Kisboldogasszony napi búcsút ünnepelt a tordai egyházközség, egyben pedig arra emlékeztek, hogy 300 éve indulhatott újra a katolikus élet a városban. Az ünnepi szentmisét celebrálta, homíliát mondott, valamint az emléktáblát és az alkalomra, a jubileumra öntött harangot Kerekes László gyulafehérvári segédpüspök áldotta meg.
„Templomunk búcsújára gyűltünk össze, Urunk Jézus Krisztus édesanyját köszöntjük születésnapja alkalmából, aki templomunk és egyházközségünk patrónusa” — mondta a bevezetőben György Ferenc plébános, majd így folytatta: „közben új kezdetet is ünneplünk: 300 éve, 1721-ben az úgynevezett türelmi rendeletnek köszönhetően újra elkezdődött itt, Tordán és annak környékén a katolikus hitélet. Főleg az akkori örmény kereskedőknek és a környékbeli, még megmaradt katolikus nemesség buzgóságából, amihez természetesen az akkori politikai és társadalmi élet is hozzájárult.”
Magyar kormányzati támogatásból megújult a templom szentélye, és megújul majd a teljes templom, az emléktábla, amely a bejáratnál balra fogadja a belépőt, s amelyen az eltelt 300 év plébánosainak neve olvasható, Magyarország kolozsvári főkonzulátusa támogatásával készült.
György Ferenc az ünnepi szentmisét bevezetô gondokatait így zárta: „Csodálkozzunk rá Isten gondviselő jóságára. Ahogyan a templom falán talált falfelirat, hálaadó himnusz mondja: Omnia ad gloriam unius veri Dei Patris, per dominum nostrum Iesum Christum, in Spiritu Sancto, azaz: Minden dicsőség (a legnagyobb dicsőség) az egy igaz Istennek, Jézus Krisztus által, a Szentlélekben.”
A homíliában Kerekes László segédpüspök az ünnep lényegét domborította ki: a Szűzanya élete eseményeivel példázta, hogy Isten a történelembe csöndesen lép be, és bármilyen hihetetlen, hogy Isten csöndben, gyöngéden, alázattal van jelen az életünkben, mégis így van! Istenünk nem energia, hanem megfogható, hiszen megtestesült Szűz Máriától. Ő nem úgy működik, ahogy szeretnénk, ahogy elképzeljük, elvárnánk. Az igazságtalanságot miért nem oldja meg azonnal? — fogalmazzuk meg akár háborogva is. Isten azonban nem így cselekszik. Nem véletlenül fogalmaz így a mondás: Isten malmai lassan őrölnek…
Velünk szenved, zarándokol, elbátortalanodik, egészében Szűz Mária élete azonban Isten nagy bizalmát, szeretetét mutatja. Aki tud és mer Istenbe kapaszkodni, az túlél bármi poklot, ahogyan azt Oloffson Placid bencés szerzetes fogsága, hányattatásai nyomán megfogalmazta.
Végül Kerekes püspök Luther Márton egy prédikációját idézte, amelyben azt emlegeti, hogy sokszor a hívek az anyát kiemelik a fiú kárára – de ha az anyát elfelejtjük, oda jutunk, hogy a fiát se tiszteljük! Vallásgyakorlásunk gépies, ez nem tetszik Máriának. Ahogyan Ferenc pápa is megfogalmazta: vallásunk nem ideológia és filozófia, hanem egy mély, személyes találkozás, amelyben rácsodálkozhatunk a szerető Istenre.
Călin Bungărdean tordai görögkatolikus lelkész románul intézett ünnepi gondolatokat a mára vegyes összetételű közösséghez.
A szentmise végén a templom bejáratánál imádkozva áldotta meg Kerekes László segédpüspök az emléktáblát és a harangot, majd az oltárhoz visszatérve a záró köszöntések és köszönetek hangzottak el.
Kőrösi Viktor Dávid kolozsvári konzul úgy fogalmazott: bár 300 évet mutat a tábla, de nem csak 300 évet, hanem 1000-et ünnepelünk e szakrális helyen, ahol érzékelhető a közösségi erő. „Amit az őseinktől hozunk, alkotóerőt, azt nekünk ápolnunk, továbbfejlesztenünk kell”– mondta a konzul, és arra emlékeztette az ünneplőket: sokan vagyunk, még ha helyben nem is, de van kibe kapaszkodni, a közösség pedig együtt dolgozva tudja építeni a jövőt.
György Ferenc a támogatók mellett állandó munkatársainak köszönte meg az ünnepség előkészítésében nyújtott segítséget. Kerekes László segédpüspök a plébános munkáját méltatta, akit mint egykori osztálytársat jól ismer, s akinek tordai munkálkodása kapcsán kitartását csodálja. Egy Pilinszky-verssel zárta az ünnepséget, amely jól összegzi az ünnepelt események mögötti igazságot: Az ember itt kevés a szeretetre… Az ember önmagában kicsi és kevés mindazok megvalósítására, amik Isten segítségével Tordán lehetségesek voltak.
