Istenünk, küldd el nekünk Szent Mihályt, a védelmezőt!

0
581
Fotók: Cziple Hanna Gerda

Szent Mihály, Szent Rafael, Szent Gábor főangyalok ünnepén a kolozsvári katolikus közösség búcsúra gyűlt össze a Szent Mihály templom helyett a Piarista, Szentháromság templomba.

A beérkezettekkel ünnepre hangolóként a szociális testvérek fél órával a szentmise előtt a Szent Mihály napi zsolozsma esti dicséretét énekes formában, két csoportra osztva válaszolgatva végezték.

A templomhajó padjai megteltek lassan-lassan imádságos lelkületű hívekkel, de sokan voltak, akik állva vállalták a részvételért az áldozatot.
A papság és az asszisztencia hosszú sorban vonult be a templomba a Szent Cecília-kórus zenei kíséretében.

A bevezetőben László Attila kolozs-dobokai főesperes az egyház ajándékának tekintette a búcsús kegyelmek elnyerését, mert lelki érték rejlik benne, melyet a bűnbocsánat fölötti öröm övez és a Jézussal való találkozás. Hitünkkel, jóra való törekvésünkkel, tetteinket Jézushoz, Megváltónkhoz igazítva értelmet adunk életünknek, mert ,,minden forrásunk belőle fakad”, ahogy azt Ferenc pápa is hirdette az 52. Eucharisztikus Kongresszuson. A pápai himnuszt közösen énekelve imádkoztak a jelenlevők a pápáért és az ő szándékaira.

A főcelebráns, Ferencz Antal, a Szent Péter és Pál templom plébánosa a nap szentjeiért és az ünnepen jelenlevőkért hálát adva bűnbánatra szólította fel a híveket, hogy a búcsús szentmise kegyelmeire előkészítse a lelkeket.

Az igeliturgikus részben az olvasmányt a Báthory István Elméleti Líceum igazgatónője, Schuller Hajnal, a szentleckét Potyó Erika, az evangéliumot pedig Székely Dénes, a monostori plébános olvasta fel. A szentmise könyörgéseit Hodor Erika tanárnő irányításával a Báthory István Elméleti Líceum diákjai olvasták fel. 

A szentbeszédben Vízi Zakariás, a Mária Szíve plébánia plébánosa a kora keresztény időkre vitte vissza a hallgatókat, amikor még csak egyedül Szent Mihály arkangyalt ünnepelték. Később, az 1966-os liturgikus reform utántól már Szent Gábor és Szent Ráfáel arkangyalokat is vele egy napon tiszteljük. A trentói zsinat 1563-ban az ünnepre a búcsú elnyerésének lehetőségét adta meg az arra méltóknak a szentgyónásban feloldozott bűnök ideig tartó büntetésének az elengedésére. Beszédében arra kérte a híveket, hogy lélekben vonuljanak át a főtéri Szent Mihály templomba és imádságos lélekkel gondoljanak vissza a nagy elődökre, akik a templomot megálmodták, felépítették, anyagi hozzájárulásukkal segítették, s azokra is, akik most a felújítási munkálatokban részt vesznek.

A 14. században Isten dicsőségére felépített templom védőszentjének Szent Mihály arkangyalt, az angyalok, a szellemvilág legfőbb vezérét választották. Az ünnep napját, a szeptember 29-ét Szent Mihály főangyal egyik mejelenésének napjához kötik, amikor Dél-Olaszországban 1656-ban a nagy pestisjárvány idején, a szent közbenjárására azok, akik hívő lélekkel böjtöltek és zarándokoltak, meggyógyultak. A beszélő az Egyház tanítására alapozva megmagyarázta, hogy az angyalok szellemi lények. Megkülönböztetünk jó angyalokat, akik Istentől erednek, őt szolgálják és gonosz szellemeket, akik ellenszegülnek Istennek. A Szentírásban már az Ószövetségben is találkozunk Szent Mihállyal: a Teremtés könyvében Hágár és gyermeke, Izmael megmentőjeként; a 92. zsoltárban mint Istent dicsőítők és a szentek imáinak Isten felé vivői; Dániel könyvében már mint az angyalok fejedelme, aki az igazság védelmére kel, és végül a Jelenések könyvében mint a gonosz lelkek legyőzője.

