Restaurálták az oroszhegyi templom régi oltárképét

0
963

„Adjunk hálát a jó Istennek azért, hogy így együtt lehetünk, hogy ezt a mögöttünk lévő évet kisebb-nagyobb bajokkal túléltük, és most itt vagyunk. És a hála mellett fogalmazzuk meg a bűnbánatunkat is, valljuk meg, hogy bűnösök vagyunk, Isten irgalmára szorulunk.” – Ezekkel a gondolatokkal köszöntötte Molnár Lehel segesvári születésű piarista szerzetes, az augusztus 15-iki búcsús szentmise főcelebránsa a templomban és a templomkertben  összegyűlt ünneplőket. Nemcsak a mai nap főcelebránsa volt, hanem a tegnap, augusztus 14-én az oroszhegyi bérmálkozóknak szervezett lelkinap irányítója és tanítója is, ahol a máriás lelkületet igyekezett átadni a fiataloknak.

A mai ünnep lényegét, misztériumát már szentbeszédének legelején tömören megfogalmazta: „A mai napon azt ünnepeljük, hogy aki hordozta méhében az Istenembert, hajléka, otthonteremtője volt, az személyes emberségében, Isten házában, Isten örök országában van. Ránk, akik a keresztségben Krisztus-hordozókká váltunk, és egész életünkben igyekszünk egyre inkább az ő képmásaivá válni, ugyanez az otthon vár.”

A szónok igazi tanítóként tárta az ünneplők elé, milyen volt a mennybe felvett királynő, majd azzal zárta szentbeszédét: „Induljunk el békességben, ahogy a ministránsok mondják. Krisztus-követőként Máriához hasonlóan, kérjük az Úristen áldását, hogy így tudjunk jelen lenni a hétköznapokban, a barátainknak, a felénk jövőknek! Mint Krisztus tekintsünk a ránk bízottakra, úgy viszonyuljunk hozzájuk, ahogy Krisztus viszonyulna hozzájuk. Tekintsünk úgy rájuk, mintha ők lennének Krisztus! Induljunk el feléjük és segítsünk rajtuk!”

A búcsús szentmise befejező részeként Bálint Emil oroszhegyi születésű csíki főesperes-plébános megáldotta a régi oltárképet, ami az előző templomok oltárképe volt. Erről a képről Kovács Árpád oroszhegyi művészettörténész így vallott:

„Oroszhegyen már hosszú évszázadok óta erős a Mária-tisztelet. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Mária a falunk védelmezője, templomunkat pedig Szűz Mária mennybevétele ünnepének tiszteletére Nagyboldogasszonynak szenteltek fel. A miséző oltár előtt látható festmény egy régi oltárt ékesített. Témája, kompozíciós elvei és megfogalmazása alapján úgy véljük, hogy ez a régi oltárkép a diafalvi templom felhagyása utáni első oroszhegyi templom szentélyét ékesíthette.

Erről az új templomról először az 1711-es egyházlátogatási jegyzőkönyvből értesülünk, onnan tudjuk, hogy Nagyboldogasszony tiszteletére volt szentelve. Így elképzelhető, hogy a kép a 18. század legelejéről való. Időközben, a későbbi templomnagyobbítások és bővítések során ezt a régi főoltárképet kicserélik a maira, ettől kezdve a plébánián őrizték, legutóbb a hittanteremben volt a falra akasztva. A festmény nagyon értékes, főként ha korára és jelentőségére gondolunk. Észak-itáliai hatásra fogant, Mária mennybevitelét ábrázolja. Máriát felhőkön ülve, kék köpenyben, kitárt karokkal, négy angyal(fej) társaságában láthatjuk. A kép felirata: ASSUMTIONEM MARIÆ.

A festményt több, mint egy év után láthatjuk ismét, Opra István oroszhegyi plébános kezdeményezésére és anyagi támogatásával Tódor Előd szentkatolnai festő- és restaurátorművész nagy műgonddal és odaadással végzett munkájának köszönhetően újra a régi fényében és pompájában csodálhatjuk” – mondta el a festményről.

 Nagy Attila