosan a nem tudatosított és nem kellőképpen kezelt nem fizikai agresszió által kiváltott frusztráció lehet az oka.

A rengeteg ötletelés, elképzelés eredményeként született meg projektünk ötlete, amelynek címe: Nem csak a fizikai erőszak erőszak! Ennek célja az erőszak-megelőzés,az erőszak fogalmáról való paradigmaváltás a székelyföldi fiatalok körében.

Tudatosítás, megelőzés, prevenció, érzékenyítés – ezek a szavak tisztázódtak le bennünk, miközben számoltunk azzal, hogy „egy fecske nem csinál tavaszt”. Mégis úgy éreztük, hogy felelőtlenség lenne részünkről a hallgatás, mivel magától nem oldódik meg a probléma, így belevágtunk, és a fiatal felnőtteket, a 16–20, illetve a 20–35 éves korosztályt igyekszünk megszólítani.

Célunk:

– a fiatalok szemléletében, mentális térképében átértelmezni az erőszak fogalmát;

– érzékennyé tenni őket az erőszak fizikain túli formáinak felismerésére;

– tudatosítani az erőszak egyéb (verbális, lelki, szexuális, kirekesztésre alapuló, gazdasági, anyagi, bullying, mobbing stb.) formáinak létezését;

– képessé tenni őket ezeknek az erőszaktípusoknak a felismerésére;

– képessé tenni őket hatékony, erőszakmentes válaszadásra az őket vagy másokat ért erőszak esetében.

Négy kisfilm elkészítése volt az eredeti ötlet, ebből kettő már elérhető: az egyik a munkahelyi zaklatással foglalkozik (a videó ITT érhető el), amire gyakran a mobbing kifejezéssel utalunk; a másik a párkapcsolaton belüli erőszak témáját mutatja be (a videó ITT nézhető meg).

A munkahelyi zaklatás formái különbözőek, valamennyi az emberi méltóság sértő magatartása, amely az áldozat önbizalmát, emberi méltóságát rombolja, rendelkezési jogát sérti. Zaklatás esetén az elszenvedő személy körül megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet alakul ki. Hatalmi pozícióban levő nyomásgyakorlásról beszélhetünk, amikor olyan tiltott viselkedési forma, kiközösítés, megalázás, megfélemlítés, terrorizálás szokott felmerülni, amely hatására gyakori egészségügyi problémák is jelentkezhetnek. Beszélhetünk érzelmi zsarolásról, amely akár teljesen észrevétlenül pusztít. Az érzelmi zsaroló legerősebb fegyvere a bűntudatkeltés.

Párkapcsolaton belül is nagyon igaz, hogy nem csak a fizikai erőszak erőszak! Több fajtája van:

  • verbális erőszak: kíméletlen, bántó, ártó szavak használata;
  • passzív agresszió: a csenddel, hallgatással való büntetés. Nincs kommunikáció, de van egy annál mélyebb és folytonosan fenntartott hibáztató alaphangulat, ahol nagyon hangsúlyos a másik fél hibáztatása, okolása a kialakult helyzet miatt;
  • passzív-agresszív kommunikáció: nem nyíltan kér, hanem utalással, manipulációval. Például, ha a személynek egy pohár vízre van szüksége, úgy fogalmazza meg, hogy „valaki igazán önthetne már vizet a poharamba”;
  • féltékenység: ez a birtokló, kisajátító, kontrolláló szeretet. A nagymértékű féltékenység árt a kapcsolatnak. Nem a másik személy a fontos, a felek saját magukat féltik. Alacsony önbizalom, önértékelés, attól való félelem jellemzi, hogy az illető olyan kevésre tartja magát, akit bármikor megcsalhatnak;
  • érzelmi zsarolás:a másik fél érzéseinek a befolyásolása. Az elutasítástól való félelem miatt történik a manipuláció. Bűntudat- és szánalomkeltéssel veszi rá a másik felet a cselekvésre. Pl.: „ha szeretsz, akkor velem maradsz”, „a barátaid fontosabbak, mint én?”;
  • értéktelenítés, elégedetlenség: az egyik fél folyamatosan olyan helyzetbe kerül, amikor azt érzi, nem elég jó, kevés, amit tesz. Olyan magas elvárásnak kellene megfelelnie, amit lehetetlen elérni, így a folytonos kudarc, szorongás, csalódottság érzése lesz úrrá rajta, sosem lesz elégedett önmagával;
  • kiszolgáltatott helyzetben tartás: elszámoltatás időről, pénzről, tevékenységről, akár pénzmegvonás is kísérheti. A teljes függés, más akaratának, szándékának teljesen alárendelt cselekedet, létezés jellemzi.

