Öröm megtapasztalni az egyház egyetemességét: erdélyiek a NEK-en

0
1281

Szeptember 5-én megkezdődött Budapesten az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, amelyre több mint kétszázezren regisztráltak. A Hősök terén tartott megnyitón közel húszezren vettek részt, elsőáldozók, katolikus iskolák diákjai, szemináriumok papnövendékei, több mint háromszáz pap, száz püspök, állami vezetők, a közélet jeles képviselői és hívők sokasága. A kongresszus sok helyszínen zajlik, ezek egyik kiemeltje a Hungexpo, ahol a katekézisek, tanúságtételek, imák, beszélgetések jelentős részét tartják. Az eseményre Erdélyből is sokan utaztak, szervezetten, csoportosan, egyénileg. Urbán Erik OFM, az erdélyi ferences rendtartomány elöljárója is Budapesten van, portálunk, erdélyi olvasóink számára kértünk tőle élménybeszámolót. A sok és sokféle program közepette is készségesen állt rendelkezésre, a kérdésekre a technika segítségével, hangfelvételben küldte válaszait, amelyek segítségével az eseményeket itthonról követők is betekintést kaphatnak a NEK hangulatába.


Milyen a helyszínen résztvevőként a NEK? Mit vártál, hogy készültél a NEK-re s mit kapsz, mit tapasztalsz?

Hogyan érkeztem ide? Bauer Barbara könyvében olvastam egy mondatot, ami akkor nagyon szíven ragadott és olyan sokszor idézem akkor, amikor lelkigyakorlatokat tartok, de ezzel a mondattal jöttem el ide, a NEK-re is: Nyisd ki a szívedet, légy nyitott, légy befogadó, s meglátod, hogy többet fogsz kapni mint amit vártál. S ez így is van, sokkal többet kapok, mint amire vártam. Elgondoltam, hogy egy egész hétig programokon fogunk részt venni, reggeltől estig. Hogyan fog ez eltelni, mennyire lesz ez fárasztó? S már az Eucharisztikus Kongresszusnak több mint a felén túl vagyunk és azt éreztem, hogy nemhogy fáradt lennék, hanem elmélyülök.

Kiváló tanításokat hallgathatunk a napnak a katekézisében, amikor különböző földrészekről érkező püspökök, bíborosok tartanak előadást az oltáriszentségről. Természetesen minden napnak megvan a maga mottója, például béke, hit, a másik napnak a türelem… Ezek a katekézisek, amelyek reggel hangzanak el, megadják a gerincét az egész napnak. Roppant mély tanítások, nagy lelkesedéssel elmondva, és hozzák a maguk sajátosságát, amely egy ország, egy földrész, egy nép sajátossága, és abba fürösztik, mártják meg az ő tanításukat. Épülni lehet rajta. 

Milyen rendezvényekre sikerült eljutni? Mi a legérdekesebb, min épültél legtöbbet?

A Hungexpon megszervezett programokon veszek részt, teljes egészében, ami azt jelenti, hogy reggeli ima, majd a nap katekézise, következik utána egy tanúságtétel, szentmise, ebédszünet, azután alternatív programokon lehet részt venni, négy előadásból lehet válogatni. Például hétfőn a bazilikában vettünk részt egy Afrika-esten, amikor Csókay professzor és a csapata számolt be afrikai élményeiről, illetve hogy hogyan élik meg ott a hitüket az emberek, mekkora lelkesedés van bennük, mekkora mélység, majd az ott lévő érsekek, paptestvérek tartottak beszámolókat.

Szerdai napon a szentmisék különböző nyelvi csoportokra voltak osztva, különböző nyelvi helyeken, én személy szerint az olasz nyelvű szentmisét választottam, amelyet Sarah bíboros mutatott be. Rengetegen voltunk a gazdagréti templomban, zsúfolásig megtelt. Nagyon mély előadást tartott a bíboros atya a csend fontosságáról, az eucharisztikus élet újraéléséről, annak újraelmélyítéséről, hogy minden nap tudjunk odakuporodni az Úr Jézus elé, a tabernákulum elé, megalázkodva, elcsendesedve. Ez a csend az, ami beszél, ez hiányzik ma. Szétesik az életünk a sok zajtól, a számtalan információtól, ami körülvesz és bombáz bennünket, nem akarunk elcsendesedni és nem is tudunk elcsendesedni. Ezt újra meg kell tanuljuk. Erre hívta fel a figyelmet a bíboros is a homilíájában. Mindezt Mária életébe helyezte be, hiszen Mária nemcsak az eucharisztikus asszony, hanem a csendnek is az asszonya, van mit tanulni a Szent Szűztől. 

