Hálaadás a huszadikon

0
849

„A zene minden népnek, minden kultúrának a szíve, mert az a szívből jön. A mi szívünk pedig az Isten kertjében van gondozva” (Nora Roberts) mottóval rendezték meg a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király-templom Laudate kamarakórusának szervezésében, Lőfi Gellért karnagy vezetésével a 20. ökumenikus kórustalálkozót.

Találkozni jó, mert: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” (Zsoltárok 133,1). Nagy örömmel és hálával telt szívvel közel százötvenen ünnepeltek azokkal, akik elfogadták a meghívást a találkozóra, amelyre szeptember 25–én, szombaton délután került sor a Krisztus Király-templomban.

A találkozó megálmodója, aki egyben a Laudate kamarakórus alapítója (1997) is, Rózsa Imre kántor. A kórus akkor már többször élvezte más kórusok meghívását különböző rendezvényekre nemcsak a városban, hanem Kézdivásárhelyre, illetve Csíksomlyóra. Ez volt az egyik kiváltó oka, hogy találkozókat szervezzenek, ahol viszonozni lehet a vendégszeretetet. Másrészt pedig a találkozókra való felkészülés kihívást jelentett újabb művek megtanulására, mert volt egy egyezség a karnagyokkal, miszerint lehetőleg ne ismétlődjenek a kórusművek. Hála Istennek ezt többé-kevésbé sikerül is betartani. Viszont hiába a legképzettebb vezető, zseniális ötlet, ha nincs kivel megvalósítani.

Hála és köszönet a sok-sok jóért minden egykori és jelenlegi Laudates kórustagnak, akik nemcsak önkéntesen, heti rendszerességgel énekeltek, hanem időt, energiát, sőt sokszor anyagiakat is bepótoltak a cél érdekében. Támogattak és biztattak. Hiszem, hogy Isten majd ezért is kárpótolja őket, minket.
Többen, akik ma sikeres énekesek, ebben a kórusban kezdték a felkészülést. Büszkék vagyunk rájuk.

Anno 20 éve is a Krisztus Király altemplomában volt az első találkozó. Akkor ez még nem volt önálló egyházközség, a templom sem volt készen, de az altemplomban minden vasárnap két szentmisét mutattak be a templomhoz közelebb lakó hívek részére, mert 2002-ben volt a központi Szent József-templom belső felújítása. A találkozó szervezői úgy tervezték, hogy a felújított templom újraáldása előtti napon tartják az első találkozót a Szent József-templomban. A felújítási munkálatok késtek, a találkozó időpontja viszont maradt, ezért lett a találkozó helyszíne a Krisztus Király altemploma.

A találkozó résztvevői közül többen már az első alkalommal is jelen voltak. Az évek folyamán a találkozó helyszíne változott – volt a Szent József-templomban is, de volt az állomási Szent Benedek-templomban is. A kitartás és a kölcsönös tisztelet, egymás értékelése és az egymásra figyelés arra késztet, hogy legyen találkozás.
Lőfi Gellért karnagy köszöntője és rövid bevezetője után a kórusok bemutatkozása következett a következő sorrendben: A Krisztus Király-templom Laudate kamarakórusa, vezényelt Lőfi Gellért, a kantai Szentháromság-templom kórusa, Kézdivásárhely, vezényelt Fórika Balázs, Kriza János Unitárius Dalárda, Sepsiszentgyörgy, vezényelt Karácsony Gabriella, Cantus kamarakórus, Kézdivásárhely, vezényelt Fórika Balázs, a csíksomlyói kegytemplom kórusa, vezényelt Bíró János, a Pro Musica kamarakórus, Sepsiszentgyörgy, vezényelt Sipos Zoltán. Ezt követte az emléklapok és egy album átadása, amely a 20 év képeiből volt összeszerkesztve és nyomtatva.

A templomban a találkozó szentmisével zárult, amelyet a Krisztus Király-templom új plébánosa Takó István plébános és P. Guia Laurean Hugó OFM mutattak be a kórustagokkal. A prédikációban a plébános kiemelte, hogy mennyire lélekemelő egy ilyen találkozó – Sursum corda. Egy szintre emel, a képzettek alázatot tanulhatnak, a kevésbé képzettek pedig felzárkózhatnak, mert egymás meghallgatása és értékelése példa lehet e személytelen világban. Utolsó mozzanatként vacsorára hívták az altemplomba a résztvevőket.
Fontos kiemelni, hogy Takó plébános és Hugó testvér elejétől a végéig részt vett a rendezvényen. Jelenlétükkel kifejezték azt, hogy mennyire értékes az ének és énekesek jelenléte a liturgiákon, egy közösségben.

Az egyházközség élete énekében is lemérhető. A Krisztus Király-templom hívei hálásak lehetnek a jó Istennek, hogy ilyen papok és énekesek (gyerekek, ifjak és felnőttek) mutatják be a legszentebb liturgiát. Adja Isten, hogy még sokszor találkozhassunk és énekünk Istenhez emelje lelkünket.

Rózsa Imre