Ezen jellemzők bármelyikének a jelenléte esetén nem tudunk párkapcsolatról beszélni, ez egy fölé-, illetve alárendelt személy találkozása, együttélése lesz. Egyik mindig az áldozat szerepben, míg a másik a zaklató szerepben működik, egy ilyen kapcsolat nem két érett felnőtt ember viszonya, és semmiképp sem egyenrangú a párkapcsolat. A fent bemutatott jelek megjelennek a kisfilmben, észlelhetjük hatásukat mind a munkahelyen, mind a párkapcsolatban.

A tudatosítás, a prevenció volt az eredeti szándékunk a két kisfilmmel. Fontos volna egy pillanat erejéig megállni, elgondolkodni, hogy voltunk-e már ilyen helyzetben a munkahelyen, ha igen, melyik szerepben, voltunk-e passzív agresszor a kapcsolatunkban. vagy elszenvedői vagyunk mindennek. Fontos tudatosítani, és mindkét szerepben lépéseket tenni a változás felé. A fiatalok számára is fontos, hogy vegyék észre, legyenek érzékenyek a jelekre, és tudjanak, merjenek segítséget kérni.

Tudatosítással tenni a megelőzésért

Ez a projekt éppen erre próbálja ráirányítani a figyelmet, hogy érdemes erről beszélni, mert számos rejtett formája van, éppen ezért is nehéz időben felismerni. Minél később ismerjük fel, annál mélyebben és alattomosabban végzi pusztító munkáját. Míg a fizikai erőszak látható nyomokat hagy a testünkön, amelyek esetleg nyolc napon túl gyógyulnak, addig az erőszak rejtett formái, mint pl. a verbális bántalmazás, a passzív agresszió különböző formái, a mentális zaklatás olyan mély nyomokat hagynak a lelkünkben, amelyek akár egész életünkre kihatással lesznek.

Ezeknek a romboló folyamatoknak akkor lehet az útját állni, ha felhívjuk a figyelmet arra, hogy ezek igenis léteznek és nagyon fontos a megelőzésük. Sokkal hatékonyabb, eredményesebb időben felfedezni, tudatos szintre hozni, mert csak így tudunk védekezni ellene. Ha már megtörtént, vagy hosszú ideje az áldozatai vagyunk, sokkal nehezebb gyógyítani, mint a fizikai sebeket, nem is beszélve arról, hogyha egy embertársunk mindkettőnek elszenvedője.

Amikor egy ember életét pusztán csak az aktuális cselekedetei alapján próbáljuk értelmezni, hajlamosak vagyunk arra, hogy gondolkodás nélkül ítélkezzünk, pusztán a látottak alapján. Abban a pillanatban, amikor folyamatában is rá tudunk tekinteni ugyanarra az életre, élettörténetre, nagyon hamar rájövünk, hogy nem pusztán fekete és fehér, hanem ennél jóval összetettebb, árnyaltabb.

Pontosan így van az erőszak témájával is, nem olyan egyértelmű. Bár látszólag úgy tűnik, hogy van egy áldozat és egy agresszor, de ha közelebbről megnézzük, akkor azt is pontosan láthatjuk, hogy a legtöbb agresszor ugyanakkor áldozat is.