Egy csapat fiatallal érkeztünk ki, 28-an vagyunk, négy ferences testvér, a többi egyetemista fiatal, vagy olyanok, akik már az egyetemet befejezték, de kapcsolatban vannak velünk. Elsősorban az ő lelkesedésükön lehet épülni, ahogy ezek a fiatalok keresik a programok között, mi az, ami őket érdekli. Épülni lehet, ahogy ezeket ők hallgatják, jegyzetelik az előadásokat, előadások után pedig számtalan kérdésük van. Látszik, hogy érdekli őket a hit, az, hogy hogyan lehet elmélyíteni a hitet. Ezek egyben felkiáltójelek is számunkra, hogy mennyi mindenről kellene otthon beszélnünk, hogy amit kaptunk, azt továbbadjuk, elmélyítsük a hitet. 

Mit hozol haza a kongresszus élményeiből?

Amit személy szerint magammal viszek, az az egyházi dokumentumok olvasása, a katolikus egyház katekizmusa, zsinati dokumentumok, pápai dokumentumok, enciklikák. Fontos ez, hogy jól ismerjük, ne csak úgy általánosságban tegyük magunkévá. Ezt csak úgy lehet, ha kézbe vesszük nap mint nap, átrágjuk magunkat rajta, elmélyítjük azt.

Magammal viszem a tegnapi szentmiséről az ott tapasztalt békét, hogy tényleg az Istennek bemutatott liturgia volt az ő nagyobb dicsőségére, amit az ember alázattal mutat be és ez érződött Sarah bíboros személyén, az ő kisugárzásán, ahogy bemutatta a szentmisét. Tanuljunk meg szépen misézni és mindig el lehet abba mélyedni.

Másik: az eucharisztikus Jézus jelenléte, fontossága az én személyes életemben, hogy nem elég erről beszélni, nem elég csak betérni a kápolnába, hanem tényleg egy személyhez térjek be, aki minden pillanatban vár vendégként akár a kápolnában, akár a templomban, midenhol jelen van, de fokozottabban jelen van az oltáriszentségben. Szánjak időt minden nap arra, hogy alázattal letérdepeljek eléje és ez a személyes imádságban is történjen meg, ne csak a hivatalos közös imádságban. 

Még mindig nincs vége az Eucharisztikus Kongresszusnak, még a felénél tartunk, és már mennyi gyümölcsöt vihetünk magunkkal, amit szép apránként összeszedegetünk a különböző előadásokon, katekéziseken, tanúságtételeken, illetve a találkozásokban! Nagyon sok ismerős emberrel találkozunk, akik eddig csak virtuálisan ismertek bennünket, úgy,  hogy élő közvetítésben néztek egy-egy szentmisét. Itt köszöntöttek bennünket, elmondták, hogy vannak, ki miért jött ide, mi volt az, ami idehozta őket, hogy egész héten végig részt vesznek az eucharisztikus kongresszuson. Csodálatos. Egyszerre lelkesít, bátorít, elmélyít és van bennünk erő, csak észre kell vennünk és hálásaknak kell lennünk.

Vannak ismerős arcok, erdélyi résztvevők? Sikerül a sokféle program közt időt szakítani a személyes találkozásokra?

Az erdélyi főegyházmegye területéről is érkeztek hívek, nemcsak a pápai szentmisére fognak érkezni, hanem kisebb csoportok már megérkeztek, paptestvérekkel is találkoztam, szerzetesekkel, pálos atyákkal, akik szintén egy csoporttal érkeztek. Mi, ferencesek, négyen érkeztünk és fiatalokat hoztunk.

Jó találkozni ismerős arcokkal, jó találkozni új arcokkal, jó találkozni olyan személyekkel, akik ugyanazért vannak itt, ugyanazért a személyért, Jézus Krisztusért vagyunk itt és egymást segítjük, egymás hitét mélyítjük. Mert szép az, hogy nemcsak a katekéziseket hallgatjuk meg, hanem egymást bátorítjuk, lelkesítjük, meghallgatjuk, tanítjuk. Jézus Krisztus az Úr, ő köztünk van.