NEK-re készülünk

0
930

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus sokak számára egy világeseményen előszöri részvételt jelent, amely sok érzelmet mozdít meg és hitet erősít. Vasárnap veszi kezdetét Budapesten az esemény, mely az eucharisztia tiszteletére kívánja felhívni a keresztények figyelmét. NEK-re készülődésünkben megszólítottunk olyan erdélyi, szatmári résztvevőket, akik készülnek Budapestre, aki személyesen kapcsolódnak majd be az eseményekbe.

Emlékszem, első ízben egy iskolai lelkinap során hallottam a NEK-ről.  Akkor még nem mondott semmit számomra ez a hárombetűs rövidítés, csak őrízgettem a szentképet, ami a kongresszusra való készület imáját tartalmazta. Majd pár hónappal később a plébániánkra is elérkezett a  missziós kereszt, amely segített abban, hogy jobban megismerhessem a magyar szentek és boldogok életét. Mindez már komolyabban felkeltette az érdeklődésemet a NEK iránt.  Elkezdtem utánaolvasni az interneten, ugyanakkor a Misevlog összes részét is megnéztem.

2020 márciusában részt vettem Fábry Kornél szatmárnémeti előadásán, ahol letisztázódott bennem, hogy nekem ott a helyem Budapesten. Az egy év halasztásnak én személy szerint örülök, mert így betöltöttem a tizennyolcadik életévemet,  és érettebben, tudatosabban leszek jelen az eseményen.

Az, hogy részt veszek, nem volt kérdés, inkább az, hogy mennyi időt töltök majd a kongresszuson. Hála Istennek négy nap eseményébe is bekapcsolódhatom majd. Igazi élmény lesz számomra, és hiszem azt, hogy gyümölcsöző lesz az ottlét.  Volt lehetőségem Kornél atya előadásán részt venni, ez nagy bátorítást jelentett abban, hogy napi szinten vegyek részt szentmisén és járuljak szentáldozáshoz. Igazi öröm, hogy a kongresszuson való egyszerű jelenlétemmel is tanúságot tehetek a feltámadt Üdvözítőről, aki velünk maradt az Eucharisztiában a világ végéig. Úgy vélem, a NEK méltó lezárása lesz idei nyaramnak, és sokáig meríthetek az ott kapott kegyelmekből. 

Kováts Álmos gyulafehérvári teológushallgató 

A hétvégén Tusnádfürdőn kirándultunk családi barátainkkal, együtt örvendeztünk a nyár utolsó napjainak. Ahogy a kis panzió teraszán üldögéltem, szememet a fenyves erdőkön gyönyörködtettem, a dombokon, a meredek sziklákon. Lelkemet betöltötte a béke csendje, gondolatom pedig messze szárnyalt.

Magam előtt láttam a világ minden részéről özönlő keresztényeket, akik nemsokára Budapesten találkoznak és közösen mondják el imáikat és fohászaikat. Délután szép sétát tettünk a Csukás-tó körül és betértünk a kis katolikus templomba: a bejárat előtt néhai püspökünk, Márton Áron mellszobra fogadott. 

A természet szépségeinél nincs szebb e földön! Ha csak egy fenyő állna a dombtetőn, sohasem tudná felfogni az esőt, de a fenyőrengeteg erős koronái és gyökerei kiállják az időjárás viszontagságait. Hitünk is ha őszinte, erős, nagy erő rejlik benne, akkor a zarándokoló keresztény gyülekezet szelleme a mennyekig zengi majd az imát. A réten a virágok oly sokszínűek és különbözőek, akárcsak az emberek, mégis mindegyik a maga módján egyedi és csodálatos.  Hamarosan eljön az a nap, amikor szentatyánkkal, Ferenc pápával együtt közösen imádkozhatunk és akkor valóban olyanok leszünk mint a fenyvesek: erősek, kitartóak és bátrak. 

      Délceg fenyő ága meghajlik az éjben, 

      gyertya fénylik minden keresztény kezében.

 Ajkainkon ének zeng, szívünkben remény

      és a kereszt fájáról ránk ragyog a fény.

Vincze Dallos Csilla hegedűművész

Jó alkalom arra, hogy az oltáriszentség tiszteletében elmélyüljünk, közelebb kerüljünk az Úrhoz, hogy jobban megismerhessük Jézus valóságos testét és valóságos vérét, ezt a mély és csodálatos misztériumot.

Ez az első alkalom, hogy részt vehetek egy Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson. Öröm, izgalom és várakozás tölt el. Örvendetes és szép dolog, hogy az Oltáriszentség összekapcsol és egybegyűjt ilyen sok embert.

Imádságos lelkülettel készülök, az elkövetkezendő időben az Oltáriszentséggel kapcsolatos könyveket olvasok és próbálok elmélyülni ebben a misztériumban. Abban reménykedem, hogy az ottani lelki töltekezésből fakadó gyümölcsöket sokáig érezhetem az életemben.

Nagy Emil gyulafehérvári teológushallgató