Ez a két kisfilm nagyon szépen érzékelteti ezeket a folyamatokat, ok és okozati összefüggéseket, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra is, hogy ez nem természete, és onnantól kezdve, hogy tudatában vagyunk vagy szemlélői vagyunk ezeknek a folyamatoknak, felelősek is vagyunk. Felelősek vagyunk önmagunkért és embertársainkért egyaránt. Keresztényi kötelességünk odafigyelni egymásra, az irgalmasság testi cselekedetein kívül a lelki cselekedetek fontosságára is.

Fontos szempont ugyanakkor az is, hogy ha egy problémát felvetünk, milyen megoldási javaslatokat kínálunk mellé. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy minden eset egyedi, és legtöbb esetben a megoldása is egyedi odafigyelést igényel, de ezúton is felhívjuk a figyelmet, hogy léteznek segítő hálózatok, egyéni és csoportos foglalkozások, lelkigondozói szolgálat, pszichológusi és más segítő szakmában dolgozók együttes segítsége is, és talán végül, de nem utolsósorban hatósági segítségkérés is.

A projekt főtámogatója: Osthilfe Diözese Linz. A projekt további támogatói: Csíkszereda Polgármesteri Hivatala, Hargita Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság.

Ábrahám Tünde projektkoordinátor és Becze Szidónia KALOT-munkatárs, lelkigondozók

Láthatóvá tenni a láthatatlan

2020 őszén keresett fel a KALOT Egyesülettől Fejes Ildikó, Ábrahám Tünde és Becze Szidónia, hogy készítsek el ehhez a projekthez két érzékenyítő kisfilmet, amelyek közül az első epizód a mobbingot, vagyis a munkahelyi stressz, zaklatás szándékos okozását, míg a második rész a párkapcsolaton belül felmerülő lelki erőszak jelenlétét mutatja be. Mivel a lelki erőszak láthatatlan, nincsenek látható, fizikai jelei, ezért nehéz felismerni, bizonyítani, és még nehezebb filmben bemutatni, láttatni. Filmkészítőként nagyon nehéz volt és egyben hatalmas kihívás, láthatóvá tenni a láthatatlant.

A filmek megvalósítását dokumentálással indítottam. Bár nagyon sok tudományos cikk születik mindkét témában, konkrét történetekre nehezen bukkantam. Ezért konzultáltam Bajkó Ernő Istvánnal a szervezeti kultúráról és dr. Szigeti Tündével a mobbing kapcsán, aki többször publikált ebben a témában és interjúkat is készített. Majd rátaláltam különböző fórumokra mindkét témával kapcsolatban, sokat inspirálódtam ezekből a történetekből.

A fórumok és tanulmányok után én is készítettem személyes interjúkat. Beszélgettem egy középvezetővel is, aki bár vezető, az alkalmazottai nem hallgatnak rá, kiközösítik. Megalázó helyzetbe került alkalmazottakkal.

Nem szerettem volna túlságosan szentimentális vagy túl egyértelmű filmeket készíteni, amelyek csupán bemutatják az erőszakot. Azt szerettem volna, ha a filmek elgondolkodtatják a nézőket, bemutatva mindkét oldalt, az elkövető és az áldozat nézőpontját is. Ezért a filmeket groteszk, áldokumentarista stílusban készítettem el, amelyek a konkrét szituációkon túl bemutatják az áldozat és az elkövető gondolatait, magatartását is. A szituációkat megtörik az áldozat és az elkövető interjúi, amik sokszor ellenpontot képeznek, meghökkentenek, megnevettetnek. 

A forgatókönyveket Köllő Zsófia segítségével írtam. A forgatókönyvekben próbáltam nagyon sok megtörtént esetet beépíteni. A tanulmányok és a történetek nagyon szépen körvonalazták az áldozat és az elkövető jellemzőit is. Az első epizódban a főnök és alkalmazottja, Ákos van a középpontban, míg a második részben szintén Ákos, és a barátnője, Hanna.

