A műemlékvédelem kérdése időről időre az emberek fókuszába kerül, persze ez legtöbbször olyankor történik meg, amikor valami visszafordíthatatlan károsodás következik be egy-egy épületben, avagy „meg kéne menteni, valaki csináljon már valamit”. A valódi kérdés azonban az, amivel senki nem szeret szembesülni, hogy ki-ki a maga rendjén, polgárként, szomszédként, helybéliként mit tehet az ügy érdekében – hogyan lehet ő az a valaki. Nyilván, itt most nem a laikus műemlékmentésre, „restaurálásra” kell gondolni, hanem leginkább olyan tevékenységekre, amelyek akár figyelemfelkeltőek, akár kulturális jelentőségűek, akár csak a környék rendbetartására irányulnak, vagy arra, hogy hiába nem kell az a kastélykilincs, tégla stb. már senkinek, nem véletlenül van az ott, nem kell hazavinni.
A pandémia szigorú megszorításokkal teli időszakára nem szívesen emlékszünk vissza, hiszen egyre kevésbé szeretjük, ha megmondják nekünk mit kell tenni. Ugyanakkor ez a periódus számos jó kezdeményezést is életre hívott – akár szükségből, akár kedvtelésből. Egyik ilyen a Kastélyvirágok elnevezésű kezdeményezés, amely néhány művész összefogásával, Cristina Moldovan vezetésével jött létre, és célja az, hogy a Romániában lévő elhagyatott kastélyokra művészi módon (például filmforgatások, fotózások által) hívja fel a szűkebb-tágabb publikum figyelmét.
Egyik ilyen kiszemelt épület a Nagybánya adminisztratív fennhatósága alá tartozó Borpatak faluban található Pokol Elek-féle kastély. A művészcsapat virágba öltöztette a romos épületet, és az egykori tulajdonos majdhogynem mesébe illő történetét mutatták be a nagyérdeműnek. (Az elkészült film román nyelvű, angol felirattal.) Nem sokkal a kisfilm elkészülte után az érintett épület átkerült Nagybánya városának tulajdonába, és Cătălin Cherecheș polgármester azt nyilatkozta a Ziarul de Maramureș újságnak, hogy a kastélyt szeretnék felújítani és megnyitni a látogatók előtt. Egyelőre a megvalósíthatósági tanulmány készül. Cherecheș ugyanakkor méltatta Moldovan és társai erőfeszítéseit, amellyel rámutattak az épület és tulajdonosa különleges, figyelemre méltó történetére.
Természetesen mindannyian tudjuk, hogy egy műemlék épület felújítása rengeteg munkával és pénzzel jár, és a Románia (de nemkülönben a Magyarország) területén lévő történelmi jelentőségű épületek gyakran siralmas állapotban vannak, egy-egy Kastélyvirág vagy bármilyen más kezdeményezés nem mentheti meg őket a fizikai romlástól. De valamit borítékolhatunk: ilyen és hasonló kezdeményezések segítenek abban, hogy felfedezzük, megismerjük a szomszédunkban lévő értékes épületeket és főként a múlt darabkáit, történeteit, a személyes történelmet.