A jó és a rossz harca az Újszövetségben is fellelhető. Jézus apostolokat küld a világba, hogy hirdessék az örömhírt. Munkájuk során a szenvedés is osztályrészük lett, sőt a vértanúság koronáját is elnyerik, János apostol kivételével. Az első keresztények Néró császár és Diokletianusz üldözéseinek áldozataivá válnak. ,,Az egyház hajóját a jó és a rossz harcának viharai feszítették” a történelem során. A keresztény kultúrát, hitet sokszor megsemmisítési törekvések sebezték, melyek látható következményeket hoztak létre. A világ egyes részein a keresztényeket napjainkban is üldözik. A szabadelvűség és szekularizáció mételye azt sugallja, hogy ,,ne gondolkozzunk Istenben, ne gondolkozzunk egyházban, családban és nemzetben”. Ez az elv igyekszik megrontani Isten rólunk elgondolt tervét. ,,Mi, keresztények, erdélyi magyarok soha sem adhatjuk fel. Mi mindannyian hisszük és valljuk, hogy a világ Istennek alkotása. Benne az ember férfinak és nőnek teremtetett.”

Isten szeretetre tanított, arra hogy gyermekeinknek adjuk át a hitet, a jót, hogy ők is továbbadhassák a tőlük származóknak. ,,Az a nép, amely elveszíti hitét, elveszíti kultúráját lassan felmorzsolódik és eltűnik” – fogalmazott a györgyfalvi negyedi plébános. Buzdított, hogy legyünk Jézus követői és az evangélium hirdetői. Legyünk Isten jelei a világban, ott ahová a gondviselés állított. Ezen az úton haladva megtapasztalhatjuk ,,Isten jóságát, segítségét és Szent Mihály arkangyal védelmét.” Váljunk imádkozó, hitüket megvalló keresztényekké, mert az ima összeköt Istennel és emberrel egyaránt, mely megtartja egyházközségeinket, családjainkat, nemzetünket.

Vízi Zakariás paptestvérünk szentbeszédét mély imával zárta: ,,Istenünk, történelmünk e nehéz szakaszában, a súlyos járvány idején eléd járulunk és arra kérünk, küldd el nekünk Mihályt, a védelmezőt, hogy a teher, amely ránk nehezedik össze ne törjön minket. Ne engedd, hogy a kilátástalanság és a csüggedés eluralkodjon felettünk! Segítsd népünket, hogy magyarságunkat és hitünket, melyet több mint ezer éven át a történelem viszontagságai között is megőrízte, most se sikerüljön megtörni! Ne engedd, hogy a kicsinyes önzés, a haszonlesés, a viszálykodás megbontsa szeretetegységét! Uram, adj olyan vezetőket, akik önzetlenül szolgálnak neked és önzetlenül szolgálják népüket. Nekünk pedig, önts szívünkbe erőt, kitartást és reményt, hogy vallási, családi és nemzeti létünk megtartásáért békében éljünk a körülöttünk élő nemzetekkel megvalósítva a te országodat, mert tiéd a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.”

A szentmise befejező részében László Attila főesperes a Szent Mihály-templom restaurálásának jelenlegi helyzetét vázolta fel, mely új kihívások elé állítja és áldozatvállalásra, gyűjtésre készteti a felújításon dolgozókat, de Kolozsváron, az egyházmegyében és Erdélyben élőket is. Szervezett közös imákra, rendezvényekre hívott mindenkit, akik szívügyüknek tekintik a Szent Mihály-templom felújítási munkálatainak befejezését, mert ezek által áldást, erőt esdhetünk ki a Mindenhatótól a megvalósításhoz.

A lelki útravalót megkaptuk az igehirdetés által, de ugyanakkor feladattal is felruháztak, mellyel Istent és embertársainkat szolgálhatjuk. Hiszem, hogy a lelki és közösségi összefogás e nemes cél érdekében Istennek tetszővé és így gyümölcsözővé fog válni az ő dicsőségére, a közösség és közkincsünk, a Szent Mihály-templom javára.

Bíró Jolán-Ilona

MEGOSZTÁS