A főnök nárcisztikus jegyeket, túlkompenzációt, az apja által okozott traumákat hordoz magában. Ákos egy tipikus Y generációs, aki az oktatási rendszerből hozott megfelelési kényszerrel és nagy reményekkel lép be a munkaerőpiacra, az egyetemen elhitte, hogy ért valamihez és szereti is azt, amit csinál, aztán meg minden nap a csalódás és a megszégyenítés várja. Hannának ez az első komoly párkapcsolata, és azt hiszi, hogy az ilyen kell legyen, hogy ez természetes. Nincs probléma, mivel nem történik fizikai erőszak, gondolhatja.

A szereplők kiválasztását egy online casting előzte meg, mely után Hunyadi István és Tőtős Ádám, a nagyváradi Szigligeti Színház színművészei és Szántusz Noémi mesteris színészhallgató kapták a szerepeket. Több online próbát tartottunk, átrágtuk a szituációkat, a szereplők belső gondolatait, frusztrációit. Mind a három színész nagy lelkesedéssel és szakértelemmel állt a projekthez, így sikerülhetett két nap alatt felvennünk mind a két epizód jeleneteit. A helyszínek kiválasztása nagy fejtörést okozott a stábnak. Mivel Csíkszeredában forgattunk, nem találtunk megfelelő irodát az első epizód forgatásához, így a KALOT egyik előadótermében kellett berendeznünk, a nullából felépítettünk egy irodahelyiséget. A forgatásokra május végén került sor. A stábban többnyire székelyföldi alkotók vettek részt, a filmeket László Barna fényképezte.

A filmek szeptember végén kerültek nyilvánosságra. Az első epizódot szeptember 21-én, a másodikat 23-án tettük nyilvánossá a KALOT Facebook-oldalán.

Köllő Ildikó, a filmek rendezője

KALOT Egyesület – Fejlődni és fejleszteni!

A KALOT Egyesület keretében 2004 óta szervezünk felnőttképzési programokat. Nem csupán elnevezésünkben tartjuk magunkat a Kerkai Jenő jezsuita szerzetes által elindított KALOT Mozgalom jogutódjának, hanem szellemiségében, küldtetésében is azonosulni tudunk az általuk – a két világháború közötti korszak nagy társadalmi kihívásaira adott keresztény válaszában – megfogalmazott értékekhez, küldetéshez. Hivatásunknak tarjuk a felnőttképzést, azt a felnőttképzést, ami a szakmai tudás mellett közösségi élményt és keresztény értékeket is közvetít, amely a teljes személyiség fejlődését teszi lehetővé. Hiszünk abban, hogy apró lépésekkel, de hozzájárulunk a székelyföldi, erdélyi társadalom változásához, programjaink révén fejlődünk mi magunk, a résztvevők és szűkebb-tágabb környezetünk is.

Jelenleg a KALOT keretében akkreditált képzések, népfőiskolai jellegű tanfolyamok, klubjellegű tevékenységek működnek: lelkigondozói képzés, számítógépes grafikus képzés, fotótanfolyam, Photoshop-képzés, webdizájntanfolyam, idősödők okoseszköz-képzése, varrótanfolyam, szövőtanfolyam, nemezkészítő tanfolyam, olvasóklub, lelki egészségünk klubfoglalkozás, férfi lélekműhely. Külön ágát képezi tevékenységünknek a lelkigondozói képzés végzős hallgatóival közösen végzett lelkigondozói szolgálat, amelynek keretében Erdély számos településén tevékenykednek lelkigondozók, egyéni és csoportos foglalkozásokat tartva. A KALOT lelkigondozói szolgálata keretében zajlik a Nem csak a fizikai erőszak erőszak elnevezésű projekt.

Fejes Ildikó irodavezető

Összeállította: Szász István Szilárd

Az írás megjelent a Vasárnap 2021/41-es számában.