Hálás vagyok, hogy ott lehettem!

Élő rózsafüzér zarándoklat Gyergyószentmiklóson

0
927

A gyergyószentmiklósi Élő rózsafüzér zarándoklatról az egyik résztvevő, Pongrácz Tímea osztja meg élményeit az olvasókkal.

Városunk, Gyergyószentmiklós plébániái idén immár ötödik alkalommal szervezték meg október 9-én az Élő rózsafüzér zarándoklatot. Minden alkalommal városunk egyik templomából papi áldással indulnak a zarándokok, majd végig járva és imádkozva a város utcáin, egy másik templomhoz érkezve, szentmisével ér véget zarándoklat.

Az idei évben a Kisboldogasszony örmény katolikus templomtól indultunk, ahol Csedő István pap bácsi várta a zarándokokat és rövid beszédében kiemelte azt, hogy az elmúlt napokban kettős ünnep is volt az egyházban, hisz október 7-én Rózsafüzér Királynőjét, míg 8-án Szűz Máriát, a Magyarok Nagyasszonyát ünnepeltük. Még egy fontos gondolatot kiemelnék a beszédéből, ami nekem sokat jelentett, amikor arról beszélt, hogy ez egy ÉLŐ rózsafüzér zarándoklat, ami nem egyenlő néhány fabogyó morzsolgatásával, hanem imádkozó jelenlétünk apostolkodás is városunkban. Ott akkor megfogalmazódott bennem, hogy igen, én ilyen apostolkodó jelenléttel szeretném végigjárni ezt az utat. Úgy gondolom, méltó megkoronázása ezeknek az ünnepeknek a mai zarándoklatunk. Rövid ima után áldásban részesített minket, és elindultunk zarándokutunkon.

A hideg, szeles idő ellenére is maroknyi kis csapatunk elindult a Szent Erzsébet-öregotthonhoz, második megállóhelyünkhöz. Utunkat az örvendetes rózsafüzér imádkozásával kezdtük, elmélkedve az örvendetes titkokon. Számomra nagy élmény volt az is, hogy egyszerre kisütött a nap, kicsit alább hagyott a szélfúvás, mintha az ég is megnyílt volna fölöttünk, s kicsit a mennyország melegéből, szeretetéből ránk szórt volna. Mély hála és öröm volt bennem. Az öregotthon kápolnájában csatlakozott hozzánk Hajlák Attila pap bácsi, akinek vezetésével elimádkoztuk az irgalmasság rózsafüzérét, majd újbóli áldásban részesülve mentünk tovább.

A következő szakaszon a világosság rózsafüzér titkain elmélkedtünk. Ez a szakasz azért volt élmény számomra, mert indulás előtt ezt a rózsafüzért a városunkért  – védelemért, megtérésekért, illetve megújulásért – ajánlottam fel. Mélyen érintett, hogy pont Jézus működéséről, csodáiról fogunk most elmélkedni, hiszem, hogy nem véletlen épp ez a felajánlásom, és azt is hiszem, hogy Isten meg tudja lélekben újítani városunkat, ha hittel és együtt imádkozva kérjük azt.

Városunk felszegi csengettyűjénél, amely Jézus Szent Szívének tiszteletére van állítva, elimádkoztuk a Jézus Szíve-litániát, majd innen átmentünk a közeli Szent József-templomhoz. Itt György Balázs lelkiatya várt bennünket, együtt bementünk a templomba, ahol megáldotta rózsafüzéreinket, bennünket, majd megkente csuklónkat az irgalmas szamaritánus szent olajával, elimádkoztuk a Szent József litániáját, Szent Mihály arkangyal segítségét kérve, Szent József közbenjárását kérve, áldásban részesülve ismét útnak indultunk, immár két pap bácsi jelenlétével.

Következő állomásunkig a fájdalmas rózsafüzért imádkoztuk, ezen a szakaszon több idős néni is csatlakozott hozzánk. Egy különösen megérintett, mert járókerete segítségével tudott csak menni, de így is jött, és imádkozott velünk. Számomra ő volt az apostolkodó, hisz betegsége ellenére is, ahogy jelen volt közöttünk, hitéről tett bizonyosságot.

A Szent Miklós-templomban Dávid György főesperes úr várt bennünket, megköszönve imáinkat, továbbra is imára buzdítva, áldást mondott ránk, és utunkra engedett. Innen kezdődött a zarándokutunk utolsó szakasza, ahol ismét az az öröm ért, hogy két pap bácsi csatlakozott hozzánk, Keresztes Zoltán plébános úr és Pasca Szilárd segédlelkész. A dicsőséges rózsafüzért imádkozva érkeztünk meg a Szent István Ereklyéinek Átvitele plébánia udvarába – ahol egy csíksomlyói Szűz Mária-szobor található, hálát adtunk utunkért, majd átmentünk a templomba, és szentmisén vettünk részt.

Hála és öröm van a szívemben két dologért különösképpen: az egyik, hogy zarándoklatunkon több pap bácsi is jelen volt, a másik meg az, hogy ezt az utat, ami csaknem négy órát vett igénybe, mindenki imádságban töltötte, és nem voltak beszélgetések az egyes zarándokszakaszok alatt. 

A hálaadó szentmisét a főesperes úr vezetésével négy pap bácsi celebrálta. Hajlák Attila városunk szülötte, prédikációjában a Szűzanyáról mint szerető, gondoskodó, tekintetét ránk vető édesanyáról szólt. Megosztotta azt az élményét, hogy ő azt érezte, hogy ezen a zarándoklaton a Szűzanya szerető tekintettel nézett le Gyergyószentmiklósra, kísért végig bennünket zarándoklatunkon. Ezt tapasztalhattuk meg mi is a nap melegében, egy-egy mosolyban, a közös ima erejében, könnyekben, lelkünk rezdüléseiben.

Hálás vagyok, hogy ott lehettem, és hagytam a lelkemet lecsendesedni, megdolgoztatni a jó Isten és a rózsafüzér imádkozása által.