Kétszáz év után búcsút ünnepeltek Csíkdelnén

0
757
Fotók: Görbe György

Több mint kétszáz év után megünnepelték a csíkdelnei Úr-kápolna búcsúünnepét június 3-án, úrnapján. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Tamás József ny. segédpüspök volt. Csíki Szabolcs plébános portálunknak elmondta: a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jegyében is fontosnak tartotta, hogy elindítsák, és évről-évre megtartsák az eseményt.

Az ünnep alkalmával a főcelebráns, Tamás József köszöntötte a búcsús szentmisén résztvevőket, s beszélt arról, hogy idéntől ismét ünneplik az Úr-kápolna ünnepét. „Amikor egy gyermek megszületik a világra, keresztény szokás szerint megkereszteltetjük, nevet adunk neki és egy pártfogót adunk, egy szentnek a jelenlétében. Ugyanez történik akkor, amikor fölépül egy templom vagy fölépül egy kápolna, azt is fölszenteljük vagy megáldjuk és valamelyik szentnek vagy valamelyik isteni titoknak az oltalma alá helyezzük. Amikor ez a kápolna felépült, akkor az Úr Jézusnak szentelték, Úr-kápolnának elnevezve, éppen ezért, mint ahogy a mindennapi életben is szeretteinket név- és születésnapjukon köszönteni szoktuk, így a templomot is, kápolnát is mindig megünnepeljük felszentelésének, megáldásának és védőszentjének ünnepén. Éppen ezért úgy illik, hogy ez a kápolna is megkapja ilyen formában is ezt a tiszteletet. Milyen indokok alapján maradt el ez évszázadokkal ezelőtt, nemigen tudjuk, de úgy érezte a lelkipásztorotok, hogy ezt meg kell tenni, és éppen ezért az idéntől kezdődően bevezette, hogy bár kötelező ünnep számunkra úrnapja, s keresztény embernek meg kell ünnepelnie, ilyen címen is tiszteljük meg ezt a kápolnát, ünnepeljük annak búcsúünnepét. Nagy szeretettel imádkozom ebben a szentmisében, hogy Jézus Krisztus legyen életeteknek középpontjában, hogy őbelőle éljetek belegyökerezve az ő lelkiségébe, és belőle élve igazi emberek tudjatok lenni és a boldog örök életnek is majd részesei tudjatok lenni.”

Tamás József homíliájában többbek között három dolgot emelt, amire ez az ünnep ráírányítja a figyelmünket. Elmondta: az ünnep visszavisz bennünket a középkorba, hiszen 1264-ben rendelte el IV. Orbán pápa ennek az ünnepnek a bevezetését a liturgiába. Az ünnep hátterében két fontos eseményt is találunk: az egyik Szent Juliánna Ágoston-rendi szerzetesnővérhez kapcsolódik, aki nagyon tisztelte az oltáriszentségben Jézus Krisztust, nagyon imádkozott az Oltáriszentség előtt. Egyik látomásában látta a teliholdat, amint abban egy sötét sáv vonul keresztül. És amikor azon gondolkodott, vajon ez mit akar jelenteni, kapta Jézus Krisztustól az üzenetet: a telihold az egyházi évet jelképezi, amelyből hiányzik egy ünnep, hiányzik az ő szent testének és az ő szent vérének az ünnepe. Ettől kezdve azon fáradozott, hogy ezt az ünnepet az egyház elfogadja, bevezesse liturgiájába. Fáradozása sikerrel járt. Az ünnep másik háttere az a téves tanítás, ami lábra kelt abban az időben, és amely elvitatta Jézus valóságos jelenlétét a kenyér és a bor színében, azt állítva, hogy a kenyér és a bor csak jelkép magának az Úr Jézusnak és nem valóságos teste és vére.

A búcsús beszédben kiemelte: ez az ünnep nemcsak az akkori keresztények számára volt aktuális, hanem ma is az mindannyiunk számára. Ez az ünnep figyelmünket Jézus legnagyobb ajándékára szeretné irányítani, az ajándékra, melyben önmagát adta nekünk lelki eledelül. Ebben az évben, amikor az Eucharisztikus Kongresszusra készülünk, hiszen az egyház négyévente megrendezi ezt a kongresszust, azért, hogy az eucharisztiába, az Oltáriszentségbe vetett hitünk elmélyüljön, akkor valóban nekünk sokat mondó ez az ünnep. Szolgáljon arra, hogy hitünk elmélyüljön és a mi keresztény életünknek középpontjába kerüljön az oltáriszentség, a belőle való táplálkozás.

Majd elmondta, mi az, amire az ünnep még szeretné felhívni a figyelmünket: a hitvallásra. Hitünk megvallása, keresztény igazságainknak, az eucharisztiába vetett hitünk megvallása, a körmenet, amelyet úrnapján egyházunk tart, ilyen hitvallás. Kilép a templomkapun, kilép a világba az oltáriszentséggel, hogy így a világban tanúságot tegyen Jézus Krisztus mellett, aki így szeretett bennünket, hogy önmagát adta értünk. Jézus azt is mondta, mert ez az alapja hitvallásunknak s az úrnapi körmenetnek: aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt mennyei Atyám előtt.

Az ünnep végén Csíki Szabolcs plébános kifejezte köszönetét mindazoknak, akik segítettek széppé tenni az ünnepet, majd mindenkit meghívott a plébánia udvarára egy kis agapéra.

Csíki Szabolcs plébánost kérdeztük a templom történetéről, s ő elmondta: 1716-ban már Csíkdelnén volt kápolna, az Oltáriszentség tiszteletére felszentelve. A domus historiában 1783-ban a helyi plébános megemlíti, hogy az Úr imádására fel van szentelve egy kápolna, naponta használták, hogy ne kelljen bemenni a Szent János-templomba. Nincsenek feljegyzések arról, mikor maradtak abba a búcsúk. Ennek ellenére Delnén ez hatványozottan hangsúlyos ünnep − erre is van utalás a domus históriában. Bő kétszáz éve nem tartottak búcsúünnepet, aminek az okát nem lehet tudni. A plébános elmondta: a főegyházmegye vezetőségével próbáltak rájönni, mi van a hátterében, fel van-e szentelve egyáltalán, a levéltárban találtak anyagot, ami jelzi, hogy 1716-ban van kápolna: az Oltáriszentség kápolnája. „Számomra egyértelmű volt, hogy úrnapján kell búcsút tartani, amit 2020. szeptember 25-én Gyulafehérvár engedélyezett is. Köznyelven mindenki Úr-kápolnának nevezi ezt az épületet”, mondta portálunknak a plébános.