Öröm, hit, tanúság

Szent Péter és Szent Pál apostolfejedelmek búcsúja Kurtapatakon

0
1297
Fotók: Suciu Dorottya

Az esztelneki egyházközséghez tartozó kurtapataki templom búcsúját június 26-án, szombaton délelőtt 11 órakor kezdődő szentmise keretében tartották.

A hajdani, központi szerepet betöltő falut, Esztelneket a 18. századtól nehéz életkörülmények jellemezték, de a lassú, fokozatos átalakulás és fejlődés, a ferences barátok tanítása és újítása pozitívan hatott a lakosság életszemléletére. Az esztelneki egyházközség hajdani és mostani híveinek vallásos érzületére és hitbeli buzgóságára vall, hogy a 13. század végén épített anyatemplomon kívül Kurtapatakon is megépítették az első kápolnát 1663-ban. A mostani kápolna 1874-ben  épült Jakab Ferenc buzgólkodásának köszönhetően.

A Szent Péter és Pál apostolok oltalmába ajánlott kurtapataki templom búcsús szentmiséjén a szomszédos falvak templomainak plébánosoai és a ferences testvérek mellett számos hívő vett részt a templom mellett felállított szabadtéri oltár körül, illetve benn a kápolnában.  A szentmisét bemutatta és az ünnepi szentbeszédet mondta Urbán Erik OFM tartományfőnök. A búcsú napja legyen igazán ünnep, Isten dicsőítése, biztatott a búcsús szónok, és kifejtette: a védőszentek tiszteletével is kifejezik hűségüket az egyházhoz. Homíliájában a három felolvasott szentírási szakaszt elemezve fejtette ki tanítását.

Az ünnep első olvasmánya az Apostolok Cselekedeteiből származik, Péter börtönből való kiszabadításáról szól az Úr angyalának közbenjárására. Ez olyan esemény, amelyben az ember húsvéti levegőt lélegzik be Péter csodálatos szabadulásában, amelyet Lukács evangélista „nagy mesterként” tudott leírni. A külső nehézségek ellenére Péter és az apostolok küldetése nem ismer fennakadást vagy bizonytalanságot: ez a feladat a feltámadt Úr által rájuk bízott feladat, és az apostolok hűségesek maradnak hozzá, még akkor is, ha életükkel kell fizetniük.

A második olvasmány Pál apostol második leveléből való, magyarázta a szónok, amelyet Timóteushoz, szeretett tanítványához írt. Pál élete kikötőjébe érve, abban a bizonyosságban, hogy csak kevés ideje van hátra a földi életből, szól szeretett tanítványához, akivel számos apostoli küldetésében osztozott. Erre az együttműködésre emlékezve írja az apostol: „az Úr közel volt hozzám, és erőt adott nekem (…) és így megmenekültem az oroszlán torkából”. Pontosan ugyanaz a szabadulás élménye, amit Péter is átélt, amelyről az első olvasmány szólt. Az apostol előre tekinve a közeli jövőbe reméli, hogy megkapja a hőn áhított jutalmat, az igazság koronáját, amelyet az Úr, az igazságos bíró ad neki.

Szent Péter és Pál apostolok ünnepének evangéliumi szakasza arról az ünnepélyes hitvallásról számol be, amelyet Péter apostol társai nevében is — Máté evangélista tanúsága szerint — Jézushoz intézett. Ha Péter vállalja, hogy társai nevében is válaszol, akkor ezt azért teszi, mert már biztosan tudja, hogy nemcsak az emberek előtt, hanem Jézus előtt is képviselheti őket: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”. Ezt a hitvallást mindannyiunknak ki kell mondani, úgy kell tehát keresztény életünket élni, összegezhetjük az apostolfejedelmek tiszteletére tartott búcsú tanulságát, hogy e hitvallás kimondása legyen a mi életünk fordulópontja, csúcspontja, majd folyton ismétlődő imája.

Fotók: Suciu Dorottya