Hihetetlen átélni, amikor egyszerre pendül meg számtalan gitár hangja

Beszámoló a tasnádszántói gitártáborról

0
803
A gitároktatás során három csoportban dolgoztak az „atomkezdők”, a középhaladók és a haladók. Fotók: Nagyváradi Egyházmegye

Ébredj fel! – ez volt a mottója a tasnádszántói plébánián idén kilencedik alkalommal megrendezett egyházmegyei gitártábornak, amelyen 86 gyermek vett részt a Nagyváradi Egyházmegye különböző pontjairól június 30. és július 4. között. A tábori oktatás magas színvonaláról a vajdasági Ébredés zenekar tagjai gondoskodtak. A tábor egyik vendégeként jelen volt Ambrus Attila, az egykori „Viszkis” is, aki többek között az újrakezdésről beszélt a táborozóknak, a cikkben egy vele készült videóinterjú is megtekinthető.

Első nap a beköltözést és a regisztrációt követően közös szentmisével nyitották meg a tábort, amelyet Ozsváth József tasnádi plébános, a gitártábor megálmodója celebrált – írja Kovács Brigitta a Nagyváradi Egyházmegye honlapján közzétett beszámolóban. Az ismerkedős játékokat követően az est fénypontját a tábortűz körüli vidám éneklés, tánc és beszélgetés jelentette. A gitároktatás másnap kezdődött, ami során három csoportban dolgoztak az „atomkezdők”, a középhaladók és a haladók. A szentmiséken mindig más-más csoport gondoskodott a zenei szolgálatról.

A csütörtöki program díszvendége Ambrus Attila, az egykori „Viszkis” volt, akivel közösen kézműveskedhettek a táborozók. A kézműves foglalkozás mellett mindenki kíváncsi volt arra, hogyan is sikerült újrakezdenie az életét. Érdekes és őszinte beszélgetésben volt lehetőségük kérdezni tőle a tábor résztvevőinek, megismerték azokat a tényezőket, amelyek segíthetnek az életük mélypontjakor talpra állni. „Ambrus Attila előadása, nyitottsága és öniróniája nagyon szimpatikus volt számomra és emlékeztetett arra, hogy mindenkinek jár egy új esély, és hogy sosem késő változtatni” – írta Sima Petra beszámolójában. Cala Áron, aki az érettségit követően „repült” a táborba és Ambrus Attila előadására érkezett meg, azt írja, hogy két fontos dolgot tanult a megtért rablótól: az egyikre javítóintézetes évei alatt jött rá Ambrus, miszerint „a gyermekeket szeretni kell és nem javítani”; a másik fontos tanítása az volt, hogy bármit is csinálunk, azt csináljuk jól. „Összességében Ambrus Attila üzenete, amit mindenkinek érdemes megszívlelni az az, hogy az életben a legfontosabb minden helyzetben embernek maradni, a hibáinkat belátni és megbánni, tudni bocsánatot kérni” – fogalmaz Sepler Kinga és Ceh Dávid.

Egy videóinterjú is készült a „Viszkissel”, itt nézhető meg:

A pénteki nap folyamán a Borókagyökér Néptáncegyüttes tagjai igazi táncházi hangulatot varázsoltak a táborba, így örömmel és jókedvvel táncoltak, énekeltek együtt a táborozók és a táncosok, egymást tanítva különböző táncokra. Az estét a Rariga család előadásával zárták, akik utazási tapasztalataik és színes történeteik által kulturális élményekben részesítették a résztvevőket az Ázsia-est alkalmával, írja Kovács Brigitta. Másnap lehetőség volt arra is, hogy kibontakoztassák kreativitásukat a kiscsoportos kézműves foglalkozáson, amit Módi Blanka vincés nővér tartott. Ezt követően mindenki próbára tehette leleményességét és rátermettségét az akadályversenyen, ahol izgalmas feladatokkal kellett a gyerekeknek megbirkózni. Végezetül az utolsó estét az Ébredés zenekar dicsőítő koncertjével zárták, akik idén is, mint minden évben, óriási hangulatot teremtettek. Vasárnap a záró szentmisén a gitártábor összes résztvevője együtt szolgált, dicsőítette Istent.

Sima Petra szerint „ami a legfontosabb volt a táborban, az az, hogy Isten hívó szavára gyűltünk össze és a vele való kapcsolatra igyekeztünk koncentrálni. A reggeli áhítatok, a közös imádkozások, a mindennapos szentmisék és a szentségimádás voltak a gitártábor valódi »ékkövei«, a legfelemelőbb pillanatai. Hihetetlen volt átélni azt, hogy megannyi ember torkából csendültek fel az énekek és egyszerre pendült meg számtalan gitár húrja, egyszerre szólaltak meg a hangszerek. A táborban végig családias hangulat uralkodott, az embereket a kedvesség és a szeretet vezérelte, ezért is volt nagyon jó a részesének lenni.”

A teljes beszámoló elolvasható a Nagyváradi Egyházmegye honlapján.